Sulyok Tamás aláírta: megszűnt az 1956 örökségére épülő, a rendszerváltás során létrejött demokratikus jogállam
Szerző: Gondola
2026. július 18. 19:36
A köztársasági elnök hangsúlyozta: bár alkotmányos kötelezettségei miatt aláírja a módosítást, ezzel lezárul a rendszerváltás utáni magyar alkotmányos korszak, és egy új. önkényes fejezet kezdődik az ország közjogi történetében.
Rendkívüli jelentőségű beszédben fordult a magyarokhoz a köztársasági elnök, miután aláírta az Alaptörvény 17. módosítását, amely számos vitatott közjogi elemet tartalmazott, többek között megszünteti a hivatalban lévő államfő megbízatását.
Az elnök közölte: bár a módosítást alkotmányos kötelezettsége alapján aláírja, azt a rendszerváltás utáni magyar demokrácia egyik legsúlyosabb közjogi fordulópontjának tekinti.
Beszédében úgy fogalmazott, hogy az elfogadott változtatás nem pusztán személyét érinti, hanem alapvetően átalakítja a magyar alkotmányos rendet, a köztársasági elnöki intézmény szerepét és a jogállamiság működését.
Az államfő felszólalását a magyar nemzet történelmi kitartásának méltatásával kezdte. Azt mondta, a magyar nép Európa egyik erős és nagyszerű nemzete, amely történelme során számos megpróbáltatást élt át, azonban minden korszakban támaszkodhatott az ezeréves magyar jogfejlődésre. Ezt a jogi hagyományt nevezte a magyar államiság egyik legfontosabb pillérének, amely mindig biztos alapot jelentett az ország számára.
Beszédében személyes hitvallását is megfogalmazta. Felidézte, hogy ügyvédként, alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság elnökeként, majd köztársasági elnökként is a jog elsődlegességét tekintette munkája vezérelvének. Kiemelte, hogy számára a közhatalom kizárólag a jog keretei között értelmezhető, a jogállamiság pedig mindenekelőtt a jog uralmát jelenti az önkény felett, illetve azt, hogy az általános jogszabályok elsőbbséget élveznek az egyedi politikai döntésekkel szemben. Figyelmeztetett arra is, hogy amennyiben a politikai erő kiszorítja a jog korlátait, annak beláthatatlan következményei lehetnek Magyarország jövőjére nézve.
A köztársasági elnök ezt követően rátért beszédének központi témájára, az Alaptörvény 17. módosítására. Elmondta, hogy az Országgyűlés egyetlen mondattal megszüntette hivatalban lévő köztársasági elnöki megbízatását, amit a rendszerváltás óta példa nélküli alkotmányos eseménynek nevezett. Úgy fogalmazott, ez a módosítás azoknak a történelmi példáknak a sorába illeszkedik, amelyek a politikai hatalommal való visszaélés súlyos és szégyenteljes eseteiként maradnak fenn az utókor számára.
Az államfő hangsúlyozta, hogy egy demokratikus jogállamban az állami intézmények közötti kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet. Véleménye szerint az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett ugyanilyen fontos az egyes közjogi intézmények alkotmányos szerepének és hatáskörének elfogadása. Csak így képesek az állami szervek betölteni saját feladatukat és biztosítani az alkotmányos működés stabilitását.
Ezzel szemben elfogadhatatlannak nevezte azt, ha politikai nyomásgyakorlás, fenyegetés vagy az alkotmányos szabályok megkerülése válik a politikai célok elérésének eszközévé.
Beszédében arra is kitért, hogy korábban miért nem mondott le hivataláról. Mint mondta, lemondását követelő, illetve elmozdításával fenyegető politikai üzeneteket kapott, azonban úgy ítélte meg, hogy az államfői intézmény tekintélyének és az alkotmányos rendnek a védelme kizárólag azt tette lehetővé számára, hogy hivatalában maradjon. Álláspontja szerint ezzel nem saját személyes érdekeit, hanem a köztársasági elnöki tisztség méltóságát kívánta megőrizni.
A köztársasági elnök szerint az Alaptörvény módosítása súlyos töréspontot jelent a magyar alkotmányos demokráciában. Úgy vélte, hogy közjogi méltóságok jogállamiságot sértő elmozdítása, valamint a választójog általa példátlannak nevezett korlátozása olyan veszélyes precedenst teremt, amely hosszú időre meghatározhatja Magyarország alkotmányos fejlődését. Megfogalmazása szerint a módosítás mély sebet ejt a demokrácia, a hatalommegosztás és a jogállamiság alapvető értékein.
Az államfő külön hangsúlyozta, hogy köztársasági elnökként minden döntését az Alaptörvény keretei között hozta meg. Ennek bizonyítékát abban látta, hogy leváltását kizárólag az Alaptörvény módosításával lehetett elérni, mivel meglátása szerint más alkotmányos eszköz nem állt rendelkezésre.
Hosszasan ismertette azt is, miért nem tudta megakadályozni az alkotmánymódosítást. Elmagyarázta, hogy a köztársasági elnök ugyan bizonyos törvényeket az Alkotmánybíróság elé utalhat, alkotmánymódosítás esetében azonban erre nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja érdemben egy alkotmánymódosítás tartalmát, így sem az államfő, sem a testület nem rendelkezik olyan alkotmányos eszközzel, amely megakadályozhatná az Országgyűlés alkotmánymódosító döntését. Az alkotmánymódosító parlamenti többség ezért szabadon dönthet az Alaptörvény tartalmáról, valamint arról is, hogy a magyar és európai alkotmányos értékek mellett vagy azokkal szemben kíván-e állást foglalni.
Az államfő szerint ezzel olyan alkotmányos helyzet alakult ki, amelyben a köztársasági elnök előtt mindössze két lehetőség maradt: vagy eleget tesz alkotmányos kötelezettségének és aláírja a módosítást, vagy megtagadja azt, amellyel viszont maga sértené meg az Alaptörvényt.
Elmondása szerint jogi lehetőségeit és lelkiismeretét egyaránt mérlegelve végül az első megoldás mellett döntött: aláírta a saját elmozdítását.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy aláírása nem a módosítás tartalmának elfogadását jelenti. Értelmezése szerint ezzel saját alkotmányos esküjéhez marad hű, és bizonyítja, hogy köztársasági elnökként mindvégig az Alaptörvény rendelkezései szerint járt el. Egyúttal úgy vélte, az aláírás maradandó bizonyítéka annak is, hogy a jogállamiság, a demokrácia és a hatalommegosztás alapelveit politikai érdekből megsértették. A döntés felelősségét teljes egészében az alkotmánymódosító parlamenti többségre hárította.
Beszédének egyik legélesebb megállapításában kijelentette, hogy ezzel a döntéssel megszűnt az 1956 örökségére épülő, a rendszerváltás során létrejött demokratikus jogállam. Álláspontja szerint ezzel egyidejűleg megszűnik a köztársasági elnöki tisztség korábbi legitimitása is, hiszen Magyarország következő államfője már egy alkotmányos értékeket sértőnek nevezett eljárás eredményeként foglalhatja el hivatalát.
Az államfő úgy látja, hogy a köztársasági elnöki intézmény ezáltal a végrehajtó hatalomnak és a politikai többségnek válik kiszolgáltatottá, közjogi szerepe jelentősen meggyengül, és elveszíti azt a képességét, hogy valódi fékként és ellensúlyként működjön az államszervezetben.
Beszéde zárásában az államfő erkölcsi üzenetet fogalmazott meg a magyar társadalom számára. Azt mondta, aki hitében és az igazságban szilárdan áll, az nem folyamodik erőszakhoz, nem aláz meg másokat, és minden körülmények között megőrzi emberségét. Arra kérte a magyarokat, hogy becsüljék meg mindazt, ami összetartja a nemzetet, őrizzék meg egymás iránti tiszteletüket, és továbbra is szeretettel forduljanak Magyarország felé.
