Nagyotmondás helyett most kicsitmondásról beszélhetünk: semmi értelme nem volt Zelenszkij hazugságának. Leglelkesebb hívei sem vették komolyan, amit mondott. Akkor miért mondhatta?
2024. február 28. 08:58
russia matters
Az Ukrajna ellen indított teljes körű orosz háború két éve alatt 31 ezer ukrán katona vesztette életét - jelentette be Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vasárnapi kijevi sajtótájékoztatóján.
A furcsa közlés sokféle értelmezést kínál.
Minthogy pár hete egy volt ukrán belügyminiszter jelentette be az ukrán televízióban, hogy félmillió az ukrán katonahalottak száma, meghökkentő a bohócból lett államelnök mostani közlése. Egy nappal később Moszkva adta hírül, hogy 444 ezer az ukrán katonahalottak száma. Ez az adat alatta marad a volt ukrán belügyminiszter által említett mértéknek, a realitáshoz azonban vélhetően közel áll.
Nem az a kérdés, hogy lódított-e most a komikusból lett kijevi politikus, hanem az, hogy ezt miért tette.
Nagyotmondás helyett most kicsitmondásról beszélhetünk: semmi értelme nem volt Zelenszkij hazugságának. Leglelkesebb hívei sem vették komolyan, amit mondott. Akkor miért mondhatta?
Mentális összeomlásra kell gondolnunk.
A korábbi ukrán közlések szerint Putyin orosz elnöknek az utóbbi két évben már tucatnál többször kellett volna betegségben meghalnia. Az elnök azonban él.
A kijevi vezető mostani, a nyugati becslésektől is nagyságrenddel elértő számadata teljesen megroggyanthatja meg szavahihetőségét, immár véglegesen.
Az információs háborúban is adódnak meglepetések.
Az ukrán hírszerzési főnök, akinek egy korábbi bejelentése szerint Putyinnak legkésőbb 2002 augusztusában már – betegségben – meg kellett volna halnia, és arra az időpontra az ukrán hadseregnek letaglózó támadást kellett volna végbevinnie, nos e kémfőnök most váratlanul azt jelentette be, hogy Navalnij valóban vérrög miatt halt meg. Azaz nem feltétlenül politikai gyilkosság áldozata lett.
Ha ezt ukrán vezető mondja, annak nagyobb jelentősége van, mint ha német vagy francia orvos mondaná.
Miért mondhatja a kijevi kémfőnök ezt? Miért mosogatja Moszkvát akkor, amikor erre nem kérte senki? Vélhetően oka lehet ennek. Talán az a felismerés, hogy a végtelen hazudozás nevetségessé tesz akár egy kémfőnököt is, és át kell térni legalább a részleges igazmondásra. És ez a felismerlés megváltoztatja-e az információs háború menetét?
Valószínűleg nem.
Az elmúlt két évben akkora hazugságtömeg zúdult a külső szemlélőkre Kijevből, ám Moszkvából is, hogy már az igazmondás is gyanússá vált.
Mi lehet az igazmondás mögött? – gyanakszik már a közember is.
Adódik, hogy a nagymondás vágyával mond igazat egy politkus. Zelenszkij kijelentette: biztos abban, hogy Ukrajna nem veszíti el ezt a háborút, szerinte ugyanis nincs más választásuk, mint győzni, különben az ország megszűnik létezni.
Úgy tűnik, a mondat második fele igaz.
Ez a fajta váratlan megvilágosodás, amely két éve először fénylett föl, megváltoztatja-e ténylegesen a kijevi gondolkodásmódot? Aligha.
A számháborúzó ütközetek nagy valószínűséggel tovább folytatódnak középtávon, sőt lehet, hogy hosszabb távon is.
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
Semjén Zsolt a közelgő romániai választás kapcsán azt kérte, mindenki, akinek van román állampolgársága és Magyarországon él, adja le szavazatát vagy a konzulátuson vagy otthon. Minden szavazatra szükség van, hogy az RMDSZ meghatározó erő legyen és adott esetben kormányra kerülhessen.
A számok jól mutatják, hogy nekünk, magyaroknak gondolkodnunk kell, a saját magunk logikájából és érdekeiből kiindulva egy saját út megtalálásán, mert ebben a pillanatban Európa nem képes arra, hogy kialakítson egy olyan stratégiát, amellyel visszanyerheti a versenyképességét – mondta a miniszterelnök.
Orbán Viktor arról beszélt: a magyar rendszerváltás utáni időszakot az a gondolat uralta, hogy nemcsak azért érdemes nyugatra tekintenünk, mert ott jobban élnek, hanem azért is, mert egy olyan önkorrekciós politikai-gazdasági rendszert fedeztek fel valamikor a XVII. századtól kezdődően, amely hosszú távon garantálja stratégiai biztonságunkat.
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
