Manapság, amikor a harmadik világ európai bevándoroltatása már nem egy spontán vagy annak álcázott folyamat, hanem egy nyíltan vállalt politikai program, a család- és gyermekközpontú népesedéspolitika sem csupán tudományos és szakpolitikai ügy, hanem világnézeti kérdés is egyben, amely fórumért kiált.
2023. szeptember 20. 14:33
Legyen szó bármely országról, a népesedéspolitika alakítása eddig két színtéren zajlott: a szakma színterén (kutatóintézetek, minisztériumi elemző osztályok stb.), és a politikáén, ahol a téma fontosságáról, a hangsúlyokról, a konkrét intézkedésekről döntenek.
A Budapesti Demográfiai Csúcs intézményének létrehozásával azonban a népesedéspolitikának egy harmadik színtere is létrejött: a nemzetközi reprezentációé. A budapesti csúcson, bár a programnak a szakmai kerekasztalok is részét képezik, nem születnek új, politikusokat inspiráló megoldások, még kevésbé népesedéspolitikai intézkedések. Egyszerűen csak összejönnek a világ minden sarkából azok a döntéshozók és véleményvezérek, akiknek közös meggyőződése, hogy a demográfiai krízisre a családok megerősítése, a gyermekvállalás ösztönzése, és nem a migráció jelenti a megoldást. (És most ne legyünk ünneprontók azzal, hogy ennek igazságát – például az olasz miniszterelnök-asszony láttán – részleteiben is elkezdjük kibontani…)
Manapság, amikor a harmadik világ európai bevándoroltatása már nem egy spontán vagy annak álcázott folyamat, hanem egy nyíltan vállalt politikai program, a család- és gyermekközpontú népesedéspolitika sem csupán tudományos és szakpolitikai ügy, hanem világnézeti kérdés is egyben, amely fórumért kiált.
És ennek megszervezésében megint mi, magyarok voltunk az elsők. A Budapesti Demográfiai Csúcs egy szakmai szempontokat is felvonultató, de alapvetően értékrendalapú találkozó, amely – számunkra egyáltalán nem mellékesen – tovább növeli Magyarország presztízsét, illetve barátainak számát a világban. A továbbiakban a magam részéről csupán három, a csúcshoz kapcsolódó kishírhez szólnék hozzá.
Az első ilyen hír Budaházy Eddának, a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom elnök asszonyának a nyílt levele, amelyet a rendezvény előtt hozott nyilvánosságra, s amely gyakorlatilag a teljes jobboldali sajtót bejárta, kormánypárti és nemzeti radikális oldalon egyaránt. A műfajához képest meglehetősen hosszú írás szerzője a közvélemény által kevésbé ismert tényeket is megosztott, például azt, hogy Indiának, a világ legnépesebb országának a termékenységi rátája kettő alá csökkent, s hogy 2050-re a szubszaharai régió és az arab világ kivételével már mindenhol a fogyatkozás lesz jellemző. Rámutatott továbbá a fehér ember számarányának drámai globális csökkenésére, valamint a hazai népesedési helyzet árnyoldalaira is, amiről – igaz, különböző okból – sem a kormánypárti, sem a baloldali sajtó nem beszél szívesen. Budaházy Edda megoldásokat is javasolt, amelyek szimpatikus, de irreális ötleteket (abortusz összeurópai betiltása), illetve megfontolandó felvetéseket (családalapítással, csecsemőgondozással kapcsolatos ismeretek középiskolai oktatása) egyaránt tartalmaznak; hely hiányában ezek ismertetésébe most nem mennék bele. Amire viszont jelen írás tárgyát tekintve reagálni kell, az a következő mondat: „Nem sok értelmét látom egy olyan demográfiai csúcsnak, ahol egyszerre van jelen Magyarország, Anglia vagy Bulgária és Tanzánia, vagy Törökország képviselője – már csak azért sem, mert a különböző országok és régiók teljesen más demográfiai kihívásokkal néznek szembe, és nem valószínű, hogy a fenti elemzés alapján kormányaink fel mernék hívni a figyelmet a feketék totális elszaporodására és a fehér emberek kipusztulásának veszélyére.”
Sajnos a magyarországi baloldal legtipikusabb jellemvonása, a fanyalgó, kákán is csomót kereső hozzáállás a jobboldalon sem ismeretlen.
Bár Budaházy Eddát legalább a megoldáskeresés szándéka jellemzi, jó lett volna, ha észreveszi: a Budapesti Demográfiai Csúcson nem a résztvevők összetétele miatt nem kerül szóba a fehérek és a feketék létszámának alakulása, hanem mert egyszerűen nem ez a konferencia célja. Mi több, magának a magyar államnak sem dolga, hogy egy ilyen kérdést a nemzetközi térben tematizáljon. Nemcsak jól felfogott diplomáciai érdekeink miatt, hanem azért is, mert a szóban forgó jelenség fő okainak, a csökkenő születésszámnak és a kontinensközi migrációnak a kezelése más megoldást – konkrétan politikai cselekvést – igényel. Egyébként pedig teljesen fölösleges jobbról is támadni azt a rendezvényt, amely az üzenete miatt már eleve szálka a hazai hungarofób blokk szemében.
És hogy mekkora ez a szálka, azt egyetlen Facebook-bejegyzés is jól érzékelteti. A balliberális szubkultúrában sztárként kezelt Perintfalvi Rita feminista teológus (ott ilyen is van) egyetlen fotó – a rendezvényt közösen megáldó főpapok – láttán körmölt le egy meglehetősen primitív gyűlöletglosszát, Szültél ma már? Szüjjé! Ha lehet egyszer, de jobb lenne, ha kétszer! címmel. Nem mennék most bele a bejegyzés ismertetésébe (nagyjából olyan, mint a címe), csupán egyetlen mondatára reagálnék, konkrétan erre: „Ez a kép azt sugallja nekem, hogy a gyermek az állam és az egyházak tulajdona, nem a tiéd!”
Talán emlékeznek az olvasók arra a közelmúltbeli esetre, amikor a norvég gyermekvédelmi szolgálat „radikális keresztény nevelés” miatt nemes egyszerűséggel elvette egy román házaspár öt gyerekét. (Mellékzöngék elhallgattatása végett: egy kilenc éve Norvégiában élő, stabil egzisztenciával rendelkező családról beszélünk.) A gyakorlatilag állami gyermekrablásnak is nevezhető eljárás olyan nemzetközi vihart kavart, hogy Brüsszelben 42 EP-képviselő követelte az ügy azonnali tárgyalását. Aztán itt van a „konverziós terápiát” tiltó 2022-es kanadai törvény, amely börtönnel bünteti, ha valaki például „elnyomja egy személy nem cisznemű nemi identitását” (a nemzetközi genderterminológiában a „cisz” nem egy hangjegyre, hanem a normális nemi identitásra utal – K. E.). Ha például a négyéves fiunk azzal jön haza az óvodából (mondjuk a délutáni mese hatása alatt), hogy kislány szeretne lenni, s mi elküldjük, hogy aludja ki jól magát, a következmény – mivel a jogszabály a kiskorúakat is „védi” – akár öt év börtön is lehet.
De nem jobb az ún. transznemű gyermekek védelmét szolgáló, nemrég elfogadott kaliforniai törvény sem, amely természetesen nem a hazai értelemben vett gyermekvédelmet, hanem a kiskorúaknak a transziparnak való kiszolgáltatását célozza. Ennek jegyében a jogszabály – mint kritikusai rámutatnak – implicite lehetővé teszi, hogy az állam elvegye a szülők gondozási jogát, ha utódaik igényére nemet mondva, nem támogatják azok pubertásblokkolását vagy hormonkezelését. Ezek után inkább tűnik vészjóslónak, mint költőinek az amerikai elnök minapi kijelentése: „Nincs olyan, hogy valaki másnak a gyermeke. A nemzetünk minden gyermeke a mi gyermekünk.”
Ne becsüljük tehát alá Perintfalvi Ritának a gyermekek állami (el)tulajdonlása miatti aggodalmait! Lehet, hogy nem tud célozni, de a lövése igenis jogos volt.
És ha már nemzetközi vizekre eveztünk, idézzük fel a Budapesti Demográfiai Csúcs egyik legismertebb felszólalójának, Nick Vujicic-nek a pódiumon elmondott történetét, amelyre a Mandiner hívta fel a figyelmet. A világhírű amerikai prédikátort – életvédő nézetei, család- és normalitás-párti meggyőződése miatt – hazájában először csak a liberális sajtó támadta, majd családjával együtt egy rendőrségi házkutatást is át kellett élnie, végül a bankja zárolta a számláját, hogy aztán – közölve, hogy a „nem kívánatos ügyfelek listájára” került – meg is szüntesse azt. A történet nagyon hasonlít a covid-intézkedések ellen tüntető kanadai kamionosok, valamint a Brexit atyjának mondott Nigel Farage esetére: a közös szál mindegyikben az önkényes számlazárolás. Ha valaki nem érti, hogy a magyar jobboldalon és általában a világon miért nyer teret mindinkább az a gondolat, hogy a készpénz a szabadság garanciája, akkor itt a válasz.
Pubertásblokkolás, gyermekelkobzás, számlazárolás: olyan témák, amelyeknek semmilyen módon nem kellene kapcsolódniuk egy olyan konferenciához, amely a családok támogatásáról, a születésszám növelésének lehetőségeiről szól.
Hiába szeretnénk azonban csak a pozitív témákra koncentrálni, ha nyilvánosan beszélünk a család intézményéről, szinte minden sarkon ilyen járulékos problémákba ütközünk.
Lehet, hogy itt már tényleg csak a papok áldása segíthet?
Ukrajna keleti határán egy atomhatalom hadserege sorakozott fel, és állt ott hónapokig, Zelenszkij ekkor csak hergelte Putyint. Mintha akarta volna, hogy elinduljon az orosz támadás. Mintha ez lett volna a – valahonnan kapott – feladata.
Szijjártó Péter sérelmezte, hogy az Európai Bizottság a mostani tanácskozáson is "gyakorlatilag Ukrajnai Bizottságként lépett fel, teljesen Ukrajna érdekeit képviselve, szemben a tagállamok érdekeivel".
Julija Szviridenko hangsúlyozta:Volodimir Zelenszkij akár kétoldalú, akár - az amerikai fél bevonásával - háromoldalú találkozóra is készen áll a béketárgyalások érdekében, de az elmúlt hetekben az orosz elnök nem mutatott jelet arra, hogy szintén készen állna tárgyalni.
"A mindenszarizmus elképesztő mértékben terjed, anonim módon fertőz is", utóbbinál, szemtől szemben más a tónus, az ellenzéki szavazók - kevés kivétellel - megadták neki a tiszteletet, mert meghallgatta őket - önti formába gondolatait Lázár János.