A balliberális gondolkodók egy része a globalizmussal összefüggő elméletekkel azoknak a nyugati multimilliárdos üzleti köröknek igyekeznek megfelelni, amelyek szívesen irányítanák a világot kényük-kedvük szerint. Egy olyan világot, amelyben nem állnak az útjukba akadékoskodó nemzetek és nemzetállamok.
2024. január 12. 08:19
123rf
Időnként érdemes felhívni a figyelmet az újliberalizmus nyelvi diktatúrájára, amely fegyverként használja a hagyományos fogalmak eltorzítását, átértelmezését, s ezek segítségével is igyekszik a nemzeti kultúra hívei és tisztelői fölé kerekedni. Jól látja a helyzetet Deme Dániel publicista, amikor Magyarország állítólagos elszigeteltségével kapcsolatban ezt írja a Magyar Nemzetben:
Ha egy kicsit körülnézünk, láthatjuk, hogy a nemzeti konzervatív erők ellen bevetett, szinte univerzális fegyverként terjedt el a baloldal köreiben az »elszigeteltség« narratíva. Ezt akarják nekünk is már évek óta szuggerálni, hogy mivel elhatárolódtunk a nyugati világon dúló genderőrülettől, multikulturális láztól, klímahisztériától, így egyedül maradtunk. Nincs senki a világon, aki egyetértene maradi nézeteinkkel, ergo a történelem rossz oldalán állunk.
Politikai, gazdasági, katonai és kulturális síkokon zajlik a küzdelem a liberális globalisták és a nemzetpárti erők között, s a kezdeményezés többnyire a globalistáktól ered. Ők azok, akik erővel próbálják ráerőltetni a nézeteiket azokra, akik fölött uralkodni szeretnének. Ennek az ellenszenves törekvésnek része az új idők nyelvi háborúja is.
Nemrég Molnár Pál, a Présház EU hírportál főszerkesztője tett fel ezzel kapcsolatos kérdéseket egyik interjúalanyának, s többek között azt feszegette, hogy a szélsőbaloldal újabban „progresszívnek" becézi önmagát, amit a hazafiak és a konzervatív sajtó egy része elfogad. Ezzel kapcsolatban egyfajta önfeladást, a gondolkodásmód átengedését is említette.
A kérdés felvetése indokolt, hiszen a progresszív jelzőt a globalisták pozitív fogalomként használják önmagukra vonatkoztatva. Eszerint ők lennének a haladók, amiből következik, hogy a nemzeti elkötelezettségűek a maradiak. A jelenség a balliberális értelmiséghez tartozók önteltségéből, s abból a fölényeskedő felfogásából ered, hogy olyan szürkeállománnyal rendelkeznek, amely feljogosítja őket a címkézésre, mások szellemi helyének kijelölésére.
Ezek az erők azért érnek el sikereket a nyelvi háborúban, mert nagyrészt kezükben vannak a tájékoztatás leghatékonyabb eszközei: a média, a világháló, a filmipar, a könyvkiadás és a többi. A konzervatív oldal látja és érzékeli a szemfényvesztő trükköket, de ezzel a túlerővel szemben nagyon nehéz eredményeket elérni, hiszen a jól fizetett zsoldosok minden fórumon teszik a dolgukat.
A nemzeti-keresztény-konzervatív tábor kiváló gondolkodókkal rendelkezik, akik szóban és írásban gyakran kifejtik, hogy a társadalom fejlődésének melyek az egészséges és normális irányai, s melyek azok a veszélyes utak, amelyeken nem szabad haladni. Ám hiába látnak tisztán e kérdésekben, ha az ellenfél nagyobb hangerővel és színesebb látványelemekkel hirdeti igazságként a hazugságait.
Hazugság az is, amikor a nemzetekről negatív fogalomként beszélnek, s azt mondják, hogy ezek okozzák a népek közötti ellentéteket, a háborúkat, s ezért kell megszüntetni, vagy háttérbe szorítani őket. Az állítólagos gondokat megszüntető csodaszert világállamnak (esetünkben Európai Egyesült Államoknak), a lakóit pedig világpolgároknak nevezik.
El lehet képzelni, hogy egy ilyen globális képződmény irányítóinak kezében mekkora hatalom koncentrálódna, s miként szűkülnének a közösségi szerveződések lehetőségei. Szomorú, de vannak, akik nem értik, hogy normális társadalmak csak erős alapokon, a kisebb közösségektől a nagyobbak felé szervesen felépülve maradhatnak fenn.
A balliberális gondolkodók egy része a globalizmussal összefüggő elméletekkel azoknak a nyugati multimilliárdos üzleti köröknek igyekeznek megfelelni,
amelyek szívesen irányítanák a világot kényük-kedvük szerint. Egy olyan világot, amelyben nem állnak az útjukba akadékoskodó nemzetek és nemzetállamok.
Saul Alinsky, a neves amerikai politikai teoretikus 1971-ben megjelent, Szabályok radikálisoknak (Rules for Radicals) című könyvének egyik emlékezetes megállapítása szerint:
Aki a nyelvet irányítja, az irányítja a tömegeket.
Ezt az igazságot már sokféle formában megfogalmazták, de nem árt ismét tudatosítani. Ne feledjük, a globalizmus nagy ellensége a demokráciának, hiszen könnyű belátni: minél messzebb vannak a döntéshozók a néptől, annál inkább sérül a demokrácia. Nagy szükség van a hazaszerető sajtóra, arra, hogy a normalitás hívei a tájékoztatás leghatékonyabb eszközeivel küzdjenek a központosító törekvésekkel szemben.
Manapság kevés a szövetségesünk, de érdemes tovább küzdeni, mert az igazság a mi oldalunkon van, az idő pedig nekünk dolgozik.
Ukrajna keleti határán egy atomhatalom hadserege sorakozott fel, és állt ott hónapokig, Zelenszkij ekkor csak hergelte Putyint. Mintha akarta volna, hogy elinduljon az orosz támadás. Mintha ez lett volna a – valahonnan kapott – feladata.
A miniszter az előadás kezdete előtt mondott beszédében felidézte, hogy a magyar történelem a kezdetektől fogva tele van hősökkel, drámákkal, szenvedéllyel, de szerinte mindenek közül a legmeghatározóbb pillanat, a legszilárdabb talapzat a keresztény magyar állam megalapítása. "Közös születésnapunkat ünnepeljük szerte a Kárpát-medencében" - húzta alá.
A konzervatív közösség számára a nemzet érték, így magyarnak lenni is érték, a magyarság létének és megmaradásnak záloga pedig egy szuverén Magyarország léte. A 2026-os választás tétje egyértelműen az, hogy Magyarországnak nemzeti szuverén kormánya vagy brüsszeli bábkormánya lesz - szögezte le a miniszter.
Szijjártó Péter sérelmezte, hogy az Európai Bizottság a mostani tanácskozáson is "gyakorlatilag Ukrajnai Bizottságként lépett fel, teljesen Ukrajna érdekeit képviselve, szemben a tagállamok érdekeivel".