Bistey Zsuzsa 14 évig dolgozott együtt Makovecz Imrével. Fotó: Bach Máté

Makovecz Imre, a XX. század legnagyobb magyar építésze Ispánkra tervezett egy minden tekintetben páratlan, mindössze hetvenkét négyzetméteres rönkkápolnát. Az épület belső kiképzése egész Európában egyedülálló: nyolc hatalmas freskóban ábrázolja majd az Őrvidék, a Várvidék és egész Európa négy és fél ezer éves történelmének meghatározó eseményeit. A kápolna építéséről Bistey Zsuzsa klinikai pszichológussal, a Filantroposz Műhely alapítójával beszélgetett a Magyar Nemzet újságírója.

Makovecz Imre 14 évi együttes munka után tervezte meg a kápolnát. – A sikeres látványterv után a megvalósítást előbb a Covid vágta ketté, majd a háború. Nem várunk tovább. Makovecz Imre testamentuma szerint egy ilyen épületet legméltóbb módon az egyes ember morális fantáziája, áldozatkészsége és intuitív jövőbe tekintése építhet fel a legszabadabb módon – fogalmaz Bistey Zsuzsa.

Az Őrzők ispánki Makovecz-kápolnája

A neves építész 2010-ben, már az előrehaladott betegségével küzdve rajzolta meg az Őrzőknek ajánlott kápolna tervét Ispánkra, a 111 embernek otthont adó faluba, ahol ekkor már két Makovecz-lakóház is állt.

Bistey Zsuzsa elmondta, hogy Makovecz Imre úgy bízta rájuk ezt a kápolnát, hogy az kultúrsziget is legyen: a szellemi emlékezés helye, mert emlékezés nélkül nincs önismeret, nincs hűség, a múltat a jövőbe átvezető akarat, de nem létezik gondolkodás sem.

– Az Őrzők ispánki Makovecz-kápolnája minden bizonnyal nagy turisztikai vonzerőt jelent majd a térségben. Mivel azonban az az ember tervezte, aki saját archaikus emlékezetét természetes módon ültette át a jelenbe és a jövőbe, az épület belső formái és belső falainak emlékezetfestményei közé lépő látogató is valami hasonló állapotot élhet majd át – véli Bistey Zsuzsa.

Elbeszélése szerint Makovecz Imrének az volt a nézete, hogy minden kápolna, templom, katedrális eleve az emlékezés helye is. Az ember azért lett vallásos, mert eltűnt belőle a szellemi hazájával való természetes összeköttetés, de tudata mélyén megmaradt benne a bizonyosság: létének és lényének eredetforrása nem a földön, hanem a szellemi világban található.

Tapasztalása többé erről a világról nem volt, de hitt abban, hogy nem csupán földi lény. Ennek a törekvésnek az emlékére épültek a templomok. Ez a kápolna erről is szól, de szól valami többről is. Az áhítat mellett arra biztatja az embert, hogy ébressze fel magában a hosszú távú emlékezetet. Ez az emlékezet ma ismét ébredőben van és az embert visszaviszi korokon keresztül oda, ahonnan jött. Makovecz úgy rendelte, hogy a belső falakon jelenjen meg képekben a térség négy és fél ezer éves történelme, de jelenjenek meg a misztériumok is a történelmi események mögött, az égi világ történései és az ellenérdekelt erők, a sötétség hatalmai is.

– Egy kettős természetű emlékezet fog megjelenni ebben a kápolnában – hangsúlyozta Bistey Zsuzsa. – Egyszerre lesz a hit helye és a történelmi lelkiismeret, a történelmi emlékezés felébresztésének a helye. Nem elég úgy lelkiismeretesnek lenni, hogy az ember beleéli magát a korba, tudni kell annak a helynek, annak a közegnek a múltját, ahová megérkezett a Földre. Tudni kell azt, hogy rajtam is múlik, hogy ez a térség mivé válik a jövőben. Ezt nevezte Makovecz Imre történelmi lelkiismeretnek.

Azt mondta, hogy a történelem nem műveltség, hanem önismeret kérdése.

Az emberi létesülés krónikája. Hogyan fejlődött ki a legprimitívebb tudatosságból az a magas fokú értelem, érzés és akarat, ami ma újra tudni akar több évezredes szellemi örökségéről. Ő egész életében vallotta, hogy a kontinens belsejében egy új nap készül felkelni, egy magasabb emberi értelem napja. Ez egy magasabb erkölcsiséget is hoz az ember életébe, ami a sorstörvények ismeretén alapszik. Ennek a legerősebb tétele: „Bárkinek ártasz, magadnak ártod a legnagyobbat”– emelte ki.

Mint mondta, Európában egyetlen rönkkápolna sincs. Makovecz Imre azért tervezte ebbő az anyagból a megépítését, mert az őrségi népi építészet rönkökből épített és vályogból. Így az épület pontosan beleillik majd a térség építészeti múltjába.

– Négy éve kezdtük a pályázatot, négy évig tűnt reménytelennek, hol találunk megfelelő fákat. Az erdei vörösfenyő az a fa, amely évezredekig áll, Szibériában vagy a francia Alpokban lehet találni ekkorát. Tíz méter hosszú gerendákról van szó és átmérőjük 40-45 cm. Kiderült nemrég, hogy tőlünk húsz kilométerre, két éve itt áll az a mennyiség, ami kell a kápolnához. Így működnek a Gondviselés hatalmai, de működnek az emberekben is, akik hihetetlen intuitív akarattal, morális fantáziával és a folyamat szeretetével összeadták azt az anyagi alapot, amelynek segítségével ez a faanyag a miénk és november végén Ispánk földjébe helyezzük a Makovecz-kápolna alapkövét – foglalta össze Bistey Zsuzsa.  

Bényei Adrienn