Bayer Zsolt: „Rejtett fény ragyog a dolgok mélyén”
Ez, ami most a szemünk előtt kibontakozik, a legundorítóbb, leggátlástalanabb államellenes összeesküvés, amihez hasonlót sem láttunk a rendszerváltás óta.
2025. szeptember 24. 16:35
A végén kezdem, a lényeggel, azzal, ami ebben az iszonyatban az egyetlen felmutatható és fontos és megkerülhetetlen. Ha ebből a vádból bármi igaz, akkor a kormánynak és a két kormánypártnak meg kell buknia, akkor el kell takarodnunk örökre, az érintetteknek pedig börtönben kell tölteniük életük hátralévő részét.
Ha ebből a vádból semmi nem igaz, akkor ennek az ellenzéknek meg kell buknia, akkor el kell takarodniuk örökre, az érintetteknek pedig börtönben kell tölteniük életük hátralévő részét – kiegészülve a sajtójuk érintett részével.
És akkor, ha ezt tisztáztuk és leszögeztük, következzék az egyik „érintett” vallomása.
1977. szeptember 1. óta a barátom az az ember, akit ez a vérvád, igen, a Bibliából ismert Belzebub-vád ért. 1977 – az régen volt. Negyvennyolc éve volt. Én és mi nem engedhetünk ebből a negyvennyolcból.
Két hosszú hajú, „ricsés” srác kötött akkor barátságot, a Szilágyi Erzsébet gimnázium 1/b osztályában, az alföldi papucsunkban hordtuk a marsallbotot, a fal mögé zárva is miénk volt a világ, az 1977-ben megjelent Időrabló szárnyán megtanultunk repülni.
„Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén.
Erre gondolsz tán, hogyha így szólsz:
Van remény.
Kutasd hát és tárd ki ablakod
Tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet.
Nézd egy házat mutatok
Nem is ház, csak ablakok.
Bennük, aki mosolyog
Az az ember ott én vagyok.”
A rejtett fény is mi voltunk – s az az ember ott, hát azok maradtunk.
Az eltelt negyvennyolc év minden hordalékával.
S csak annyit engednék még bepillantani ebbe a házba, hogy az egyik hosszú hajú, ricsés, alföldi papucsos srác már akkor, 1977-ben a Margit körúti (akkor Mártírok útja) Budai ferences templomba járt vasárnaponként.
Akkor ez nem volt divat.
S fölöttébb kevés előnyt, karriert lehetett ilyesmiből kovácsolni.
Lehetett ellenben megtartó hitet szerezni.
Ő volt a templomjáró srác 1977-ben. A Semjén. Nem én.
Azután 1978-ban, az osztálykiránduláson ez a ricsés srác összejött az egyik osztálytársnőnkkel. Akkor a másik ricsés srác, én már egy éve együtt voltam egy másik osztálytársnőnkkel.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Mi érettségi után szakítottunk. Odalett a tinédzser lamúr.
Zsolték azóta együtt vannak. 1978 óta. 1978 – az régen volt. Negyvenhét éve volt. Negyvenhét éve járnak közös úton, negyvenhét éve együtt járnak a Budai ferences templomba, házasságot kötöttek, életet adtak három nagyszerű gyermeknek, akiket gonddal és szeretetben felneveltek.
Az egyik hosszú hajú, ricsés srác a KDNP elnöke és miniszterelnök-helyettes lett.
A másik hosszú hajú, ricsés srác Fideszt alapított, íróember lett s újságíró, ahogy odaát, a negyvenéves könyvelők szörnyű álmában mondani szokás, ő lett az „első számú propagandista” és „a miniszterelnök bizalmasa”.
Ám ami mindezeket felülírja, az a barátság.
1977 óta a barátom.
S ahogy 1977-ben sülve-főve együtt voltunk, úgy az elmúlt tizenöt évben megint sülve-főve együtt vagyunk.
Az ilyesmi pedig azt feltételezi, hogy mindent tudsz a másikról.
És akkor úgy három éve talán, hogy először olvastunk magunkról a „szociális médiában” (nem, már régen nem a kártya az ördög bibliája, hanem ez) mindenfélét.
Olvastuk, hogy buzik vagyunk. Röhögtünk.
Olvastuk, hogy buzik vagyunk, és egymás párjai. Röhögtünk.
Olvastuk, hogy Semjénnek törvénytelen gyerekei vannak itt-ott. Röhögtünk.
Olvastuk, hogy kiskorú gyerekeket „használunk”, közösen. Már nem röhögtünk annyira.
Így érkeztünk meg a jelenbe.
Így érkeztünk meg a vérvádhoz, a bibliai Belzebub-vádhoz.
És akkor most én, az egyik egykori hosszú hajú, ricsés srác közlöm az ország és a világ közvéleményével: ebből semmi nem igaz.
Semmi nem igaz, mert nem lehet igaz, ugyanis a legjobb barátot és a családot egyszerűen nem lehet átverni.
Továbbá engedtessék meg nekem kijelenteni azt is, hogy nem, nem vagyunk buzik, nem vagyunk egymás párjai, nem „használtunk” együtt kiskorú gyerekeket, továbbá nincsenek törvénytelen gyerekeink.
Ellenben és határozottan igen: az én barátom negyvenhét éve hűséges párja a feleségének, felesége pedig őneki, és igen, nem volt soha, semmilyen bűnös és titkolni való kapcsolata.
Most itt állunk. És akkor most az egyik ricsés srác megpróbálja összefoglalni a lényeget.
A politikai agónia megkezdődött, és az elhúzás helyett felgyorsulni látszik. A józanabbak már azon ügyködnek, hogy legalább a látványos összeroskadást megelőzzék. Igyekeznek Patyomkin falat összemalterozni a látvány eltakarására.
A pedofília a legsúlyosabb bűncselekmény ebben a civilizációban, "a pedofiloknak börtönben a helyük, nincs halálbüntetés, nem tudjuk őket felnégyelni, valószínűleg az lenne az optimális megoldás - rögzítette a miniszterelnök.
Az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága kedden szavazott az Európai Unió 2026-os költségvetéséről. A voksolás során sikerült megakadályozni, hogy a fejlesztési forrásokat a szélsőséges genderideológia kisajátítsa – erről számolt be közösségi oldalán Hölvényi György kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő.