police.hu

Romlik a helyzet a balkáni migrációs útvonalon, idővel újra kezdődhetnek a tömeges, erőszakos behatolási kísérletek Magyarország déli határainál – írja a sajtó. Mészáros László írónak tett föl kérdéseket a Gondola.

– Mester, a sajtó „migrációs útvonalról” ír. Ez a szó nálunk egy kicsit 1956-ot is felidézi, van pozitív tartalma is. Holott nem migrációs, hanem embercsempész-útvonalról, azaz alvilági útvonalról van szó. A sajtó egy része miért akarja tompítani a veszélyérzetet a hamis szóhasználattal?

– A kérdésben lényegében már részben a válasz is ott van. A hamis szóhasználattal ugyanis ebben az esetben is el akarják fedni a valódi szándékot, az igazi célt. Először is tisztáznunk kell a fogalmakat. A bevándorlás, vagy a migráció, emberek tömeges mozgását, elvándorlását jelenti különféle okok miatt, illetve életvitelszerű áttelepülésüket születési országukból egy másik országba. Az áttelepülők általában igyekeznek az új hazájukban legalizálni helyzetüket, ezért tartózkodási és munkavállalási engedélyt, majd állampolgárságot kívánnak szerezni. A népvándorlás okai: politikai félelmek lehetnek, például kirekesztés, üldöztetés, vagy helyi háború, polgárháborús viszonyok, vagy gazdasági okok, így a szegénység, munkanélküliség, egészségtelen környezet, klímaváltozás, illetve klímakatasztrófa. De ilyen tényező lehet a befogadó ország megnövekedett munkaerőigénye, a fogadó állam szervezett betelepítési szándéka, a magasabb minimálbér, a gazdag országok esetében a képzettebb tömegek “elszívása” a szegényebb országokból. Le kell szögeznünk, nemzetközi egyezmények rögzítik, hogy azokat a migránsokat, akiknek az élete veszélybe kerül politikai üldöztetés, vagy vallási, nemi identitásuk vállalása miatt, illetve, ha az eredeti lakóhelyük háborús övezetnek számít, az első biztonságos államnak kötelessége átmenetileg befogadni őket – őket nevezzük menekülteknek. A bevándorlókat, a migránsokat úgy általánosságban menekültnek titulálni, az hamisítás, tudatos és célirányos maszatolás. Ennek a „trükknek” a nemzeti oldal vélenyformálói nem szegődhetnek el a szekértolóivá. Ez tehát az eredeti, a hagyományos meghatározása a dolgoknak. De itt jön a korunkban megtapasztalt, a politika minden területén fellelhető csavar. A hagyományos fogalmak átértelmezése, meghamisítása egy közre nem adott, valamiféle titkos terv szerinti akció megvalósítása érdekében. Esetünkben ugyanis azt állíthatjuk, hogy itt többnyire nem veszélybe került bevándorlókkal, migránsokkal van dolgunk, hanem valami egészen másról, egy tervezett és szervezett ördögi tervről és annak megvalósításáról szól ez a történet. Leszögezhetjük, Európát hadüzenet nélkül megtámadták! Szervezetten özönlenek az öreg kontinensre az európai társadalmaktól teljesen eltérő identitású, mi több, azokkal ellenséges lelkületű bevándorlók. Valamilyen hátsó szándékú erő számára a cél az, hogy ily módon gyengítsék, destabilizálják a államainkat. Európa megszállás alatt áll. Azt nem nehéz belátni, hogy az, aki a határainknál nem kopogtatva kér bebocsátást a dokumentumainak a bemutatásával, hanem ránk töri a kerítést, megtámadja a rendőreinket, követelőzik, és ha nem engedik be, mert nem jogosult a tartózkodásra, akkor beszökik erőszakkal, és nem hajlandó integrálódni, hanem ingyenélőként élősködik, és ráadásul még ellenséges is a választott országával, az nem menekült, nem migráns, hanem megszálló! A tervezett, szervezett invázió végrehajtója. Egyben „biológiai” fegyvere is, ugyanis e megtervezett akció kitervelőinek a szándéka még az is, hogy ilyen módon növeljék Európa népességét, az óhajtott munkaerőt. Napjainkban Európa módszeres destabilizálása folyik, melynek az eszköze a tömeges méretű lakosságcsere. Ezek az emberek csupán „eszközei” ennek a nagy tervnek. A saját szemszögükből pedig gazdasági bevándorlók ők, akiknek esze ágában sincsen integrálóldni, a munkavállalás, a „hasznossá válás” pedig a nagy többségnek meg sem fordul a fejében. Ezek meghatározó része élősködni akar a gazdatársadalmon. Miközben gettókban, azaz a többségi társadalomtól izoláltan, a saját kultúrájukban, vallásukban élnek, eredeti, a hagyományos életvitelüket folytatják. A tervezett, szervezett titkos terv szerint. Ily módon árasztják el az identitását és immunitását, lakosságának egy jelentős részét elvesztetett Európát, a megélhetési bevándorlók tömegeivel ezek a bizonyos nem látható erők. Tehát nem „migrációs útvonalról” kell és szabad besszélni, hanem következetesen megszállási útvonalról kell kommunikálnunk. A megszállást azonnal meg kell állítani, és nem pedig megszervezni azt, ahogyan azt ma az EU és nyugati tagországai teszik. Erős elhatározás és akarat esetén ma még csökkentehetők a károk. Van még rá lehetőségünk. Az indiánoknak annak idején nem volt ilyen esélyük, nem tudták megállítani a bevándorlást. Ma rezervátumokban élnek… Az üldözött, életveszélybe került hajdani magyar kétszázezrünket, az 1956-os mingránsainkat, menekültjeinket pedig ezzel a megszálló hadoszloppal összekeverni, összemosni egyenesen skandalum, bűn! A menekülő magyarok ugyanis annak idején befogadást kértek a kiszemelt állam határánál, és igazolták személyüket. Meghúzták magukat, mielőbb integrálódni akartak, munkát vállaltak, és hasznos tagjaivá lettek új hazájuknak.

– A sajtó „illegális bevándorlókról” is ír. Az illegális enyhébb hangzású szó, mint a törvénysértő. A bevándorló pedig szinte már hamísítás a migráns helyett. Miért ártalmas az újságolvasók félrevezetése?

– Mint említettem, az „összeesküvők” célja a fogalmak összemosása, ezért én inkább mindig a tartalomra koncentrálok. Migráns, a „még mozgásban” lévő vándorló, a bevándorló pedig, például az az arab orvos, aki itt tanult, majd vállalt munkát Magyarországon. De mindez csak „játék a szavakkal”, mert például a hazai dollárbaloldal szándékosan belemossa a migráns fogalmába a vízummal, a szigorú jogszabályaink szerint kötött időre, szervezett munkavállalásra érkező vendégmunkásokat is. Ugyanis az ő számukra nem a tájékoztatás hitelessége a fontos, hanem a zűrzavar a fejekben. Teszik mindezt azok a magyarországi, de idegenszívű, magukat balliberálisnak titulálók, akik az Európai Parlamentben megszavazták az összes betelepítésre, szervezett migrációra vonatkozó törvényt, valamint a Magyarországot elítélő összes határozatot – annak ellenére, hogy az Alaptörvényünk tiltja bármely népcsoport betelepítését az ország területére. Kizárólag az Országgyűlés kétharmados hatáskörébe utalja azt. Az „illegális bevándorlás” vagyis a megszállás hazánkban törvényellenes – tehát tilos. Tilos még akkor is, ha azt az EU-t bitorló, gyarmatosító politikusok akarják is kikényszeríteni (többek között magyarországi árulók részvételével).

Mészáros László – archív

– Időnként olvasni a menekültek kifejezést is. Ez már durva hamisítás, hiszen gyakorlatilag a nyugati szociális ellátási rendszeren való élősködés az invázió célja: és ezek az úgynevezett menekültek nagyon is agresszívan lépnek fel a befogadó országok polgárai ellen, tehát nem ártatlan menekültként viselkednek. Kiknek lehet a célja az orwelli újbeszél nyelv alkalmazása a migránsinvázió esetében is?

– Ez pedig az orbitális ferdítés, szó szerint hazudozás! Mindennek a teteje. A kérdésben megfogalmazott, a nyugati szociális ellátási rendszeren élősködő agresszív menekültek kifejezést azért nem használják az invázió, vagy a megszállás fogalmaival együtt, mert akkor mindenki számára egyből kiderülne a turpisság, a hátsó szándék, az eredeti cél, és napvilágra kerülne az igazság, hogy ezek nem üldözött, ártatlan menekültek, hanem többnyire kiképzett, katonaviselt, fiatal férfiak, megszálló harcosok. Valószínűleg nem állok túl messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy amikor a kasszandrai tulajdonsággal rendelkező angol író, Orwell egyebek mellett megírta a totális diktatúráról, az 1984 című művét, akkor azt nem éppen receptnek, nem használati utasításnak szánta, hanem figyelmeztetésül a világ számára. Ezzel szemben, még a saját létezését is tagadó világuralmi központ brüsszeli helytartósága napjaikban viszi színre ezt a figyelemfelhívásnak szánt orwelli forgatókönyvet, mint valóságot – amibe Európa bele fog roppanni, és amitől az európai nemzetállamok meg fognak szűnni, ha nem kezdjük el kifütyülni az „előadást” azonnal – már most a főpróbán. Mert ha ez a „darab” a színen marad, az minden túlzás nélkül a hagyományos, biztonságos életünk végét jelenti. Milyen feladat hárul ránk, normális emberekre, a nemzeti polgári oldal véleményformáróira ebben a „kifütyülős” ellenállásban, darabbuktatásban? Világos a szerep: a szavakat eredeti tartalmának megfelelően kell használnunk. Tudatosan és következetesen, hogy a fejekbe szándékosan betáplált zűrzavart kiűzhessük, és segíthessük a társadalmat, az embereket a tiszta fogalmaink használatával a „megvilágosodásban”. Ne felejtsük, „a szó veszélyes fegyver, és van aki fegyvertelen.” Hát semmi esetre se mi legyünk azok!

Molnár Pál