Akiktől tanulhatunk

Még mindig nagyon aktuálisnak tartom például Mahatma Gandhi, a híres indiai politikus gondolatát: „a világ kincsei elegendők ahhoz, hogy az emberek szükségleteit kielégítsék, de ahhoz nem, hogy a mohóságot is kielégítsék.”

És fontos lenne a világ mai helyzetében szót fogadni Yehudi Menuhin amerikai hegedűvirtuóznak, aki ezt mondta:

„ha valamit meg akarsz változtatni, választhatod a gyors utat, ami rombolást jelent. Az alkotáshoz azonban időre van szükség.”

Ugyanezt erősíti meg végeredményben egy orosz közmondás: „ne tégy kerülőt, ha látod az egyenes utat!”

A közelgő választásokhoz ismét egy közmondás, mégpedig egy német figyelmeztet:

„aki mindig másokra hagyatkozik, az elveszett ember.”

Mivel az emberek többsége nyugalomban szeretne élni, nem adja fel a reményt, amely Samuel Johnson angol író szerint így hangzik:

„a remény a boldogság egyik formája, talán a legnagyobb boldogság, amit ettől a világtól kaphatunk.”

Az emberiség azért sem adja fel a reményt, mert

„a szerzett tapasztalatok közül a leghasznosabbak a rossz tapasztalatok”

– mondta Thornton Wilder amerikai író és drámaíró. Az emberiség nem akarja ugyanis Wilhelm Lehmann német költő gondolatát követni, miszerint:

„akinek nincs kedve békében élni, az könnyen megtalálja az okot a háború kirobbantásához.”

Sőt, inkább el akarja kerülni, vagy ha már itt van, meg akarja szüntetni.

Viszont tudja, hogy harcolni kell a jóért, s bízik a szerencsében is, amiről egy újabb ismeretlen szerzőtől származó bölcsesség szól:

„szerencsés az az ember, aki képes változtatni a körülményein, mielőtt azok változtatnák meg őt.”

Végül idézzük Rabindranath Tagore indiai költő és filozófus imáját: „adj nekem erőt ahhoz, hogy sose tagadjam meg a szegényeket, és ne essek térdre a pimasz hatalom előtt.”

Időt és türelmet kívánok minden olvasónak e gondolatok feldolgozásához.