Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke, a díj alapítója – Szabó László felvétele

A kard áthatol a trianoni térképvonalakon, mintha azok nem is lennének. Dunaszerdahelyre, Mezőváriba, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába – ide kétszer is –, Kolozsvárra, Óbecsére is eljutott magyar irodalmi kiválóságokhoz. Művelődésünk, művészetünk a mesterségesen meghúzott államhatároktól megszabadulva, a Szent Korona örök tartományaiban egységes. És az is marad - hangzott el Esztergomban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem  Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Johanneum épületében. 

Prof. Dr. Prokopp Mária, a Balassa Bálint Társaság elnöke Balassa Bálint születésnapjának alkalmából mondott köszöntőt, hangsúlyozva, hogy a költő és a hazáját hősiesen védő katona példájából ma is erőt meríthetünk a napi küzdelmekhez.

A professzor asszony – Képek: Szabó László

Ungi Cecília ELTE BTK mesterszakos hallgató, az Esztergomi Színjátszókör tagja Balassi Bálint versével köszöntötte a közönséget.

Ungi Cecília és tanárnője, Erősné Vörös Viktória

Székfoglaló előadást tartott Molnár Pál, a Balassi Bálint Kard Művészeti Alapítvány elnöke, a Balassi Bálint Emlékkard nemzetközi irodalmi díj alapítója: Mérföldkövek irodalomtörténetünkben: Balassi-versfordítások öt kontinensen címmel

A laudátor: Vincze László mérnök, a szentendrei Vinczemill Kft. vezetője volt, a papíripari mérnök fölidézte a Balassi-kard 28 éves történetét, amelyben ő maga is kezdettől fogva kulcsszerepet játszott különleges okleveleivel. 

Vincze László

Mint a Molnár Pál által elmondott székfoglalóban elhangzott: irodalomtörténetünk kezdetét azért kell fénybe állítanunk, mert az eltelt bő nyolc évszázadban még, eddig(!) soha nem történt meg, hogy magyar alapítású nemzetközi irodalmi díj mind az öt kontinensre eljusson.

A Balassi Bálint-emlékkard ezt teljesítette.

Eddig 28 év alatt 28 kardceremónia zajlott, ezeken 53 irodalmár vette át a szablyát. Magyar költők és külföldi műfordítók, ez utóbbiak mindnyájan Balassi-költeményeket is átültettek anyanyelvükre.

A legkeletibb pont Tokió, itt él Harada Kijomi művésznő, akit Ady Endre párizsi verse tett a magyar költészet szerelmesévé, ám Balassi is fölemelő élményt kínált számára.

Napszállta felé tekintve a legtávolabbi pont Santa Barbara: itt élt John Ridland, akinek azt is köszönhetjük, hogy sokéves kemény munkával angolra fordította a János vitézt, majd számos magyar alkotást, köztük Márai műveit, és több Trianon-verset, ez utóbbiakat nagyrészt költőtársával, a magyar szülőktől Los Angelesben született Czipott Péterrel.

Balassi-versek fordítására a Balassi Bálint-emlékkard alapítója és szervezője – szerénységem – kérte föl mind a két amerikai művészt.
Ridlanddel ausztráliai magyarjaink révén kerültem kapcsolatba, a műfordító ugyanis Melbourne-ben is felolvasást tartott a János vitézből. 2020-ban bekövetkezett haláláig nem tudta meg, hogy ennek a Petőfi-remekműnek az eredeti címe Kukoricza Jancsi volt, ám első kiadója, a gyöngyösi születésű – földim! – Vahot Imre a nagyobb kelendőség kedvéért alakította ki a János vitéz címet.

A legészakiabb pont Jyvesküle, itt él a finn Tuomo Lahdelma, ő 2005-ben nyújthatta ki kezét a szablyáért a Gellért szálló Duna-termében. Ekkor Ferenczes István erdélyi költő volt a magyar kitüntetett. 2005 februárjában – azaz néhány hónappal a 2004 decemberi szörnyű emlékű, nemzettársainkat kitaszító népszavazás után. A kiváló székelyföldi poéta kitüntetésével a nemzeti egybetartozás érzését is erősíteni kívántuk. A két kitüntetett közül az egyik elsírta magát a ceremónián… Igen. Tuomo volta az.

A legdélebbi pont már említődött: Melbourne. Itt született, és ma is a közelben él Ross Gillett, hazájában is sokat díjazott alkotó. Kitüntetéséhez két kiváló, azóta elhunyt ausztráliai magyar együttműködése kellett. Csapó Endre, az idehaza is híres újságíró kérésem elhangzása után ígérte meg: Pali, ezt meg fogjuk oldani. És a másik segítő: Kapantzian Artúr ausztráliai magyar ügyvéd, aki nyersfordításban átadta Ross Gilletnek az általam elküldött verseket, majd vele együtt dolgozva többször felolvasta a sorokat, és segített az értelmezésben, a pontos jelentés visszaadásában.
 

 

 

A kardceremóniákon számos alkalommal voltak jelen nagykövetek, az orosz, a lengyel és az egyik bolgár diplomata magyarul mondott köszöntést, épp így a mi nyelvünkön szólalt meg a francia és az amerikai kulturális attasé.