Molnár Pál újságíró (j) átveszi a Magyar Innovációs Szövetség Média díját Szabó Gábortól, a Magyar Innovációs Szövetség elnökétõl (b), mellette Pakucs János, a szövetség tiszteletbeli elnöke a Magyar Innovációs Szövetség 35. közgyûlésén Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2024. május 9-én – MTI/Purger Tamás

Tények pengeélen – ez a szakmai jelmondata Molnár Pál újságírónak. Tanáremberből 1977-ben lett profi újságíró egy vármegyei lapnál, majd 1986-ban a Népszavánál vált budapesti zsurnalisztává. A TV Híradóban is szerkesztett műsorokat két éven át, a Kossuth Rádóban 11 évig dolgozott vezető beosztásokban. Az utóbbi években az online-sajtóban fejti ki tevékenységét. A Magyar Innovációs Szövetség körül annak megalapítása óta, több mint három évtizede serénykedik, ennek is, és az innovációs gondolat terjesztésében játszott szerepének is elismeréseként a napokban vehette át a MISZ Média Díját.

– Jó ideje halljuk, mennyire fontos az innováció. A kifejezést nagyjából értjük, fejlődést, fejlesztést jelent. A tartalmát már sokkal kevésbé, mert nem egyszerűen a már említett fejlesztést takarja. De akkor mit?

– Az innováció az ötlet kipattanásától a profit banki átutalásáig tartó folyamat. A legtöbbször műszaki ötletre gondolhatunk. Ötlet mindig csak egy fejből pattan ki, annak kidolgozásához azonban már több fej kell. Meg kell tervezni részletesen a terméket, majd a gyártást, a minőségbiztosítást, ki kell alakítani a piacra jutás körülményeit. Le kell bonyolítani a kereskedelmi folyamatokat, és rendezni kell a pénzügyeket. Ebből az egyszerűsített leírásból is látszik, hogy az innováció igazi csapatmunka. Több szakma kiváló képviselőinek kell egy céllal dolgoznia. Mérnök, közgadász, piackutató, marketing-, azon belül reklámszakember, bankár kell, hogy együttműködjön. Az innovációban eredménynek, teljesítménynek kell a siker mögött lennie. A siker három részből áll: pozitív nyilvánosság, ünneplő alkalom és pénz. Sikert olyan emberek is elérnek, akiknek semmilyen teljesítmény nincs a hátuk mögött. Az innováció azonban nemes érték: itt a hasznos teljesítmény nélkülözhetetlen, azaz mérhető, betonbiztos adatokkal kimutatható eredmény kell, hogy legyen, ez az alap. Az innovációs folyamat végén elért pénz szintén nékülözhetetlen: csak a profit létrejöttével, bankszámlán való megjelenésével beszélhetünk innovációról és innovációs sikerről. Jómagam a kulturális innovációban dolgozom, 28 éve magalapítottam és azóta szervezem a nemzetközi irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard folyamatát. Ez az első magyar irodalmi díj, amely mind az öt kontinensre eljutott, eddig 53 irodalmár – költő, műfordító – vette át, több mint 20 országból. A Balassi-kardnak köszönhetően a 430 éve elhunyt Balassi Bálint verseit most először forították arab nyelvre. Mindez jól mutatja az innováció jegyeit, ugyanakkor a pénzben kifejezhető profit innen hiányzik. A kultúrában ez nem meglepő: a bayreuthi Wagner-fesztiválra 6 évre előre adják el a jegyeket, ennek ellenére mindig hatalmas állami pénz kell a megrendezéshez. Magam ezzel együtt is kulturális innovációnak tartom a Balassi-kard létrehozását, folyamatos kiteljesítését.

– Ez rendben is lenne, csak az nem egészen érthető, hogy egy olyan újságíró, aki politikai műsorok munkatársa volt, miért maradt meg egy nem mindenki számára érthető területen?

– Jómagam már akkor újságíró voltam, amikor nemzetgazdaság helyett népgazdaságról beszéltünk, Az akkori vállalatoknál zajlott az újító mozgalom. Én sokat írtam erről, mert jó emberek sürgölődtek a folyamatban, ráadásul kockázatmentes volt erről írni: az akkori pártirányítású sajtóban ez szabad téma volt. Az innováció bonyolultabb, mint az újító mozgalom, ám a gondolkodásmód utóbbiban is hasonló. Magam Pakucs Jánossal, a Magyar Innovációs Szövetséget létrehozó közdásszal már korábban kapcsolatba kerültem, akkor, amikor az Olajterv főkönyvelője volt. Így a MISZ megalapításakor azonnal képbe kerültem, és újságíróként láttam, bemutattam felépülését. Civil szervezetből nagy nemzeti intézménnyé vált a MISZ az eltelt bő három évtizedben. Emberként is jó, építő szándékú mérnökök, közgazdászok működnek benne, jó velük kapcsolatban lenni, együtt dolgozni. Jó az is, hogy évről évre látható, kézzel fogható az eredmény.

– Egy újságíró persze nem díjakért dolgozik, hanem mert fontosnak tartja hírül adni valamit. Ugyanakkor bármilyen díjat kapni megtisztelő és ösztönző.

– Fontos, hogy az újságíró visszajelzéseket kapjon munkájáról. Ez időnként fenyegetésekben nyilvánul meg, máskor – az előbbivel néha egy időben – vállon veregetések formájában ad élményt, A díj ritkább alkalom, ezért különösen meg kell becsülni. Magam a Magyar Innovációs Szövetségnek mint jelentős nemzeti intézménynek a Média Díját rangos újságíró-kitüntetésnek értékelem, és személysen azért is fontos, mert olyan emberektől kaptam, akik ismernek engem, tudják, miket alkotok, tehát nemcsak közvetett információik vannak rólam. Állítólag egyhangú szavazással ítélte nekem a díjat a testület, ez ugyan demokráciában nem fontos, mégis külön öröm. Abban az öldöklő versengésben, amely a világgazdaságban zajlik, az innováció különleges erőforrás. Tudják ezt máshol is, jócskán vannak államok – Nyugaton is, a Távol-Keleten is –, amelyekben az innováció eredményesebb, mint nálunk. Jelenleg…! Mondhatom azt is: egyelőre! Mert igenis, a magyar fiatalok tehetségét – a nemzeti tehetségvagyont –, ifjaink kreativitását nagy gazdasági erőforrásnak kell tartanunk, szélesre kell nyitni alkotóerejük előtt a kaput, és akár csipkedni is kell őket, hogy ebben éljék ki szenvedélyeiket. Lenyűgöző, amikor egy-egy középiskolás fiatal magyarázza el pályázatának részleteit: elképedve látjuk, mennyire magas szintű tudomány van a kiváló tizenévesek fejében. Sok ilyen tizenéves magyar kell, s ebben a sajtó valószínűleg és reményeim szerint sokat segíthet.

Ifj. Tóth György