A New York Timesban megjelent álhírben az amerikai lap azt állította vasárnap online kiadásában, hogy Mráz Ágoston Sámuel állítólag arról beszélt, hogy nem működött, illetve nem volt sikeres az ellenzék vezérével, illetve a jelenlegi legerősebb pártjával szembeni kampány. A Nézőpont Intézet vezetője a Facebook-oldalán tette világossá: egy soha el nem hangzott mondatot adtak a szájába. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

- Szerkesztő úr, a teljesen alap nélküli, ám a köznép számára hihető sajtóállítások a Rajk-pert juttatják az ember eszébe. Az egykori kommunistáról a leghajmeresztőbb rémtörténeteket állította a rákosista sajtó. Majd bekövetkezett a vég. Mi a kommunizmus alatt a New York Times-t abszolút mérvadó lapnak sejtettük. Hogyan lehet, hogy az orgánum a demokrácia mintaállamában a Rákosi-korszakba süllyedt?

- Messziről jött embernek könnyű hazudni, tartja a mondás. Lehet, hogy mi a demokrácia csúcsának hittük a New York Times-t, amin nincs mit csodálkozni, hiszen számunkra itt, a drótkerítés innenső oldalán – amely megvédett minket önmagunkkal szemben – minden csodálatosnak tűnt, ami nem kommunista hazugság volt. Pedig érdemes felidézni, milyen lesújtó véleménye volt a (nyomtatott, mert akkor még csak az létezett) lapról Márai Sándornak. „A New York Times. Négy éve nem láttam. Nem hiányzott, de most, mikor kézbe veszem a kiló súlyú vasárnapi példányt, felárad az oldalakról az a keserű-fülledt gettószag, ami ebből az újságból – és olvasóiból, a New York-i zsidóságból – párolog. 90% hirdetés mellett 10% gyűlölködés, súgó-rágalmazó ellenségesség minden és mindenki ellen (…).” Írta ezt Márai 1971 áprilisában, amikor mi még a nyálunkat csorgatva, ájult delíriumban néztük a Nyugatot, a „demokrácia” nagy lerakatát. (Az idézet nem teljes, nehogy bárki is félremagyarázhassa.) Felnéztünk a New York Postra, a Washington Postra, a BBC-re. Nem okultunk 1956 példájából, amikor a Szabad Európa rádió (a Rádió) heccelt bennünket, hogy aztán szépen cserben hagyjon bennünket a fényességes Nyugat. Szóval olyan nagy süllyedést nem kellett az említett sajtóterméknek produkálnia, csak hozza a formáját, hiszen a hazugság örök, csak a gazdaállat változik és a gazdi. A gazdinak nem tetszik Orbán Viktor rendszere? A fősodratú sajtó a nap huszonnégy órájában áskálódik ellene – szerencsére mérsékelt sikerrel.

- Már a rendszerváltozás után egy SZDSZ-es szélsőséges azt hazudta, hogy a magyar demokrata belügyminiszter a tömegbe akart lövetni. E bődületes rágalmazást simán megúszta, azóta is erkölcsről oktatja ki a demokratákat. Miért vitatkozunk Churchill-lel abban, hogy a demokráciánál nincs jobb?

- Ne feledjük el Csurka István mondását a rendszerváltás idejéből: a kommunizmustól a demokrácia nem jobb, csak más rendszer. Aztán ugye megtapasztaltuk. Nem is a demokráciával van baj, hanem azzal, hogy Nyugaton a demokráciát csak liberálisként voltak képesek vagy hajlandóak értelmezni, és azt próbálják ránk erőltetni. Az eredeti, nemzeti liberalizmust fordították ki a béléssel kifelé: a nemzet csak visszahúzó, meghaladott képződmény, míg a parttalan (felelősséget és fegyelmet, rendet nem vállaló) szabadáré a rendszerek legjobbika. Hogy is írta József Attila? „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet.” Nagy költőnk felismerte, hogy a szabadság csak előfeltétele a rendnek, és a két fogalom nem felcserélhető. Rend nélkül nincs szabadság, csak káosz, ami általában diktatúrába torkollik. A káosz a hazugságok és az erőszak melegágya.

- Újabban a pedofíliával való megvádolást osztogatja a szélsőbal, remélve, hogy az ocsmány rágalmazásból valami ráragad az ártatlan érintettekre. A jogállamiság helyreállítása azonban az igazságszolgáltatás részéről deficites. Miért?

- Kétségtelen, hogy – amint szerkesztő úr is állítja – az igazságszolgáltatás gyengének bizonyul ezekkel szemben. Ha újmarxista, liberálbolsevik ügyvédek nyerészkedés céljából rátelepszenek az államra, és bűnözők vagy a (természetesen nem létező) háttérhatalom aljas érdekeit képviselik (emlékezzünk például a börtönbiznisz vagy az iskolai szegregáció néven elhíresült perek tömegére, amikor az államtól százmilliós összegeket pereltek ki), s ennek nincsenek következményei, akkor valami nagyon nincs rendben. Ha valakit büntetlenül és következmények nélkül, „szabadon” lehet sározni, rágalmazni, akkor nem igazán működik az igazságszolgáltatás. Azt se felejtsük, hogy volt egy próbálkozás a kormány részéről, hogy a „nómenklatúra” idejéből itt maradt kommunista ügyvédeket végre elhajtsa nyugdíjba, de azt Brüsszel megtorpedózta. Ezen a példán is látszik, milyen érdekeket képvisel az Európai Unió senki által meg nem választott vezetése, amikor szuverén államok szuverén döntéseit akadályozza. A rágalmazás rég bevett módszer, szinte minden konzervatív, nemzeti, keresztény lelkületű politikust előbb-utóbb megrágalmaznak, igyekeznek befeketíteni, ha nyílt sisakkal nem képesek legyőzni, minden módszert bevetnek, beleértve a legaljasabbat is. Keményebb törvényekre lenne szükség, de legalább a meglevőknek érvényt kellene szerezni.

Főkép: Pixabay