Monty Python ukrán módra: de mit adtak nekünk a magyarok...
Szerző: Békés János
2026. február 28. 14:06
Az ukrán vezetés jelenlegi viselkedése annyira abszurd, hogy már csak a komikum nyelvén lehet megközelíteni – ahogy egyébként maga Zelenszkij elnök is egy másodosztályú komikus volt fénykorában. Tragikomédia.
A Monty Python nevű brit komikuscsapat mára klasszikussá vált. Valószínűleg sokan ismerik a Brian élete című filmjük talán legtöbbet idézett jelenetét is, amelyben a – sok közül az egyik – júdeai partizáncsapat a beszédhibás római helytartó (bizonyos Ponciusz Pilátusz) feleségének elrablását tervezgeti. Ekkor hangzik el a híres kérdés a belső ellenkezés letörésére: ugyan, mit adtak nekünk a rómaiak? A demagóg népvezér felvetésére nem várt módon ezer válasz érkezik: utat, vízvezetéket, csatornázást, öntözést, gyógyászatot, közbiztonságot, békét, oktatást, népfürdőket – és persze a finom bort is, ami nélkül igazán nehéz lenne az élet... Na jó, és ezeken túl??? Ezen a ponton avatkozik be egy suttogó propagandista: pszt, semmit! Majd az egész csapat lelkesen szajkózza: semmit, semmit!!!
Hasonló érzésünk támadhat nekünk, magyaroknak Ukrajna jelenlegi vezetésével kapcsolatban, akiket komoly felelősség terhel a kárpátaljai magyarok jogfosztásáért, nemzetiségi elnyomásáért (hozzátéve, hogy „csak” elődeik munkáját folytatják). Félreértés ne essék: ez nemcsak a magyarokat sújtja, hanem általában minden ott élő nemzeti kisebbséget, beleértve az ország lakosságának közel egyötödét adó oroszokat (ez a jelenlegi háború egyik kiváltó oka), a bolgárokat, románokat, lengyeleket, stb. is. Ehhez jön most hozzá a Barátság-vezeték elzárása, amivel elsősorban hazánk és Szlovákia energiaellátását próbálják ellehetetleníteni (a magukéval együtt), nyilvánvalóan politikai zsarolási szándékkal, Brüsszellel és „Magyar” Péter ellenzéki pártvezérrel is összejátszva.
Az ukrán állami partizánok, élükön a komikusból lett Zelenszkij elnökkel, igazán feltehetnék maguknak a Monty Python-i kérdést: ugyan, mit adtak nekünk a magyarok, hogy méltányosabban álljunk hozzájuk? A választ Magyar Levente külügyi államtitkár adta meg nemrég a Parlamentben, akit Harrach Péter országgyűlési képviselő is idézett Facebook-oldalán. A teljesség igénye nélkül:
- Magyarország energetikai támogatást biztosít Ukrajnának: jelenleg az ország egyik legfontosabb földgáz- és villamosenergia-szállítója, ami hozzájárul az ukrán civil infrastruktúra működéséhez a háborús körülmények között.
- Humanitárius segítségként Magyarország megnyitotta határait a menekültek előtt, és a háború kitörése óta mintegy 15 millió határátlépést regisztrált ukrán állampolgárok részéről. Emellett több száz millió forint közvetlen segélyt, illetve összességében több tízmilliárd forint támogatást juttattunk Ukrajnába, főként belső menekültek ellátására és oktatási intézmények fenntartására.
- Az oktatási támogatások között szerepel, hogy Magyarország ukrán nemzetiségi iskolákat működtet teljes ukrán nyelvű oktatással, valamint felsőoktatási ösztöndíjprogramokat indított azoknak az ukrán egyetemistáknak, akik a háború miatt nem tudják folytatni tanulmányaikat hazájukban.
- Magyarország gyermekvédelmi programokban is részt vesz: tízezres nagyságrendben táboroztatunk ukrán – köztük háborúban érintett vagy árva – gyermekeket, valamint fejlesztéseket hajtottunk végre Kárpátalján oktatási és szociális intézmények támogatására.
- Az egészségügyi és katonai humanitárius segítség részeként Magyarország ukrán katonák gyógykezelését vállalta, illetve ukrán katonai egészségügyi személyzet képzését is biztosította.
- Magyarország több, az ukrán fél által kért közlekedési és infrastrukturális fejlesztést is végrehajtott az együttműködés fenntartása érdekében.
Ezek után valóban nehezen áll meg az a narratíva, hogy Magyarország az ukránok ellensége lenne.
Az igazság ezzel szemben az, hogy Magyarország erején felül támogatja az ukrán (és persze a kárpátaljai magyar) civil lakosságot a háború egész ideje alatt, ugyanakkor állami szinten kénytelen határozott intézkedéseket tenni a saját védelme érdekében: hogy ne sodródjunk bele mi is a háborúba, hogy ne omoljon össze a gazdaságunk, hogy ne veszítsük el mi is a szuverenitásunkat (önrendelkezésünket) az orosz és az ukrán vezetés ádáz ellenségeskedése miatt.
Ukrajna ebben a képletben egy fuldokló úszóhoz hasonlítható, aki lehetőség szerint mindenkit magával rántana, akibe bele tud kapaszkodni. Rajtuk nem segítünk (minden hónap további háború több tízezer újabb halott és hadirokkant a frontokon, valamint özvegy, árva és gyászoló a hátországban), magunkat viszont egyre nehezebb helyzetbe hozzuk – horribile dictu magunk is aktív résztvevőkké válunk egy olyan konfliktusban, aminek jó vége nem lehet. És nemcsak azért, mert Ukrajna úgy bánik az ott élő magyarokkal (oroszokkal, bolgárokkal, románokkal, stb.), ahogy, hanem mert az ellenfél a világ legnagyobb atomhatalma.
Ízlelgessük még egy kicsit ezt a szót: a világ legnagyobb atomhatalmát próbálja Ukrajna és Brüsszel „térdre kényszeríteni”.
Az írást egy Monty Phyton jelenettel kezdtük, egy magyar komikuscsapat hasonlóan legendás szállóigéjével fejezzük be: „ez nooormális”? Mindenki adja meg erre a választ magában, nem az ukrán-brüsszeli propaganda, hanem a józan ész alapján.
