gdmissionsystems.com

Bemutatta a NASA és a SpaceX, hogyan zajlik majd az Artemis-küldetés, az ember visszatérése a Holdra. 55 évvel az utolsó holdra szállás, az Apollo-17 után három Artemis-missziót szerveznek, az első kettő tesztrepülés lesz, a harmadikban pedig négy űrhajós indul majd el a Hold felé 2026-ban. Az új emberes Hold-küldetéshez új hordozórakétát, űrhajót és leszállóegységet terveznek. A misszió különlegessége, hogy a leszállóegység az űrben tankol majd, hogy elegendő üzemanyaga legyen a holdra szálláshoz és a visszatéréshez. Két asztronauta landol majd a Holdon, ahol mintákat gyűjtenek, elvégzik a tudományos feladatokat, majd a küldetésük végeztével felszállnak, és összekapcsolódnak a Hold körül keringő Orion űrhajóval, amely visszahozza őket.

 

Újra ember a Holdon. A NASA egy grafikusa így képzeli el a megérkezést – NASA

Neil Armstrong 1969-es holdra lépését megelőzően az akkori világ legnagyobb szabású és legdrágább tudományos programját vitte véghez a NASA. A Hold-küldetések nem csak a társadalom morálját erősítették a hidegháborús űrversenyben, amelyben a Szovjetunió többször megelőzte és megalázta Amerikát. A projektnek óriási gazdasági és tudományos haszna is volt. A Hold-utazás előkészítésekor az űripar közel félmillió embert foglalkoztatott sok éven át, a fejlesztés találmányait pedig ma is használjuk a mindennapokban.

Az utolsó Hold-missziót az Apollo-17 űrhajó és személyzete hajtotta végre 1972-ben. A NASA a XXI. században már a Marsra koncentrál, de ahhoz, hogy oda eljuthasson az emberiség, először vissza kell térni a Holdra. Az új Hold-program az Artemis nevet kapta.

space center houston

A küldetés elemei nem változtak. Kell egy hordozórakéta, amely felviszi az űrhajót és az űrhajósokat az űrbe. Szükség van tehát egy űrhajóra is, amelyben az asztronauták utaznak, míg a leszállóegység a landolást és a Holdról való felszállást végzi majd. Persze, ezek nem olyan képességűek, mint a Saturn rakéta és az Apollo űrhajó voltak az 1970-es években.

A hordozórakéta

Az eredeti holdrakétát a náci tudós, Wernher von Braun tervezte, akit az amerikaiak 1945 menekítettek ki Németországból, nehogy a szovjetek csapjanak le rá.

Wernher von Braun náci tisztek társaságában – spacejunkie.hu

A jelenlegi, Space Launch System (SLS) nehéz hordozórakéta az űrrepülőgépek hordozójának technikáját használja. A gyorsítórakéták és a Space Shuttle-ból származnak. A teljesítménye 16 millió lóerő. Az űrben való utazáshoz egy kriogenikus hajtómű biztosítja majd a tolóerőt. Az SLS alacsony magasságba, 200 km-ig 70 tonna súlyt emelhet, a Hold-utazáshoz azonban csak 27 tonnát. A későbbi, Block 2 verzió teherbírása már 46 tonna lesz.

Az SLS-t sok halasztás után végül 2022 novemberében lőtték fel először. Egy újabb tesztrepülés után 2026 szeptemberében már ember szállít majd.

Az űrhajó

Az Apollo utódja az Orion, amelyet 1,900 alvállalkozó vállalat részvételével gyárt az amerikai Lockheed Martin és az európai Airbus.

Az Orion maga sem kicsi, 20 méter magas, és az elődjéhez képest egy asztronautával többet, négy embert szállít majd a Holdig. A négy űrhajósnak 21 napra elegendő vize, élelmiszere és levegője lesz az Orion fedélzetén. Ha az űrhajó dokkol egy űrállomásra, akkor természetesen jóval tovább használható akár lakótérként is. A belső tér pl. új tervezésű vécét kapott, amelynek a használata nőknek és férfiaknak is könnyebb lesz az eddiginél. A tervezők a napkitörésekre is felkészültek: az asztronauták két, vastag falú raktárhelyiségbe húzódhatnak a napkitörés idején.

Az űrhajó tetejére egy mentőrakéta-rendszer szerelnek, amely vészhelyzetben leemeli az űrhajót a hordozórakétáról.

Az Orion nyomásálló, alumínium törzsét 1,300 hőszigetelő lapból álló burkolat védi az űrbéli hideg, illetve a visszatéréskori forróság ellen. Ez utóbbit kivédésre egy külön hővédő pajzsot is szerelnek az Orion aljára, mert az űrhajó alsó része 2760 fokon izzik a légkörbe lépéskor.

Az űrhajó repüléséről készítette ez az ismeretterjesztő kisfilmet a NASA:

orion

A rendszer első tesztrepülésén, az Artemis I küldetésen, 2022-ben pedig ilyen felvételeket készített az Orion úrhajó kamerája.

A holdkomp

Az űrhajó kb. 5 napig utazik majd a Holdig, ahol összetalálkozik a SpaceX vállalat Starhsip leszállóegységével (Human Landing System, HLS), eredeti nevén holdkomppal. A Starship HLS majdnem egyenes vonalú, elnyújtott ellipszis alakú pályán (Near-Rectilinal Halo Orbit, NRHO) várja az Oriont. Ennek a pályának a jellegzetessége, hogy a legközelebbi ponton 3000 kilométerre lesz a Hold északi sarkától, a legtávolabbin pedig 70,000 kilométerre, a mélyűrben, a déli sarktól. A NASA azért választotta ezt a pályát, mert így szinte azonnali lesz a kommunikáció az asztronauták és a Hold minden pontja, illetve a földi irányítók között.

A Starship HLS 50 méter magas űrhajó lesz, amely 100 méterrel a holdfelszín fölött kezd majd fékezni. majd lassan, függőlegesen leszáll. Két asztronauta kb. egy hetet tölthet majd a fedélzetén, az Apollo szűk leszállóegységénél sokkal kényelmesebben. A munkát egy lift is segíti majd, hiszen az űrhajó magassága egy 17 emeletes házénak felel meg. A Starship HLS-t két légzsilippel is ellátják, tehát az egyik meghibásodása nem járhat katasztrofális következményekkel. A leszállóegység 100 napig lesz üzemképes a Hold körüli pályán, és saját napelemekkel termeli majd az energiát.

A rendszer két különleges eleme a depó-űrhajó, és a tanker. A HLS Depot Föld körüli pályán kering majd, és ahogy a neve is jelzi, űrbéli raktárként vagy benzinkútként működik. Ezt a raktárűrhajót kb. 8-10 felszállással tankerek töltik majd fel üzemanyaggal, és a holdra szálló egység ebből tankol majd fel a holdutazáshoz és leszálláshoz. Ezzel a módszerrel a leszállóegység akár 100 tonna felszerelést is vihet magával a Holdra.

A Starship űrhajó mellett a Blue Moon nevű leszállóegység is viszi-hozza majd az űrhajósokat a Holdra. A Blue Moon is személy- és teherűrhajóként működik majd.

Ambiciózus és tarthatatlan menetrend, nem transzparens pénzköltés

A tervezett menetrend szerint az emberes Artemis II küldetés 2025-ben lesz, a holdra szállás pedig 2026-ban. A NASA optimizmusa határtalan: 2028-ra várják a Gateway űrállomás működésének kezdetét, ez a Hold körül kering majd, mint egy űrbéli logisztikai és tudományos központ, egy központi állomás, de nem lesz állandó személyzete, hanem csak az aktuális Artemis-missziók legénysége használja majd átmeneti időre. 2030-ban a tervek szerint már zárt holdjáró járművel közlekednek majd az asztronauták a Holdon. 2031-től pedig minden évben indul majd űrhajó a Holdra.

A programmal csak az a gond, hogy egyelőre semmilyen határidőt nem tudott betartani a NASA, és az egyes elemek költségvetése is folyamatosan emelkedik. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Government Accountability Office, GAO), amely a költségvetési pénzek elköltésének módját vizsgálja meg, már 2021-ben jelezte, hogy az ütemterv tarthatatlan. A szervezet a legfrissebb jelentésében pedig azt állapította meg, hogy a NASA nem mutatta be a program teljes költségvetését, így nem lehet tudni, összesen hány milliárd dollárt költenek majd az adófizetők pénzéből az Artemisre. A GAO a jelentésében hat ajánlást fogalmazott meg a NASA-nak, egyebek mellett azt, hogy csökkentse a beszerzési árakkal kapcsolatos kockázatokat.

Az alábbi videóban az Artemis-rendszer működését és a tesztrepüléseket láthatják.

video