globalnews.ca

Az Európai Unió nem a háború oldalán áll" - fogalmazott Josep Borrel. Az Európai Unió Ukrajnát támogatja egy agresszióval szembeni háborújában. Az Európai Unió be akarja fejezni a háborút az ENSZ Chartája szerint - húzta alá a főképviselő. Stier Gábort, a moszkvater.com főszerkesztőjét kérdezte a Gondola.

– Főszerkesztő úr, Borrell az ENSZ Chartájára hivatkozik, de mit csinált az ENSZ éveken át, amikor Ukrajnában irtották az orosz ajkú lakosságot, és Moszkva ez ellen nemzetközi szinten tiltakozott?

- Pontosítsunk, ez a háború tényleg nem 2022. február 24-én kezdődött. Az azt megelőző nyolc évben a Donbasszban polgárháború dúlt, amelyben a szeparatisták mögött proxy félként Oroszország, míg a kijevi hatalom mögött a Nyugat állt. Ebben a polgárháborúban mindkét oldal lőtte a másikat. Az ukrán hatalom alapvetően a saját állampolgáraival harcolt, és az idő előre haladtával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Donbasszban élőkre nincs szüksége, csak a területre. Ezt később, a háború kirobbanása után Volodimir Zelenszkij ki is mondta. A 2014 és 2022 közötti polgárháborúban mintegy 15 ezren haltak meg, többségében a szeparatista oldalon harcolók, illetve a Donbasszban élők. S bár az EBESZ missziója a minszki megállapodások után ott volt a demarkációs vonal mindkét oldalán, a nyugati világ és az ENSZ sem nagyon háborodott fel a történteken. Sőt, mint tudjuk, közvetve érintettként Ukrajnát tudatosan és szisztematikusan készítette fel egy háborúra, az elvesztett területek visszaszerzésére. Ebből logikusan következik, hogy bár nem a mai szinten, de a nyugati világ már akkor agresszorként kezelve Oroszországot, az ukrán oldalon állt, és sok mindent elnézett Kijevnek. Ami meg az ENSZ Alapokmányát illeti, az tartalmazza a határok sérthetetlenségét éppúgy, mint az önrendelkezéshez való jogot. Értelmezés kérdése, és erről máig folyik a vita, hogy melyik a fontosabb. Mint láttuk, Koszovó esetében a Nyugat természetesnek tekintette a szeparatizmust mint az önrendelkezés jogának megvalósítását, a Krím esetében a határok sérthetetlenségéhez ragaszkodott. Az egypólusú világrendben természetes volt, hogy a Nyugat a saját érdekei alá rendezi a globális intézményrendszert, a nemzetközi jogot, ma már ennek a világnak vége. Alapvetően erről szól a szomszédunkban dúló háború is. Josep Borrell azonban láthatóan még a múltban ragadt, így a szavait is ekként kell értelmezni.

– A híres brit történész, Paul Johnson már 1983-ban megírta: „Ám a hetvenes évekre az ENSZ korrupt és demoralizált szervezet lett, és rosszul átgondolt beavatkozásaival inkább előmozdította, mint gátolta a kegyetlenséget.” (A modern kor, XX. Század Intézet, 2000.; 793. oldal) Ennek a korruptságnak az ellenére az ENSZ bevonható-e, és ha igen: hogyan az orosz-ukrán konfliktus enyhítésébe?

- Az ENSZ még a második világháború után kialakult kétpólusú világ talán legfontosabb intézménye, amelyet nem megszüntetni kell, hanem a megváltozott viszonyokhoz igazítani. Az ENSZ kétségkívül megújításra szorul, de a fürdővízzel azért nem önteném ki a gyereket is. A szervezet jelenlegi állapotában nem nagyon alkalmas a béketeremtésre, de ebben azért kiegészítő szerepet játszhat. Ezt a háborút nagyhatalmi megállapodás zárhatja le, amelyben a kulcsszerepet Oroszország, az Egyesült Államok és Kína játssza majd.

– Miután Borrel két és fél év alatt magas beosztása ellenére semmit nem tudott elérni az orosz-ukrán konfliktus enyhítéséért, sőt eszelős fegyverszállításokkal csak fokozta az öldöklést, vélhető-e, hogy mostani nyilatkozatait frusztráltsága is tüzesebbé teszi?

- Az orosz-ukrán konfliktus rendezésére mintegy tucatnyi elképzelés létezik, azonban jellemző módon az Európai Unió ilyen tervvel még nem állt elő, hanem hű vazallusként felsorakozik az Egyesült Államok stratégiája mögé. Ebben a szellemben az EU magasra emelte a téteket, és Oroszország legyőzését tűzte ki célul. Ez a hibás, a realitásoktól elrugaszkodott álláspont nem engedi lezárni a háborút, és Borrell ennek megfelelően nyilatkozik. Az Európai Unió jelenleg nem a békére, hanem a győzelemre koncentrál. Nagy kérdés, mit fog tenni Európa, ha Amerika már nem tartja annyira fontosnak Oroszország gyengítését, és a világ más részein kiéleződő konfliktusokra koncentrál.

Molnár Pál