Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri különmegbízott beszédet mond a magyar Európa Tanács-naphoz kapcsolódó konferencián a Budapesti Európai Ifjúsági Központban. MTI/Koszticsák Szilárd

Mivel a magyar nemzet tagjai őshonos kisebbségként élnek több országban is, a magyar külpolitika egyik alappillére a nemzeti kisebbségek védelme, európai szinten is - mondta Kalmár Ferenc, a Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri különmegbízott Budapesten, a magyar Európa Tanács-naphoz kapcsolódó konferencián. Őt kérdezte a Gondola.

– Miniszteri Különmegbízott úr, az elmúlt időszakban nem előre-, hanem hátralépés tapasztalható világviszonylatban a nemzeti kisebbségek kérdéskörében, az orosz-ukrán háború pedig tovább fokozta ezt a bajt, sok országban ugyanis elkezdték nemzetbiztonsági kockázatnak tekinteni a nemzeti kisebbségeket. Az első világháború után Burgenlandban a magyar kisebbséget is rizikósnak tartották. Más térségekben jelenleg is asszimilációs nyomásgyakorlást látunk. Hogyan érhető el az a valamikori pozsonyi, brassói gyakorlat, amikor egy éttermi asztalnál három fiatalember ült, mind a három a saját nyelvét használta és a többiek megértették?

– Bizonyára Szerkesztő úr tudja, hogy én brassói származású vagyok, és tudom, hogy szüleim generációjában valóban nem volt probléma, mely nyelvet használják a kommunikációban a három közül. Ezt ma nehéz elképzelni. Abban az időben sem jelentette a másik ember nyelvének ismerete, hogy feltétlenül szeretet és nem ellenségeskedés van köztük, de a másik nemzetiség kultúrájának ismerete megkönnyítette a párbeszédet. A mai rohanó és felületes világban valóban nehéz időt és akaratot találni egy másik, nem világnyelv megtanulására a vegyes etnikumú területeken. Véleményem szerint leginkább a kötelező iskolai programokba való bevezetésükkel lehetne ezt elérni. Természetesen azt is meg kellene oldani, hogy az oktatott történelem ne ellenségképeket gyártson. Erre is lehetne találni megoldást a különböző identitások feladása nélkül, de ez egy újabb interjú önálló témája lehetne.

 – 2021-ben Magyarország töltötte be az Európa Tanács miniszteri bizottságának elnöki tisztét, és az egyik kiemelt téma a nemzeti kisebbségek hatékony védelme volt. Ezt a témát tovább kell vinni, és ebben a fiatalságnak nagy szerepe van. Hogyan javít a helyzeten, hogy a térség fiataljai jól beszélnek angolul?

– Az angol nyelv ismerete a fiatalok között megkönnyíti a kommunikációt, de ez valójában nem elég. Egymás kultúráját és történelmét is kellene ismerni legalább nagy vonalakban azért, hogy értsék, mi miért van, honnan ered egy-egy megoldandó probléma. Aztán azzal is tisztában kell lenni, hogy a múlton változtatni nem tudunk, de a jelent és a jövőt befolyásolni tudjuk. Ma már egyre inkább látjuk, hogy nem csak Kelet-Közép-Európa népei, hanem egész Európa népei egymásra vannak utalva, és nem fogjuk megállítani a lecsúszást összefogás nélkül. Ehhez viszont kell tisztelet egymás iránt, politikai akarat és a megbékélések sora.

– A sokszínűség fontos Európában, mert a diverzitás az európai kreativitás alapvető feltétele. Ugyanakkor a műszaki innovációban mind a Távol-Kelet, mind a tengerentúli övezet messze megelőzte Európát. Hogyan teheti versenyképesebbé a kontinenst a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig felszínre jövő magyar kreativitás?

– Az európai nemzeti sokszínűséget nem elnyomni, asszimilálni és homogenizálni kellene hanem megőrizni. Minden nyelvnek megvan a maga logikája és ez a sokszínűség adja a kreativitást, mert egy ugyanazon dolgot képesek vagyunk többféle képpen látni. A magyar nemzet nagyon kreatív, tehetséges már a temperamentumánál fogva is. Nem véletlen, hogy tíznél több Nobel díjast adtunk a világnak. A Távol-Kelet és a tengerentúli övezet többet fektetett a műszaki fejlesztésekbe, mint Európa, de ezen lehet változtatni. Ezt is a politika dönti el. Az itt élők is vannak olyan tehetségesek és szorgalmasok, mint a világ más részein lakók.

Molnár Pál