Hős katonaorvosok tiszteletére tartott közös megemlékezést a Nemzeti Fórum Egyesület és a Honvédelmi Minisztérium hétfőn Budapesten, a magyar orvos hősi halottak emlékszobránál.
Díszőrség a hős katonaorvosok tiszteletére tartott budapesti megemlékezésen a magyar orvos hősi halottak emlékszobránál a nemzeti gyásznapon, 2024. november 4-én. MTI/Lakatos Péter
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke beszédében azt hangsúlyozta: a szobor "sajátos helyen", az egészségközpont és a Ludovika között van, ahol egy "sajátos erőtér van, ez a szobor egy örök áramforrás, erőtér, soha nem tud kimerülni".
Felidézte: 1956. október 23-át követően "a hirtelen jött lehetőségben, szervezetlenségben" szinte órákon belül képes volt egy kis, aztán egyre nagyobb közösség megszerveződni, és unokatestvére – aki orvostanhallgatóként vett részt a sebesültek mentésében - elmondásából ismeri, hogyan tudtak az emberek nemzetként viselkedni, tenni és helytállni abban a 12 napban.
Hozzátette: 1956. november 4-én azonban a szovjet tankok dübörgése ébresztette őket hajnalban, és mint mondta, nem tud szabadulni annak a rettenetnek, félelemnek az emlékétől, amit a szülei arcán akkor látott.
Mint mondta, fontos emlékezni a katonaorvosokra, és köszönet illeti munkájukat, amit azért végeznek, hogy nyugalomban éljünk. Szavai szerint fontos, hogy legyen erős, megbecsült, jól felszerelt hadserege az országnak.
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
Senjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott: a képviselő estében "kilóg a lóláb", nem a gyermekek iránti aggódás, felelősségvállalás motiválja, hanem az egyház iránti gyűlölet.
November 4-ét a kormány 2013-ban nyilvánította hivatalosan is nemzeti gyásznappá. Ekkor, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján az áldozatokra emlékezik az ország.
A vérbírók – akiknek ámokfutása elsősorban Kádár, Biszku, Apró, Marosán és a többi, idegen zsoldban állt politikus lelkén szárad, – nem válogattak az áldozatok világnézete szerint.
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
