A közvélemény-kutatások diszkrét bája

A baloldali (pardon, független-objektív) közvélemény-kutatók zászlóshajójának és szimbólumának számító, Hann Endre-féle Medián júniusban még 15 százalék (!) Tisza-előnyt mért a biztos pártválasztók körében, ami mostanra 10%-ra „olvadt”. A többi baloldali intézet nem meglepő módon szintén „csökkenő” Tisza-előnyt mér, zsurnalisztikai zsargonnal szólva záródik az a bizonyos olló. Ami még árulkodóbb: 

 

 

Szintén júniusban a jobboldali Nézőpont Intézet 5 százalékos Fidesz-KDNP előnyt mért, most pedig 7 százalékosat (másképpen szólva „nyílik az olló”). A kormánypártisággal nem „vádolható” Török Gábor politikai elemző is egy „szűk” (maximum 10 mandátumos) jobboldali győzelemről értekezik jelenleg – bár tudjuk, hogy ő az előző választásokon is rendre alábecsülte a kormánypártok támogatottságát. 

 

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter mostanában többször is beszélt a baloldali közvélemény-kutatásokról, miszerint sok ilyen kutatás erősen „vágyvezérelt”, azaz inkább politikai célt szolgál, mintsem objektív mérés lenne. Józan paraszti ésszel is belátható, hogy ha a baloldalon folyamatosan 10-15% körüli Tisza-előnyt mérnek, a jobboldali kutatások viszont 5-7% Fidesz-előnyt (a különbség 15-22% !!!), akkor ott vagy a módszertan nem stimmel, vagy tényleg tudatos „politikacsinálás” zajlik (esetleg mindkettő egyszerre). Akárhogy is, a közvélemény bizalma folyamatosan erodálódik a nevében végzett kutatásokkal szemben, és mint látjuk, nem alaptalanul.

 

Ami viszont szintén politikai közhelynek számít, hogy ha az egyes kutatások önmagukban nem is, a trendek mindenképp elárulnak valamit a tényleges politikai folyamatokról – de hogy pontosan mit, az már korántsem ilyen egyértelmű. Ez a politikai-társadalmi folyamatelemzések kitüntetett terepe. 

 

A fenti trendekből és összefüggésekből számomra mindenesetre az rajzolódik ki, hogy a Tisza Párt „lendülete” már a baráti közvélemény-kutatók (közvélemény-formálók és politikacsinálók) szerint is megtörni látszik. A Tisza „apad”.

 

 

És mivel a Tisza Párt gyakorlatilag Magyar Péter egyszemélyi vezetése alatt működik (munkatársai vagy alig ismertek, vagy „szájzár” van rajtuk), mindez akár egy felé hajított virtuális „energiaitalként” is értelmezhető (finom utalás az augusztusban felé hajított „sörösdobozra”, amiről kiderült, hogy inkább szotyola lehetett). És talán csak azért nem selyemzsinór, mert 4 és fél hónappal a választás előtt már nem lehet kampányarcot cserélni – nem beszélve arról, hogy nem is látszanak ott nála „agilisebb” jelöltek. (Az „agilis” nem alkalmasat jelent! Magyar Péter inkább az agresszivitásával és a jobboldalon szerzett kommunikációs tudásával tűnik ki a baloldali mezőnyből).

 

Mindeközben a jobboldal köszöni szépen, jól érzi magát: adót csökkent (pl. édesanyák szja-kedvezménye), bért emel (minimálbér +11%), olcsó otthonteremtési és vállalkozói hiteleket biztosít, megőrzi a rezsicsökkentést, zárva tartja a határokat a tömeges, illegális migráció előtt – még ha ezzel magára is vonja Brüsszel haragját, a jogtalan forrás-visszatartást és a „kerítéspénzt”. Orbán Viktor miniszterelnök a legújabb kori magyar történelemben példátlan módon egyszerre tárgyal hatékonyan Washingtonnal és Moszkvával, Ankarával és – Ukrajna kivételével – az összes szomszédos állammal. A jobboldali kormány kiemelten figyel a határon túli magyarokra (nemzetegyesítés) és az egyházak, illetve a magyarországi nemzetiségek megfelelő támogatására.