simicskoistvan.hu

Keresztény emberként és keresztény politikusként is az élethez való hozzáállásom szinte kötelező jelleggel optimista. Az isteni megváltás, az evangéliumi örömhír mind arra tanít minket, hogy bízzunk Istenben, bízzunk önmagunkban és felemelt fővel, derűlátóan tekintsünk a jövőbe.

Valóban a kihívások és a veszélyek korát éljük, ugyanakkor némileg ellentmondásos módon bizonyos mutatókat tekintve az emberiség életkörülményei a történelem során most a legkedvezőbbek. Bizonyos szempontból minden korszaknak és térségnek megvan a maga speciális feltételrendszere és az ebből fakadó feladatai, amelyeket hol könnyebben, hol nehezebben lehet a hátunk mögött hagyni.

2024 európai polgárának az egész kontinenst megosztó törésvonalakkal kell szembesülnie, amelyek a közös létünket keretbe foglaló Európai Uniót is fennállásának talán legkomolyabb próbatétele elé állítják.

Egyfelől fájó seb és fenyegető valóság, hogy a kontinens keleti felén véres testvérháború zajlik immár lassan két esztendeje. Oroszország és Ukrajna konfliktusában naponta akár százával veszítik életüket mind a két oldal fiai és lányai. A kényszersorozott kiskatonák napi valósága a fronton húzódó lövészárkok csontig hatoló hidege, amelyben a túlélés lehetősége legtöbbször csupán a gondviselésen múlik, és az út végét rendszerint nem ünneplő tömegek éljenzése, hanem gyászoló családok fájdalma lengi körül. Ennyi idő távlatából már ki lehet jelenteni, hogy ebben a háborúban nincsenek jók és rosszak. Mindkét hadviselő félnek van felelőssége abban, hogy ez a konfliktus idáig fajult, és az is egészen bizonyos, hogy az Egyesült Államok liberális vezetésének is hatalmas felelőssége van abban, hogy mind ez idáig nem sikerült a háború gyors lezárását tető alá hozni.

Ősszel elnökválasztást tartanak az USA-ban, amely már önmagában is egy új reményt jelent a világ számára sok tekintetben. Amennyiben a republikánusok legyőznék a demokratákat, és Donald Trump kerülne az elnöki székbe, bizonyosan sokkal nagyobb esély lenne a szomszédunkban dúló csatározás mihamarabbi beszüntetésére és a teljesen értelmetlen további öldöklés elkerülésére. Mind­emellett Európa is újra lélegzetvételhez juthatna és végre lehetősége lenne kitörnie abból a negatív spirálból, amelybe jelentős részben a jelenlegi brüsszeli vezetés taszította.

Az öreg kontinens lakói, és így mi magyarok is szavazunk júniusban az Európai Parlament következő ciklusába kerülő képviselőkről. Nagyon nem mindegy, és bizonyos értelemben mindannyiunkon is múlik, hogy miként alakítjuk az Európai Unió jövőjét. Meggyőződésem, hogy megújulásra van szükség a brüsszeli vezetésben, hiszen ma az EU sokszor önsorsrontó úton, átgondolatlanul és kicsinyes politikai érdekek, alkuk mentén működik. Már nem az alapításkor megfogalmazott eszmék vezetik, nem az erős nemzetállamok közösségének erejében bízva szemléli saját jövőjét, nem alakítja a világ sorsát, hanem csupán elszenvedi azt. Látjuk ezt az illegális migránsok áradatától kezdve az Oroszországgal szembeni elhibázott szankciós politikán át sok mindenen keresztül. Nincs mese, fokozatosan be kell látnia Európának, hogy máshová kell a hangsúlyokat helyeznie, amikor önmagáról és a világ jövőjéről gondolkodik! Az a zsidó-keresztény kultúra és életmód, amely az európai ember sajátja, nagyon rövid időn belül semmivé lehet, ha továbbra is az önfeladás útját járja a közösség.

Rendkívül szomorú Izrael és a Hamász háborúja is, amely groteszk módon az egész világon egyfajta szimbolikus összecsapássá vált, és sokan aktuálpolitikai érdekek mentén értelmezik ezt az egyébként tragikus eseménysorozatot. Magyarország a kezdetektől fogva elítéli a terrort, és teljes mellszélességgel kiáll Izrael önvédelmi joga mellett.

Amikor a Nyugat megosztott egy ilyen kérdésben is, baloldali tüntetések, antiszemita színezetű megmozdulások rázzák meg a nagy európai nemzeteket, mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy a kelet-európaiakat sokszor lenéző országokban komoly társadalmi feszültségek húzódnak a felszín alatt.

Magyarországon viszont mindenki biztonságban élhet, és ezt nem is lehet megkérdőjelezni.

A normalitás zászlajával felvértezve nemcsak magyarságunkat védjük, hanem tágabb közösségünket, Európát is. Büszke, erős polgárai vagyunk Európának, akik kiállunk mindannyiunk érdekéért – még akkor is, ha mindez nem simul be a mainstreambe. Változásra van szükség Európában, s mi magyarok ennek a hírnökei, úttörői vagyunk.

Magyarország is nehéz éven van túl. Gazdasági értelemben is nehézséget jelentett a járvány utáni szankciók, az energiabiztonság és biztonságpolitikai kihívások együttese. Miközben soha nem látott támadások kereszttüzében állunk külföldi politikai és pénzügyi központok irányából, 2024 mindenképpen a stabilizálódás utáni ismételt erősödés időszaka lesz a magyaroknak. Január első napjaiban már sok pozitív lépés történt:

 jelentősen emelkedett a rendvédelmi dolgozók és a pedagógusok bére, februárban jön a 13. havi nyugdíj, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzéséért a szokásos nyugdíjemelés, a biztonság jegyében maradnak idén is nyárig bizonyosan a kötelező élelemiszer-akciók és a kamatstop. A családtámogatás terén is további lépések jellemzik az évet: magasabb összegű gyed, valamint idén már az új csok plusz programban akár ötvenmillió forintot is lehet igényelni és a falusi csok vissza nem térítendő támogatása ötven százalékkal emelkedik.

Egyszóval van okunk bizakodva tekinteni a jövőbe.

Nyáron helyhatósági választások is lesznek hazánkban, amelyet – a baloldali pártokat ismerve – minden bizonnyal durva kampányidőszak előz majd meg, reméljük ezúttal külföldi beavatkozási, befolyásolási kísérletek nélkül. 2024 izgalmas esztendő lesz, és remélhetőleg jobb hely lesz a világ egy év elteltével.

Simixskó István országgyűlési képviselő, a KDNP frakcióvezetője