„Múlik az Idő, mondja az Ember.
Múlik az Ember, mondja az Idő.”

Kedves Család, Gyászoló Gyülekezet! Kedves Bíró Zoltán!

   Ketten maradtunk, kedves Bíró Zoltán! Ezzel a mondattal hívtalak föl július 23-án, szerda reggel és idéztem neked Csaba feleségének, Andreának SMS-en érkezett üzenetét: „Bevégeztetett. Fájdalom nélkül. Békességben és méltóképpen.”

   Igen, az 1987-es Lakiteleki Találkozó, az MDF-et alapító szervező aranycsapatából ketten maradtunk. Először Fekete Gyula hagyott itt bennünket 2010-ben, utána Csurka István 2012-ben, 2013-ban Für Lajos, Csoóri Sándor pedig 2016-ban. Most pedig Kiss Gy. Csaba.

   Ketten maradtunk, de nem hírmondónak, mert kutatók elemzők, interjúk, visszaemlékezések sokasága, a Rendszerváltó Intézet tudatos tudományos munkássága próbálja fölidézni az 1956 utáni Kádár-korszak éveit, évtizedeit, a nemzeti ellenállás szelíd és keményebb próbatételeit. A jövendő kutatóinak is megkerülhetetlen Kiss Gy. Csaba három kötetes emlékirata, amely korhű és korfestő dokumentum , a szemtanú és a résztvevő felelősségével apró részleteiben is hitelesen tárja föl a közeli múlt történéseit.

Kiss Gy. Csaba rendszerváltó életútját, életművét Bíró Zoltán így foglalja keretbe: „nemzeti liberalizmus, református függetlenségi gondolat, kelet-közép-európai szemlélet, fegyelmezettség, precizitás, középosztályi-polgári karakter.”

Jómagam ezt – Csoóri Sándor kifejezésével – azzal erősítem, hogy Csaba egy nomád értelmiségi volt. Sorstársa és kortársa – Kiss Ferenc kifejezésével – a „nagy népi hurálnak”, a Lakiteleki Találkozó szellemi holdudvarának, a költészetben a hetek és a kilencek nemzedékének és a táncházmozgalom szervezőinek. Ez a bővülő, táguló nomád nemzedék, akiket az igazságot keresők nyugtalansága örökös feszültségben tart, akik a történelmi csapdákból is képesek önerőből szabadulni, akiket a szabadság elemi vágya serkenti akár a tilalom és tűrés határán is, és átlényegül az évezredes benső titkainkat is föltáró magyar népművészetben, dalban, zenében, táncban, beszédes motívumokban, kézműves mozdulatokban és közben szívja magába az eltitkolt történelmi valóságot, Trianont és a háborúkat, forradalmakat és szabadságharcokat és a fölfedezők izgalmával járja a Kárpát-medence szabadon bejárható részeit és az életerősen vajúdó, a szabad jövendővel áldott Lengyelországot.

Kiss Gy. Csaba életútját tekintve bizton elmondhatjuk, hogy egyedülállóan célratörő út az övé. Az 1966-os lengyelországi autóstopos utazástól kezdve haláláig az ott gyűjtött és a későbbiekben bővített élményekkel és ismeretekkel ellátva alakította ki a mindmáig ható és érvényes magyar közép-európai politikát, nemzetpolitikai célrendszert.

Csaba önmagát, életútját így jellemzi: „Vonzottak azok az írók és gondolkodók, akik eretnek utakon jártak, akik mertek kitérni a kijelölt iránytól, legyen az politikai vagy esztétikai előírás. Lázadásra, tagadásra, kétkedésre volt bennem hajlam, irtóztam minden kánontól, hivatalosan előírt igazodási kényszertől … ellenszenvesnek tartottam a rendszer valóságát.”

Csaba a Kádár-korszak, a szocialista rendszer valóságával , annak gyökereivel szellemi szülőföldjén, Dunapatajon a helybéliek, a rokonok, a nagyszülők történeteivel szembesült. Erről így ír: „1919 júniusában történt, hogy Dunapataj népe fegyvert fogott a Tanácsköztársaság kommunista diktatúrája ellen. A fegyveres hatalom irtózatos vérfürdővel állt bosszút. A halálosztó Szamuely Tibor parancsára 64 embert végeztek ki.”

Csabától tudom, hogy miközben történészként tudós alapossággal feldolgozta a dunapataji rémdrámát, aközben és ezt követően azonos vagy hasonló történetekkel találkozott a Corvin köztől a gdanski hajógyáron át, a prágai Vencel térig.

Azt is Csabától tudom, de több helyen megírta, hogy sorsfordító volt számára az 1978. évi lengyelországi utazása. Az év őszén választották pápává Krakkó érsekét, Karol Wojtyłát. Csaba így ír erről: „ Azzal a meggyőződéssel jöttem haza, hogy fordul a világ. Ha nem is éppen holnap, vagy belátható időn belül, de a kommunizmus a történelem szemétdombjára kerül. Felszabadító hatással volt rám ez a Lengyelország.”

Ez idő tájt a nemzeti „búvópatak élet” is felpezsdült. A tilalom és a tűrés határán szerveződött események – Csaba fogalmazott így – a szabadság korlátolt fórumai voltak. Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Bíró Zoltán segítségével sikerült Lakiteleken 1979 májusában megszervezni a Fiatal Írók Találkozóját. Kiss Gy. Csaba előadása „Nálunk és más nemzeteknél” címmel távlatos közép-európai , nemzetpolitikai programot adott.

Csaba állandóan úton volt, vonzotta a középeurópai népek világa, a lengyel, szlovák, cseh, horvát és szlovén népek élete, történelme. Beszélte nyelvüket, értette és szerette irodalmukat és kultúrájukat. Kitűnő kapcsolatteremtő volt, személyes hitele, politikai korrektsége tette lehetővé, hogy az ezekből az országokból, írók, közéleti személyiségek megjelentek nálunk, különféle rendezvényeken és vállalták rokonszenvüket a nyilvánosság előtt.

Csaba ezt a közép-európai kapcsolatrendszert is bevonta a Bethlen Gábor Alapítvány működésébe. Bakos Istvántól tudom, hogy az Alapítvány hivatalos engedélyezése előtt három évvel már szervező titkár volt, 1982-ben az ő közreműködésével véleményezték az alapítók az alapszabály akkori tervezetét.

Csaba tevékeny részese volt az 1986-os „lázadó” Írószövetségnek. A novemberi sorsfordító közgyűlésen őt kérték meg, hogy olvassa föl a Tiszatáj folyóirat felfüggesztése ellen tiltakozó nyilatkozatot.

Kiss Gy. Csaba megjelenése és magatartása is aláhúzta, megerősítette elveit és gyakorlati munkáját. A Lakiteleki Találkozót megelőző heti összejöveteleken is úgy jelent meg, mint egyetemi tanár, mérsékelt eleganciával, a házi asszonyok iránt egykori úriemberekhez hasonlító udvariassággal és kedves mosollyal. Hozzánk, barátaihoz pedig a 19. század liberalizmusával fordult minden alkalommal. Csaba volt közülünk az egyetlen, aki következetesen liberálisnak vallotta magát, de a leghatározottabban elhatárolta magát a nemzetellenes, romboló 20. századi liberális eszményektől és személyektől vagy csoportoktól.

Az MDF-et szervező politikai aranycsapatban ő is a fiatalabb nemzedékhez tartozott, de természetes tisztelettel és barátságosan vitatkozott velük, ha volt vitatni valója, olykor Fekete Gyulával, Csoóri Sándorral, Csurka Istvánnal vagy Für Lajossal.

Rendkívül fegyelmezett volt a többségi nézőpont képviseletében.

Csaba akkor sem, később sem nézett televíziót, nem volt telefonja, nem vezetett autót. Praktikus ember volt, mondogatta is: vonaton utazok Zágrábig vagy Krakkóig kényelmesen elolvasok egy könyvet vagy készülök az órákra.

Az első Lakiteleki Találkozón, 1987. szeptember 27-én a szervezői aranycsapat és a szűkebb holdudvar minden tagja fegyelmezetten dolgozott. Köztudott, hogy a Fórum kifejezést ő javasolta, de ő javasolta a tulipánt is.

A második Lakiteleki Találkozón – kiegészülve az ideiglenes elnökség: Csengey Dénessel, Joó Rudolffal – már Csaba vezetésével munkacsoportokat szerveztünk.

Közeledve az országgyűlési választásokhoz ő volt az MDF külügyminiszter-jelöltje és személye vitathatatlan volt. Az akkor már, 1990 áprilisában, a győztes választás után a nagy ovációval miniszterelnökséget elnyerő Antall József azonban másként döntött.

Lazsák Sándor - facebook

Kiss Gy. Csaba így nem lett külügyminiszter, folytatta tehát nomád vándorlását ahol abbahagyta, és azzal a tudattal vigasztalódhatott, hogy nem kellett részesülni az Antall-kormány bukásából és külügyi kudarcából.

Az is vígasz lehet, hogy Csaba szellemi otthont kapott Lakiteleken, a Népfőiskolán. Előadások, kollégiumok, találkozók, könyvbemutatók, konferenciák szervezője, részese volt.

A Németh László műfordító tábort immár 10. alkalommal az ő irányítása segítségével szerveztük meg. Még idén május végén is egyeztettük a részleteket. A műfordító tábort augusztus közepén horvát, lengyel, román, szerb, szlovák, szlovén és ukrán műhelyeket a Csaba által már évek óta kijelölt utód, Mészáros Andor történész, irodalomtörténész, egyetemi docens irányítja.

Ezért is élt teljes életet Kiss Gy. Csaba, mert gondot fordított a fiatalokra, a tanítványokra, feladatot adott, tanított, kereste és megtalálta az utódokat. Ez a lakiteleki Németh László műfordítói tábor is Csaba szellemi életművének része.

Mert ugyan múlik az Idő, mondogatja az ember, de a Te sokrétű és bőtermő szellemi hagyatékod, kedves Csaba, időtálló marad.

Ezért nem búcsúzok, csak elköszönök:
Isten Veled, kedves Csaba!
Isten velünk, kedves Gyászoló Gyülekezet!

Lakitelek, 2025. augusztus 12.

Lezsák Sándor

(Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke búcsúztató beszéde elhangzott a Farkasréti temetőben, 2025. augusztus 12-én, Kiss Gy. Csaba koporsója előtt.)

Címkép: elte.hu