reuters

Az Európai Unió (EU) a jogalkotás eszközével élve a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság radikális, durva korlátozása érdekében lép fel - hangzott el a Szólásszabadság című konferencián Budapesten. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

– Szerkesztő úr, az uniós előterjesztés felvenné az uniós bűncselekmények közé és kiterjesztené a gyűlöletbeszéd fogalmát: a szabály a genderbolondériával kapcsolatos kritikus megnyilatkozásokat is uniós gyűlöletbeszédnek nyilvánítaná. Így például a magyar alaptörvény azon rendelkezése, hogy "az anya nő, az apa férfi", gyűlöletkeltésre alkalmas kinyilatkoztatás lehet. Annak idején egy másik unióban nem tették kötelezővé az elmebetegséget, igaz, ők tankáradatot zúdítottak az országra l956 novemberében. Mikor züllik ugyanilyen mélyre a korrupt brüsszeli garnitúra?

– Természetesen nem csak a szólásszabadság korlátozásáról van szó. Ez egy ördögien kigondolt és felépített stratégiának a szerves része, amit a többi fog követni vagy már párhuzamosan követ is. Látnunk kell, hogy maga a „gyűlöletbeszéd” definíciója (ami fából vaskarika) végső soron magának a gondolkodásnak az átprogramozását, a néptömegek, a normalitást képviselő nemzetek totális uralomba hajtását, megfélemlítését célozza. Egyfajta szellemi, kulturális fasizmusról beszélhetnénk, ha nem lenne bohózatba illő ez az erőlködés, amivel a (természetesen nem létező) háttérhatalom az embertömegek fölötti totális befolyását szeretné jogi palástba burkolva, ám ép ésszel felfoghatatlan módszerekkel kiterjeszteni. Ehhez asszisztálnak a kilóra megvett EP-képviselők, biztosok, gyáva, kétszínű ET-miniszterelnökök. Az úgynevezett fogyasztói társadalom megvalósítása után – amivel a nyájat a templomokból sikerült a plázákba terelni – egy jól felépített stratégia mentén a világuralomra törekvő erők az emberek hitét szeretnék kiirtani, gondolkodását az uralmuk alá vonni és az általuk üdvösnek vélt mederbe terelni. Ebben a náci időket idéző hadjáratban, amely sok nyomvonalon halad, az anyagi javaktól való függőség után következik a szellemi gyarmatosítás. A bohózatba illő erőlködést azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert – ha már párhuzamot vonunk a szovjet birodalom brutalitása és a tengeren túli paraziták által vezérelt brüsszeli birodalom lopakodó erőszakja között – amit ideig-óráig (akár évtizedekig) lehet tiltani, parancsolni, erőltetni, azt az emberek szabadságvágya végül mindig elsöpri. A kérdés csak az, mekkora áldozattal és mennyi szenvedés után. Ez egy harc, amely elől nem lehet kitérni. A brüsszeli gyáva árulókat, akik az európai nemzetek ellen hoznak törvényeket, el kell takarítani az útból. Minél előbb, annál jobb. Nem hiszem, hogy odáig el mernének menni, ahová annak idején a szovjetek, ezek inkább a belső erőszakot próbálják meg érvényesíteni: megosztani a társadalmakat, majdanokat szervezni, a képviseleti demokráciát senki által nem választott „civilekkel” felhígítani, majd lecserélni, tagállamokat egymásnak ugrasztani, belülről rohasztani és pusztítani a nemzetek immunitását. Sajnos sok helyütt eredményesen.

– A gyűlöletbeszéd kategóriájának kitágítása szerint bármi gyűlöletbeszédnek minősíthető, ami "pszichológiai sérelmet okoz egy identitáscsoportnak, vagy a csoport egy tagjának." Jó-e ez, ha belegondolunk, hogy idehaza az 1990-es években egy SZDSZ nevű szélsőség súlyos, máig ható pszichológiai sérelmeket okozott a hazaszerető embereknek, ez a rombolás tehát az EU-ban nem kezdődhet újra?

– Nem világos, milyen kritériumok alapján beszélnek „identitáscsoportról”, hiszen például egy pszichiátriai zárt osztály betegeit is tekinthetnénk ilyen csoportnak, pusztán azért, mert valamilyen rendezői elv alapján össze vannak zárva. Nem tudom elképzelni, milyen alapon kellene például egy transzvesztitát komolyan vennem, netán tisztelnem csak azért, mert a szervezetében megbolondultak a kromoszómák, vagy az agyában történt valami defektus. Tisztelet az édesanyáknak jár, akik gyermekeknek adnak életet, az édesapáknak, akik biztosítják a legkisebb közösség, a család biztonságát, a nagymamáknak, nagypapáknak, akik szeretetet és tapasztalatot sugároznak. Az LMBTQ-féle beteg embereket sajnálni tudom, nem tisztelni, s ezen semmilyen törvény vagy megbélyegzés nem képes változtatni. Ám éljék a maguk bolondériáját, képzeljék magukat akár háromlábú széknek, hidegen hagy a dolog. Amíg csak nem akarnak elrugdosni a vacsoraasztaltól. A hazaszerető emberek közösségének támadása nem újkeletű, ez folyamatos próbálkozás az abnormalitás részéről.

Kövesdi Károly – magyar intraktiv televizio

– Elképzelhető-e, hogy az EU betiltsa a bíróságokat, hiszen ha egy gyilkost 18 évre ítélnek, pszichológiai sérelmet okoznak neki. A napokban egy embert első fokon 7 évre ítéltek, és utólag azt nyilatkozta: neki ez nagy ütés volt. Mit lép ilyenkor a korrupt EU-szélsőség?

– A bíróságot, mint a jogállam és az egészséges társadalom egyik fontos pillérét szerencsére nem lehet csak úgy betiltani, de jelzésértékű, amikor az amerikai, magát helytartónak képzelő nagykövet bírákat rendel magához, vagy a magukat mindenek fölött álló „endzsíók” bíróknak tartanak érzékenyítést. (Szerintem ezt az államnak tiltania kéne.) A gyilkosnak, rablónak, erőszaktevőnek is jár a megtisztulás és az isteni megbocsátás lehetősége, esetenként akár a kegyelem is, az ő jogaik azonban mindig a kárvallottak és az áldozatok jogai mögé kell, hogy szoruljanak. Brüsszel természetesen szeretné ezt a jogkört is kisajátítani (lásd európai ügyészség). Erre csak egy válasz lehet: a magyar államnak Szent István király óta vannak törvényei (dokumentáltan, visszakereshetően bárki számára), s ezt a korrupt, törvényszegő és a joggal szemben a jogtalanságot preferáló brüsszelitáknak is világosan a tudtukra kell adni. Ezer év törvénykezését nem írhatják felül néhány évtized alatt egy nem is ország (az EU nem állam, nem ország, hanem országok szerződése) elmebajos ötletelései.

Molnár Pál