Száz év alatt a progresszívek óriási mértékben regrediáltak.
2023. november 18. 22:03
1923. november elsején a Népszava szerkesztőségi cikkben elemezte az ország helyzetét. A cikk maga nem érné meg a fáradságot, hogy előbányásszuk, de ha egybevetjük a mai baloldali ellenzék dolgaival, figyelemre méltó párhuzamot figyelhetünk meg.
Kezdjük a címmel: „Bethlen – mehet.” Ugye emlékeztet az „Orbán, takarodj!” kiabálásra.
Nehéz lehet józan ésszel úgy írni a múlt század húszas éveiről, hogy ne ismernénk el a bethleni konszolidáció páratlan sikerét. Miután Apponyi – nem ok nélkül – kijelentette, hogy halálra ítéltek bennünket, Bethlen és kormánya hozzálátott az újraélesztéshez.
Nem volt diadalmenet, de mégis életet lehelt az országba, s nemcsak lyukakat tömött be, hanem valós építkezés kezdődött, gondolok például a tanyasi iskolákra és a kultúrára, Klebelsberg máig utolérhetetlen munkásságára.
A Népszava ebből semmit nem látott. Igaz, nem is várt semmit, mert alkalmatlannak tartotta a kormányt, hogy olyan politikát diktáljon, ami megfelel a demokrácia követelményeinek. Ugye ismerős? A maiak is folyton a demokráciát kérik számon, most is, mint elődeik, jogfosztásról beszélnek.
Íme egy akár Hadházy ajkára való kijelentés: Bethlen semmi más, mint egy rosszul sikerült Tisza-imitátor (Tisza helyett Putyint mondanak a méltatlan utódok), akinek célja legelsősorban és mindenekfölött az, hogy uralmon maradhasson. Ezt is van alkalmunk legalább hetente hallani.
A Népszava országbolondításról csevegett, és a politikai kuruzslást emlegette. Ez legalább egy sikeres szófordulat, Antall tudott ilyeneket mondani, például, amikor a politikai Mikiegeret emlegette.
Ezután a cikk a reménybeli külföldi kölcsön kérdésével foglalkozott. A kifosztott, adósságban úszó országban ennek szükségességét ép ésszel nem lehet tagadni. A Népszava is csak szőrmentén tettette ezt. Bethlen félrevezette a közvéleményt, harsogták, Orbán hazudik, zengik a mai utódok. A Népszava szerint az általa idézőjelbe tett „országmentő” kölcsönt csak mélyreható politikai változások esetén kaphatjuk meg. Helyben vagyunk. A szakirodalom szerint akkor a feltételek gazdaság, pénzügyi lépések voltak, például a független Nemzeti Bank létrehozása. A Népszava Beneš szavaira hivatkozott, de a kölcsönt nem a csehek adták, tehát Beneš nem nekünk, hanem a maga közönségének beszélt.
Egyébként az országba áramló pénz hiányával való riogatás sem ismeretlen a mai olvasónak, de a régiek védelmében el kell mondanom, hogy tudtommal közülük nem volt senki, aki lépéseket tett volna a kölcsön megakadályozására.
A mai méltatlan utódok pedig nemcsak akadályozzák a nekünk nem kölcsönbe, hanem ténylegesen járó összegek megérkezését, hanem még büszkék is rá.
A húszas évek szociáldemokratái azt állították, hogy a kormány a külföldi kölcsön ügyében bebizonyította szánalmas tehetetlenségét. Ezzel szemben kisebb-nagyobb kölcsönök folyamatosan érkeztek az országba, de ez a vita a valós hatású, az ún. stabilizációs kölcsönről szól, ami a Népszövetség bábáskodásával 307 millió aranykorona értékben néhány hónap múlva meg is érkezett az országba.
Ismét azt állapítom meg, hogy nincs új a nap alatt, hacsak a baloldal hatalmas nívócsökkenését nem tekintjük valami újnak. Száz év alatt a progresszívek óriási mértékben regrediáltak.
Ha túl sok a „zöld” erőmű, a borotvaélen táncoló energia egyensúly felborulhat, és az áramszolgáltatás lavina szerűen összeomolhat. Márpedig a modern civilizáció az elektromosságra épül. Áram nélkül leáll az Internet és a számítógép, nem működik a TV, a rádió, a telefon, nem lehet bank kártyával fizetni, leállnak a szivattyúk, nem lehet benzint tankolni, és előbb utóbb már víz sem jön a csapokból.
Nemcsak Európa békéjét, hanem a világbékét is előmozdítaná, ha Ukrajnával együtt Oroszországot is felvennénk az EU-ba. Ehhez azonban nemcsak a kijevi korrupciót, hanem a brüsszeli korrupciót is föl kellene számolni.
Felszállt a fehér füst, a konklávé csütörtöki harmadik szavazása sikeres volt, Robert Prevost amerikai bíboros lett a katolikus egyház 267. pápája XIV. Leó néven.
Ma mindennél fontosabb, hogy újra béke legyen: az európai jövőt nem áldozhatjuk fel a háborús készülődés oltárán – hangsúlyozta a KDNP európai parlamenti képviselője csütörtökön közösségi oldalán, adta tájékoztatásul a Kdnp.hu.
A DK-s Vadai Ágnes kérdéseire való válaszolás már szokásszerűen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mindennapjai részévé vált. Talán még egy hét sem telt az előző levélváltásuk óta (amiről itt számoltunk be), de máris itt az újabb kérdés. Vadainak vagy fel sem tűnik, hogy a hangulatkeltő kérdéseivel nem a kormányt, a kereszténydemokratákat, hanem a keresztény, hívő embereket, a felekezeteket, jelen esetben konkrétan a Magyar Katolikus Egyházat támadja, vagy direkt ez a célja.
Ha túl sok a „zöld” erőmű, a borotvaélen táncoló energia egyensúly felborulhat, és az áramszolgáltatás lavina szerűen összeomolhat. Márpedig a modern civilizáció az elektromosságra épül. Áram nélkül leáll az Internet és a számítógép, nem működik a TV, a rádió, a telefon, nem lehet bank kártyával fizetni, leállnak a szivattyúk, nem lehet benzint tankolni, és előbb utóbb már víz sem jön a csapokból. 
Nemcsak Európa békéjét, hanem a világbékét is előmozdítaná, ha Ukrajnával együtt Oroszországot is felvennénk az EU-ba. Ehhez azonban nemcsak a kijevi korrupciót, hanem a brüsszeli korrupciót is föl kellene számolni. 
