Készülődés a szeretet ünnepére?

Vannak a nyilvánosságban olyan szereplők, akiknél időnként az a hallgatónak az érzése, hogy vagy nem tudják világosan kifejezni magukat, vagy, ami rosszabb, a használni kívánt fogalmakkal sincsenek teljesen tisztában. (A legrosszabb persze a tudatos félrevezetés.)

 

A Tisza párt (?) egyik gazdasági szakértője (?), a háromnevű közgazdász nő például – miközben végig röhögcséli saját mondandóját, pl. a 13. havi nyugdíjjal és a kétgyermekes anyák szja-mentességével kapcsolatban – képes volt egy ilyen zavaros mondatot kinyögni egy Rónai-interjúban: „amit mi látunk a Tisza-szigetekben, az nemcsak beszélés, hanem nagy akarat”. Egy ilyen mondattal nem csoda, ha kineveti saját magát, bár persze nem ez a célja. Azt is mondja, hogy „az Orbán-rendszer gazdasága kitermeli (?) az inflációt, de a védekezés költségét a kereskedőkre hárítja.” A riporter a kérdésével rátesz még egy lapáttal: ”úgy látja, ha Orbán alakít kormányt, megyünk lefelé?” A válasz: Igen. „És mi lesz, ha a Tisza nyer? Az újabb, rendkívül tudományos válasz: „nem lehet azonnal csodát tenni. De lesz a vagyonadó, azzal lehet valamit kezdeni. A 600 oldalas anyag a Tiszáról, az egy kamu.”

 

Kérdés: Ha „nagy az akarat”, akkor miért mosakszik már előre, hogy azonnali csoda nincs. Második kérdés: Hogyan lehet kamu az, ami nyilvánosságra került, és amiről ők maguk is beszélnek különböző fórumokon? Harmadik kérdés: Miért szavaznának az értelmes, gondolkodó polgárok egy állítólag nem létező, ámde mégis abból idézett programra? Ezekben a tervekben szó sincs a társadalom helyzetének javítási szándékáról!

 

Azonban ugyanilyen „szeretetteljes” szavakat hallunk az egyetemi professzortól (!) is így, advent idején, amikor malacokhoz hasonlít bennünket. Nagyon szomorú, ha ilyen tudósaink vannak! Még jobban fájnak az általában érzékeny lelkületű művészektől eltérően Nagy Ervin szavai, aki az idősek halálára vár: „ki kell halni az idősek generációjának.” Normális ember számára ez nem csak elfogadhatatlan, hanem elképzelhetetlen gondolat is – a Tiszának viszont, úgy látszik belefér...

 

Egy magát miniszterelnöknek jelölő figura pedig, aki tavaly februárban még azt mondta a nyilvánosság előtt, hogy „Orbán Viktor a Fidesz naprendszerében a Nap”, másfél év után már minden aljas lépcsőfokra lejutott. Érthető módon sokan hazaárulónak tartják az EU-beli NEM-megjelenései  miatt, amikor a Magyarországot érintő fontos döntésekről van szó. Én csak azt kérdezem: Hogy-hogy létezik szégyent ennyire nem ismerő lény (mert sem politikusnak, sem bátornak, sem emberségesnek nem nevezném)? Most is például, sok minden egyéb mellett, ezt mondta, amikor a Fidsez háborúellenes rendezvénye zajlott Szegeden, éspedig nagy tömegek jelenlétében, hogy „visszavesszük ellopott egyetemeinket.” Ebben az a különösen szomorú, hogy értelmiségiek is elfogadják! És persze a 600 oldallal ellentétben ismét adócsökkentést ígért. Ez ügyben a hét végén a gyanús ügyben szerepet játszott Varjú László is feltámadt eddigi hallgatásából: „igazságosabb adórendszert vezetnénk be Magyarországon” – értsd: mindenki adózzon többet.

 

Ilyen közszereplők után nem csoda, ha egy civil betelefonáló, egy 75 éves szegedi férfi ezt jelent ki: „Tizenöt év alatt szörnyeteggé váltak azok, akik más ígéretekkel indultak.” Az embereket meg lehet vezetni, ha a kormánypártok szidalmazásáról van szó, különösen akkor, ha a Tisza szegedi rendezvényén ez volt a felirat: Mi vagyunk a többség. A két rendezvényről mutatott képek alapján ez már nemcsak szánalmas, hanem nevetséges is.

 

De úgy látszik, náluk így működik a szeretet ünnepére a való ráhangolódás…