A salgótarjáni bányászat egykori kiszolgálótelepülése, Vizslás ma már nem a szén miatt kerül a hírekbe, hanem a belső ellentétek miatt. A helyiek szerint tíz éve még „fekete kommunista” falunak tartották, ahol a régi ideológia sokáig életben maradt, noha a tárnák már rég bezártak. A változás lassan, és fájdalmasan érkezett.

Évtizedekig nem tartottak nemzeti ünnepeket, keresztelőket vagy hittanórákat, a falu közepén pedig a vörös csillagos szovjet emlékmű őrizte a múltat. Ezt végül egy csoport fiatal döntötte le, kereszténydemokrata zászló alatt. A gesztus szimbolikusnak indult, de mély sebeket szakított fel: a közösség azóta sem tudott megnyugodni.

A település ma két részre szakadt. Két polgármester működik párhuzamosan – mindkettő saját pecséttel, rendeletekkel és támogatókkal. A falu egyik fele az egyik, a másik fele a másik oldalt tekinti legitimnek. A mindennapokban ez azt jelenti, hogy két „hivatal”, két gyűlés, két igazság él egymás mellett.

Az egyik vezetés szigorú személyazonossági rendeleteket hirdetett meg, amit jogvédő szervezetek – a TASZ és a Helsinki Bizottság – azonnal bíráltak, kirekesztésnek és rasszizmusnak nevezve. A helyiek viszont sokszor másképp látják: „Nem vagyunk rasszisták, csak rendet akarunk. Aki nem idevaló, nem marad meg” – mondta egy férfi a hivatal előtt.

A faluban közben a hétköznapok is politikai állásfoglalássá váltak. A templom falán még látszik a vörös csillag helye, amelyet egy kereszt váltott fel – azt azonban már kétszer is leszedték ismeretlenek. A helyi boltban, a kocsma teraszán, a hivatal udvarán mindenki ugyanarról beszél: kihez tartozik Vizslás.

„Régen tudtuk, ki a főnök. Most már senki sem tudja” – mondja egy idős asszony. A fiatalok elmentek, az idősek maradtak, a falu pedig egyre inkább önmagával vívja a harcot. Az emberek közti bizalom megrendült, és már nem az a kérdés, ki nyer a vitában, hanem hogy lesz-e még közösség, amit meg lehet menteni.

„Itt már nem a kenyér a drága, hanem a békesség” – mondja a boltos a pult mögül, miközben kint megint megszólal a harang. A hang végigfut a völgyön, mintha még emlékeztetni akarná a falut arra, hogy valaha egy volt.

A teljes riport a Demokrata 2025. október 15-i számában olvasható!