zoinet.org

..az előttünk álló időben, esetleg évekig, bizonytalanság fogja uralni a régiót, megállapodott, kiszámítható politikai és gazdasági helyzetre egyelőre nem számíthatunk – jövendöli könyve lezárásaként Lóránt Károly közgazdász. A kötet Nagy hatalmi játszmák – Geopolitikai elméletektől az ukrajnai háborúig címmel jelent meg a Kairosznál 2024-es dátummal. A szerzőnek tett föl kérdéseket a Gondola.

kairosz

– Lóránt úr, Kijevben a Függetlenség terén – majdan Nyezalezsnosztyi – a színes forradalmak iskolapéldája zajlott le. Ezt az USA által kidolgozott társadalomátalakító fortélyt azóta tankönyvekbe foglalták, mégis ugyanúgy tovább próbálkozik vele az Atlantikum. Mi magyarok mit tanulhatunk az Ön könyvéből azért, hogy ne lépjünk bele a csapdába?

Igen, a könyv egy fejezetrész szentel a Majdan téri eseményeknek és kitér arra, hogy az amerikai külügyminiszter-helyettes, Victoria Nuland és John McCain arizonai szenátor hogyan segítették megbuktatni a törvényesen megválasztott miniszterelnököt. E mellett a könyv számos forrást idéz, amelyek e témával foglalkoznak. Például a The Guardian 2004-ben, az akkori ukrán kísérlettel kapcsolatban a következőket írta: „A politikájában hagyományosan passzív Ukrajnát a fiatal demokrácia-aktivisták mozgósították, és ez már soha többé nem lesz olyan, mint régen. De míg a narancsszínű „gesztenyeforradalom” győzelme Ukrajnáé, a kampány amerikai alkotás, a nyugati márkaépítés és tömegmarketing kifinomult és briliánsan kitalált gyakorlata, amelyet négy év alatt négy országban használtak fel arra, hogy megpróbálják megmenteni a manipulált választásokat és megdönteni a nem tetsző rezsimeket. Az amerikai kormány által finanszírozott és szervezett, amerikai tanácsadó cégeket, közvélemény-kutatókat, diplomatákat, a két nagy amerikai pártot és amerikai nem kormányzati szervezeteket felvonultató kampányt Európában először 2000-ben Belgrádban alkalmazták, hogy Slobodan Milosevicet legyőzzék az urnáknál. Richard Miles, az Egyesült Államok belgrádi nagykövete kulcsszerepet játszott ebben. Tavaly pedig, az Egyesült Államok tbiliszi nagyköveteként megismételte a trükköt Grúziában, és felkészítette Mihail Szaakasvilit arra, hogyan buktassa meg Eduard Sevardnadzét.[1] De tapasztalatok tekintetében nem kell másokra hagyatkoznunk, az előző amerikai adminisztráció idején ezt közvetlenül átélhettük.

– Birodalomnövelő kísérletek csaptak össze Ukrajnában: az USA propagandát, Oroszország fegyveres erőt vetett be. A konfliktus idejében – egy magyar szólás szerint – „feljött a dugó a moslékban". Erre egyik fél sem számított, mekkora lett a kockázat?

Ez egy proxi háború Oroszország és a mély állam között, amire én az euroatlanti háttérhatalom kifejezést használtam, Hogy mit értek alatta, azt egy MH cikkben kifejtettem, a lényeg, hogy a háttérhatalom hálózatok összekapcsolódó rendszeréből áll.[2] Oroszország első támadása azért nem sikerült, mert nem háborúzni akart, csak a kijevi rezsimet megdönteni, ezért nem megfelelő katonai erővel indított, azt gondolta, hogy az ukránok mellé állnak, de akkor már bent volt a NATO. Itt hírszerzési hiba történt. Oroszország csak fokozatosan ismerte fel, hogy nem Ukrajnával, hanem az euroatlanti háttérhatalommal áll szemben, amely mozgatja a nemzeti kormányokat annak érdekében, hogy fegyverrel támogassák az ukrán ellenállást. A kimondott cél Oroszország meggyengítése. A háttérhatalom nem kockáztat semmit, a fronton ukránok véreznek, a fegyvert az adófizetők pénzéből küldik, ők maguk – mivel hálózatok – láthatatlanok, nehezen definiálhatók, épp ezért, bár ők Oroszország tényleges ellenségei, nem lehet velük békét kötni. Ki írna alá egy ilyen békeszerződést a háttérhatalom részéről? Oroszországnak a mellette lévő Ukrajna semlegessége alapvető egzisztenciális kérdés, ebből nem tud és nem fog engedni.

Lóránt Károly - civilek.info

– Már a háború elején megállapodott a két fél, ám váratlanul megjelent Kijevben Boris Johnson brit politikus, és Putyint háborús bűnösnek nyilvánította. E beavatkozás miatt azóta több százezer orosz és ukrán fiataelember a fronton meghalt. A Nyugat cinizmusa azonban nem enyhült. Mik lehetnek az atlanti tengely mögöttes mozgatórugói?

Hatalmi téboly. A korábbi háborúk általában nyersanyagokért, gyarmatokért folytak. Itt semmi ilyen nincs, kizárólag a hatalmi gőg, hogy ők rá tudják az akaratukat Oroszországra kényszeríteni. Mivel ez nekik semmibe sem kerül, nem is kockáztatnak semmit, nem érdekük a békekötés, ezért a fősodratú médiában a háborús uszítás tovább fog folyni, most abban a formában, hogy az Egyesült Államok és Oroszország által kialkudott békefeltételek nem elfogadhatók. Az alternatíva a háború folytatása.

Molnár Pál