compliancemk.com

Didier Reynders az ismeretlen eredetű pénzeket megjátszotta a lottón, vagy sorsjegyeken, és az így született nyereményt saját számlájára utalta. A hatóságok előtt ismert pénzmosási eljárást elsősorban drogdílerek szokták csinálni. Reynders ezt a gyakorlatot még belga miniszterként kezdte, aztán biztosként folytatta éveken keresztül. Közben a nemzeti lottójátékok kikerültek a pénzmosás elleni uniós szabályok hatálya alól. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, az, hogy az Európai Uniónak éppen a korábbi igazságügyi biztosa bukott le a belga rendőrség előtt, mennyire támasztja alá, hogy az EU erkölcsileg már régen megbukott?

− Az EU korábbi igazságügyi biztosának botránya is látványos eleme az erkölcsi bukásnak, amelynek logikus következménye az a kártékony, zsákutcás politika, amit a vezetés rákényszerít a tagországokra. Mert mit várhatunk egy olyan európai „elittől”, amely rendre korrupciós botrányokkal terhelt? Talán azt, hogy a politika területén, az általuk vezetett nemzeti közösségek érdekeit viszont tisztességesen képviseli? Ilyen alapon a bankrablótól is várhatnánk, hogy az elrabolt pénzeket felajánlja jótékony célokra.

Reynders az EU-glóriát nem vitta magával a belga hatósághoz – hu.euronews.com

Nagy baj az unió berkeiben tapasztalható korrupció, de ennél sokkal nagyobb gond az a hatalmas károkozás, amit a legfőbb felelősök a jellemtelen magatartásukkal, a rosszabbnál rosszabb döntéseikkel okoznak. Sokat mondó adatokkal találkozhattunk mostanában. Az EU pénzügyi keretét 64,6 milliárd euróval emelték meg a 2024-2027-es időszakra. Csakhogy ebből 50 milliárd euró megy Ukrajna számára (17 milliárd euró támogatásként és 33 milliárd euró kölcsönként). Két milliárd euró jut a migrációra és a határvédelem kezelésére, 1,5 milliárd euró az Európai Védelmi Alapra, ugyanennyi a szolidaritási és sürgősségi segélyalapra, a többi pedig egyebekre.
Látható, hogy a legnagyobb terheket az értelmetlen ukrajnai háború finanszírozása jelenti. Ennek kezdete (2022. február 24.) óta az EU összesen 118,3 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatást és kölcsönt nyújtott Ukrajnának. Melyik uniós ország társadalma egyezett ebbe bele? Hol kérdezték meg erről az embereket, hol tartottak népszavazást arról, hogy az adófizetők hajlandók-e ekkora áldozatokra egy unión kívüli, amúgy a korrupciós ügyeiről közismert ország megsegítése érdekében? Arról nem is beszélve, hogy itt nem Ukrajna, hanem az amerikai és más nyugati befektetők gazdasági, politikai, katonai érdekeinek kiszolgálásáról van szó.

– Az EU egyik korábbi, ciprusi biztosának egyszer csak hatalmas pénz ömlött a bankszámlájára, az Európai Parlament egyik tagjának pedig a lakásában több bőröndnyi pénzt találtak a belga rendőrök. Mindkét személy szabadlábon éli életét. Mennyire lehet igaz, hogy - miként a maffiákban - az egyik csúcsbűnöző sokat tud a többi csúcsbűnözőről, ezért kimossák egymást?

− Az esetek utóéletét látva egyértelmű, hogy egyik uniós holló sem vájja ki a másik szemét. Bennünket külön is elkeserít, hogy a hazai ellenzék lepaktál ezzel a brüsszeli maffiával. Egyesek ezt tették már a 2018-as parlamenti választások előtt. Akkor a Soros György által támogatott Transparency International nyilatkozatot íratott alá több balliberális politikussal. Horváth József tábornok, biztonságpolitikai szakértő ezt a történetet, melyben „egy képviselő nem a választóinak, a hazájának vagy éppen a pártjának kíván megfelelni, hanem egy amerikai alapítványnak tesz hűségnyilatkozatot”, az elmúlt harminc esztendő legnagyobb botrányának nevezte. Teljes joggal.
Elfogadhatatlan, hogy akadnak politikusok, akik úgy küzdenek a választópolgárok bizalmáért, hogy titokban idegen érdekek képviseletére tesznek hűségesküt. Hírek szerint titokban elkötelezte magát a kiszámíthatatlan politikai szédelgő három magyarországi szélsőbalos EP-képviselő és ki tudja, hogy ki mindenki még.

Bánó Attila - archív
A sajtóban olvashattuk: az aláírók nem csak azt vállalták, hogy a Soros féle programnak megfelelő pontok szerint szavaznak az Országgyűlésben és a parlamenti bizottságokban, hanem azt is, hogy ennek megfelelően nyilatkoznak a sajtónak, a pontokkal ellentétes kormányzati beszámolókat pedig elutasítják. Aláírták továbbá, hogy amennyiben nem teljesítik a vállalásukat, akkor a mulasztástól számított nyolc napon belül lemondanak a képviselői mandátumukról. Ha ezt nem tennék meg, a civil szervezetek jogosultak perrel kikényszeríteni a lemondásukat.
Tehát nem a választói bizalom megrendülése, hanem a titkos hűségnyilatkozat megszegése számít. És ki tudja, mi mindenre bólintott rá például az agyhalottak elnöke, aki Manfred Weber köpenye alól kandikálva várja, hogy Brüsszel hatalomra segítse. Vagyis jó tudni, hogy miket takarnak a korrupciós botrányok, amelyek csupán a jéghegyek csúcsai.

– Dömötör Csaba fideszes EP-képviselő figyelt fel rá: „miközben az Európai Bizottságnak egyre szélesebb ellenőrzési jogkörei vannak, azt nem igazán vizsgálja senki, hogy ha a biztosok mennek tilosba." Miért lehetünk biztosak benne, hogy miközben az EB elnökének 20 milliárd eurós sms-korrupció gyanúja lebeg a feje fölött, a politikuskaszt legfelsőbb szintjének tagjai soha nem kerülnek ítélőmesterek elé?

− Igen, feltűnő ellentmondás van abban, hogy az EB körüli botrányok szaporodnak, és eközben a bizottság ellenőrzési jogkörei bővülnek. Az Európai Unióról eszünkbe juthat Herbert George Wells, a rendkívül sokoldalú angol író (1866-1946) megfigyelése az egykori Népszövetségről. A világtörténet alapvonalai című, magyarul először 1925-ben megjelent művében írta az 1920-ban létrehozott nemzetközi szervezetről (hivatalosan Nemzetek Szövetsége):
Vajon a Népszövetség „képes lesz-e olyasmivé növekedni, […] hogy az emberek készek legyenek szívvel-lélekkel dolgozni, s ha kell harcolni is érte, mint ahogy idáig készen voltak arra, hogy saját hazájukért és népükért harcoljanak? Egyelőre kevés okunk van arra, hogy a Népszövetségért így lelkesedjünk. A Népszövetség még azt sem tanulta meg idáig, hogyan kell közrendű emberekhez szólnia. Hivatalos helyiségekbe költözött és aránylag igen kevés ember van a világon, aki megérti vagy törődik vele, hogy ez épületekben ugyan mi is történik. Lehetséges […], hogy a Népszövetség nem egyéb, mint az unió első tervezete, amely csupán tökéletlenségei és veszedelmei révén nyújt tanulságot s amelynek az a sorsa, hogy szorosabb és tökéletesebb szervezet lépjen a helyébe […]”.
Nos, a Népszövetség negyed százados fennállás után kimúlt, helyére az ENSZ lépett. Wells megállapítása, miszerint a szövetség az unió első tervezete, elkeserítő telitalálat, amennyiben nem az ENSZ-re, hanem az Európai Unióra gondolunk. Ugyanis az EU lett mára a Népszövetség selejtes és korrupt változata.

Molnár Pál