Surján László a rezsicsökkentés ellenzéki narratívájáról: Kis magyar blöffológia

A független (értsd ellenzéki) sajtó nem győzi szapulni a rezsicsökkentést, amelyet előszeretettel blöffnek neveznek a korlátlan piac hívei. Megkérdeztem a copilot mesterséges intelligenciát, hogy miért blöff, ha olcsóbb a gáz, villany, víz – írja az MKDSZ társelnöke.

 

A válasz logikus, már-már hihető:

 

„A „rezsicsökkentés” kifejezés Magyarországon azt jelenti, hogy a kormányzat mesterségesen alacsonyan tartja a lakossági energiaárakat, például a villany, gáz vagy víz díját. Sokan azért tartják blöffnek, mert ez a látszólagos árcsökkenés gyakran nem piaci folyamatok eredménye, hanem állami beavatkozásé, amelynek valódi költségeit végső soron az adófizetők vagy más gazdasági szereplők viselik.

 

Más szóval: „ingyen ebéd nincs” – bár a fogyasztók közvetlenül kevesebbet fizetnek, a különbözetet az államnak kell kipótolnia, ami hosszabb távon adóemelésekhez, elmaradó fejlesztésekhez, vagy a szolgáltatások minőségének romlásához vezethet. Így a rezsicsökkentés sokak szerint inkább politikai eszköz, mint valódi, fenntartható megoldás az energiaszámlák csökkentésére.”

Surján László értelmezi a választ: 
 

„Tény, hogy az államnak nincs pénze. Ugyanakkor joga van a polgárok adóztatására. Ha az adóbevételeket a polgárok rezsijének egy részére költi, az a fentiek szerint blöff. Ezek szerint az egészségügy működésére fordított összeg is blöff. Az oktatási ráfordítások szintén. Ráadásul az állam olyan módon is megkönnyítheti a polgárok életét, hogy a szolgáltató hasznát szabályozza. Más szavakkal: csak mérsékelt profitot engedélyez, de az ún. extra profitot nem.”

 

„Az egész vita lényege – ha eltekintünk a kampányidőszak minden szakmaiságot felülíró természetéről – akörül forog, hogy van-e a piac szabadságának korlátja. Szerintem van, szociális piacgazdaságnak hívják” – teszi hozzá.

 

„A Magyar Péter körül sündörgő, korábban már levitézlett piachívők szerint nincs. Tehát mi kereszténydemokraták Magyar Pétertől és a kimúlni készülő kis pártoktól balra állunk” – vonja le a csak első olvasásra meglepő következtetést, hiszen a kereszténydemokrata-keresztényszocialista értékrend valójában egy tőről fakad: a gazdasági dilmenzióban mindkettő a munkát helyezi előtérbe a tőkével szemben.

 

„Ezek szerint – úgy tűnik nekem – a rezsicsökkentést blöffnek tartani a polgárok átverése, választásokra készült politikai termék, azaz blöff” – szögezi le.