2025 július 16-án az Európai Bizottság az új, 2028–2034-es uniós költségvetés tervezetében azt javasolta, hogy az uniós forrásokat a tagállamok kizárólag a jogállamisági kritériumok teljesítése esetén kaphassák meg

„A jogállamiság minden uniós költségvetési forrás elengedhetetlen feltétele. Az új költségvetésben még tovább megyünk: a nemzeti és regionális partnerségi tervek a jogállamiságot és az alapvető jogokat az állami beruházások előfeltételévé, valamint a reformok tárgyává teszik” – jelentette ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

Lengyelország elmúlt évekbeli tapasztalata világosan megmutatja, miként fog működni ez az új elv a gyakorlatban. Hazánkat éveken át megfosztották az úgynevezett Helyreállítási Terv forrásaitól, és politikai retorziók érték a vélt „jogállamisági összeomlás” miatt. 2025-ben azonban hirtelen fordulat következett be. Noha a kormány egyetlen olyan kulcsfontosságú reformot sem hajtott végre, amelyet az Európai Bizottság hosszú éveken át szigorúan követelt, a Bizottság legfrissebb jelentésében Lengyelországot már a „jogállamiság helyreállításának” mintapéldájaként emlegetik. Mi váltotta ki tehát az Európai Bizottság hozzáállásának megváltozását Lengyelországgal szemben? Lengyelország „jogállami országgá” nyilvánításához elegendőnek bizonyult pusztán a kormányváltás.

Az Ordo Iuris Intézet honlapján közzétettük kommentárunkat az Európai Bizottság legújabb, a lengyelországi jogállamiság helyzetéről szóló jelentéséről. A dokumentumban az szerepel, hogy Lengyelország „jelentős előrelépést” tett a jogállamiság terén, ám a jelentés későbbi részeiből kiderül: ezek valójában ígéretek, előzetes bejelentések vagy a „munkálatok megkezdésére” vonatkozó nyilatkozatok.

Az Európai Bizottság számára a „jelentős előrelépések” egyik példája az igazságügyi miniszter és a legfőbb ügyész tisztségének szétválasztása. Noha a Bizottság által bírált, 2016-ban elfogadott törvény, amely egyesítette a két funkciót, továbbra is hatályban van, és Donald Tusk kormányának egymást követő igazságügyi miniszterei változatlanul élnek a legfőbb ügyészi hatáskör adta lehetőségekkel – nem habozva felhasználni azokat politikai ellenfelek üldözésére –, a Bizottság mégis „előrelépést” lát ezen a téren. A jelentésben ugyan megállapítják, hogy e kérdésben mindeddig nem született semmilyen törvény, ám „további lényeges lépéseket tettek az igazságügyi miniszter és a legfőbb ügyész tisztségének szétválasztása érdekében.”

Az Európai Bizottság jelentése emellett dicséri a kormányt a bírák fegyelmi rendszerére és az Országos Bírói Tanácsra (KRS) vonatkozó „reformtervek előkészítéséért”, hangsúlyozva, hogy a „kormány szándékában áll” új szabályozásokat bevezetni a nagyobb függetlenség biztosításához

Ugyanakkor az Európai Bizottság szemet huny számos olyan eset felett, amelyek a jogállamiság alapelveinek kirívó megsértését jelentik – ilyen például a közmédia vagy a Legfőbb Ügyészség erőszakos átvétele, a kormány által előkészített törvény, amely lehetővé tenné mintegy 3500 lengyel bíró politikai indíttatású átvilágítását, eltávolítását vagy lefokozását, illetve az ellenzéki politikai ellenfelek törvénytelen üldözésének esetei.

Mindez világosan mutatja, hogy ma már nem lehetünk illúzióink: Ursula von der Leyen bejelentése, miszerint uniós forrásokat csak a „jogállami” államok kaphatnak, valójában a nemzeti kormányokra nehezedő további pénzügyi zsarolás előrevetítése. Bármely kormány, amely mer szembeszállni a nemzeti szuverenitás feladásával, könnyen „jogállamiságot sértőnek” minősíthető, és így megfosztható a neki járó forrásoktól.

Ez a változás egyúttal sérti azt a szerződésben rögzített elvet is, amely szerint az Európai Bizottságnak politikai semlegességet kellene megőriznie.

Mi több, az sem zavarja a Bizottságot, hogy azokat az eszközöket, amelyeket eredetileg a járvány utáni gazdasági helyreállításra szántak, és amelyek hosszú lejáratú hitelek, könnyelműen osztogatták és eltékozolták – amint azt a Helyreállítási Tervből finanszírozott projektek jegyzékei egyértelműen megmutatták.

Miért nem zavarják ezek a visszaélések a brüsszeli elitet? Az ő szemszögükből a Helyreállítási Terv forrásai elérték legfontosabb céljukat: hatékony pénzügyi zsarolási eszközzé váltak a tagállamokkal szemben, és többek között hozzájárultak a varsói kormány leváltásához is.

Az ilyen módon felhasznált Helyreállítási Terv-források nem mások, mint a politikai korrupció előhírnökei és a hazafias kormányok elleni tömeges zsarolás eszközei, amelyeket az Európai Unió 2028–2034-es költségvetésében kívánnak rögzíteni.

Az uniós költségvetésbe való bevezetése annak az elvnek, miszerint a források kizárólag a „jogállami” államokhoz juthatnak el, súlyos fenyegetést jelent az EU tagállamai számára, hiszen eszközt ad az uniós tisztviselők kezébe a nemzeti kormányok politikai és pénzügyi zsarolására.

Ezért az Ordo Iuris Intézet szakértői részletesen elemzik az új uniós költségvetés tervezetének alapelveit, hogy a későbbiekben a lehető legszélesebb körben ismertté tegyék a fenyegetéseket, és ezekről Európa-szerte tájékoztassák a döntéshozókat.

Remélem, ezúttal sikerül legalább néhány európai kormányt meggyőznünk arról, hogy blokkolják ezt a zsarolási mechanizmust. Amikor 2020-ban figyelmeztettük a lengyel kormányt a „feltételességi mechanizmus” elfogadásának veszélyeire, figyelmeztetéseinket semmibe vették. Az idő azonban fájdalmasan megmutatta, hogy igazunk volt.

Az új uniós költségvetés tervezete, amely szinte korlátlan lehetőséget adna az uniós tisztviselőknek a nemzeti kormányok zsarolására, újabb példája azoknak a lépéseknek, amelyek a nemzetállami függetlenség teljes felszámolását célozzák.

Ursula von der Leyen javaslatai pontosan ugyanarra a célra irányulnak, mint a készülő uniós szerződésreform: a nemzeti szuverenitás maradékainak felszámolására és egy európai szuperállam felépítésére. Ebben a tagállamoknak nem lenne lehetőségük önállóan dönteni saját külpolitikájukról, egészségügyükről, biztonságpolitikájukról, hadseregükről, határvédelemről, energetikájukról, infrastruktúrájukról vagy oktatásukról. Ha a brüsszeli bürokraták kezébe adjuk a nemzeti kormányok pénzügyi zsarolásának eszközét, semmi kétség nem férhet hozzá, hogy azt pontosan arra fogják használni, hogy megfosszanak bennünket mindenfajta döntési jogkörünktől.

Hiszem azonban, hogy közös erővel sikerül megállítanunk ezt a kezdeményezést. 

Kép: pixabay