MTI/Mónus Márton

„A környező országok klubcsapatai kevesebb pénzt költenek játékosaik fizetésére, kisebb költségvetésből gazdálkodnak, mint a magyar élvonal szereplői, ugyanakkor évről évre sokkal jobb eredményeket érnek el a nemzetközi színtéren” – írja Szilágyi László a moszkvater.com portálon.

Az MLSZ gazdaságilag sikeres évet zárt 2023-ban, emellett összesen 50 milliárd forinttal támogatta a hazai klubokat, melynek mindössze 3 százalékát kapta a profi labdarúgás. A szövetség 2024-ben 57 milliárd forintra emeli ezt a támogatást. Az MLSZ infrastruktúra-fejlesztési programja keretében 2023-ban 271 fejlesztés fejeződött be, 2024-ben pedig további 100 pálya felújítása szerepel a tervekben – jelentette az MLSZ 2024 tavaszán.

A stadionépítéseket a szakmai fejlődésnek kellene követnie.

Az európai élmezőnyben egyedül a Fradi képviseli hazánkat hosszú esztendők óta. Lőw Zsolt nyugat-európai edző a közelmúltban kiválónak minősítette azt a munkát, amely a Ferencvárosnál zajlik. Ő ért hozzá, valószínűleg jól látja a helyzetet. Ám a Fradi Rebrov vezetőedző távozása óta nem jutott be a BL csoportkörébe.

Legutóbb úgy esett ki a BL-selejtezőből, hogy egy brazil balhátvéd egy dán csapat elleni mérkőzés közben elaludt a saját tizenhatosán belül, elvették tőle a labdát és gólt rúgtak. Ez a mozzanat lejtőre lökte a Fradit, búcsút is intett a BL-nek. Következmények nélkül maradt a gyerekes hiba, a brazil balhátvéd a legutóbbi bajnokit is végig a pályán töltötte.

Ez a következmények nélküliség is a magyar futball sajátossága.

Dejan Sztankovics még a Moszkvába való távozása előtt mondta, hogy Magyarországnak három-négy csapattal kell jelen lennie az európai élmezőnyben. Sztankovics furcsa lelépésének ellenére a magyar szurkolók ebben tökéletesen egyetértenek a szerb mesterrel.

Még három csapatot kell a Fradi mellé fölfejleszteni (miközben a Fradinak is magasabb szintre kell lépnie).

Fontos lenne, hogy a három további – nem kiemelt, hanem saját tudásával – kiemelkedő csapat részben vidéki legyen.

Erre a pozícióra most a Debrecen látszik esélyesnek, hiszen hosszú várakozás óta megint magyar edzője van a Vasutasnak, mégpedig nemzetközi szintű hazai trénere.

A hatalmas Nagyerdei Stadion pedig egyenesen nemzetközi meccsek után kiált.

A korábbi torzulások után el kell érni, hogy hazánkban Győr, Miskolc, Nyíregyháza, Kecskemét, Paks, Felcsút, Székesfehérvár és Debrecen mellett (vagy helyett) Szegeden, Pécsen és Szombathelyen legyen első osztályú klub. A nagyvárosok tudnak megtölteni egy stadiont. Nagy kérdés, hogy miképpen lehet ezekbe a városokba olyan hozzáértő és lelkes agytrösztöt toborozni, amelyek Mezőkövesden és Kisvárdán tekintélyes ideig az NB I-ben tudtak tartani egy csapatot, szinte közönség nélkül.

El kell érni azt is, hogy a Honvéd és a Vasas visszaemelkedjen az első osztályba: természetesen jó játékkal a pályán elért eredményekkel kell ezt megvalósítani. E neves klubok valamelyike lehet majd a négy európai szintű labdarúgás gazdája. Ez azonban még a jövő zenéje.

A Fradi és a Debrecen mellett jelenleg az MTK látszik esélyesnek arra, hogy legalább Konferencia-liga szintre emelkedjen. A nagy múltú együttesnek kiemelkedő tudású magyar edzője van: ezt az értéket meg kell őrizni. Nyilván a keret fölerősítése a megoldás, ez pedig pénzkérdés (is).

Valószínű, hogy a Fehérvár klubja lehet a negyedik tagja annak a magyar négyesnek, amely Európa élvonalában képviseli hazánkat. Ez utóbbi vezetőség is tanult a múltból, és végre magyar vezetőedzőt ültetett a kispadra. A keretet azonban itt is jelentősen erősíteni kell.

A Felcsút kupaselejtezőben remek eredményt ért el egy neves itáliai csapat ellen, ám a nagyszerű Makovecz-stadion hazai bajnokikon nem tudja megtölteni. Igaz, a Fehérvár sem hirdethetett teltházat a Sóstói Stadionból, ám a város lélekszáma erre esélyt ad, ehhez legalább a Konferencia-liga csoportkörébe kell beverekednie magát a Vidinek.

A válogatottra vonatkozólag a miniszterelnök mondott lényegeset, igaz, évekkel ezelőtt, és azóta sem ismételte meg. Eszerint a magyar nemzeti tizenegynek a világ tíz legjobb válogatottja közé kell kerülnie. Jelenleg a 32., de Marco Rossi talán elindíthatja csapatunkat a fölfelé vezető úton. Ám ehhez az (is) kellene, hogy ne tíznél kevesebb, hanem ötven futballistánk játsszon a nyugati csúcsbajnokságokban.

Minthogy egy futballista fölépítését nem négy – és főleg nem 14 –, hanem hároméves korában kell elkezdeni, 17 év múlva remélhetjük a felzárkózást? Talán nem kell addig várni, hiszen jelenleg is „épülnek” kölyökfutballisták és tizenévesek a klubokban.

Minták kínálkoznak Nyugat-Európában – de Zágrábban, Bécsben, Prágában is –, a kellő szakértelmet kell hazahozni.

És érvényesülni hagyni.

Molnár Pál