A magyaroknak mindig távol kell tartaniuk magukat a háborúktól, mert azok vereséggel fenyegetnek, a vereség pedig az ország pusztulását okozhatja – mondta az építési és közlekedési miniszter a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján tartott megemlékezésen hétfőn Budapesten. Lázár János a szovjet megszállás áldozatainak emlékművénél úgy fogalmazott, az emberiség nem sokat tanult a két elveszített világháborúból, 80 évvel a második világháború befejezése után ugyanis nem is olyan messze tőlünk emberek pusztítják egymást, nem értve, hogy a háború ennek a térségnek, így Magyarországnak is csak a kárára lehet. Magyarországnak két elveszett háború után csak a háborúkból való folyamatos kimaradás, a semlegesség lehet a valódi célja – jelentette ki a miniszter.

Lázár János arról beszélt, hogy Magyarország háborús veszteségei felfoghatatlanok, az ország elveszítette az önrendelkezését, szuverenitását, a kirabolt, pusztulásra szánt nemzetek sorsa állt előtte, a békediktátumok pedig hosszú évszázadokra, a mai napig hatóan kijelölték helyét és mozgásterét a világban. De még megrázóbb az a sors, amely a hazatérőknek jutott, mivel senki nem kért bocsánatot tőlük, nem kaptak kárpótlást, fegyveres őrök fogadták őket a magyar földön, és meg kellett fogadniuk, hogy soha nem beszélnek arról, mi történt velük – idézte fel a miniszter, rámutatva, hogy az igazi kárpótlás csak évekkel később, a bocsánatkérés és az emlékállítás pedig csak évtizedekkel később, a 2010-es években következett be. Mindez a mai napig érezteti hatását, ezért a 21. század első évtizedei a nekünk szánt sors határainak, kereteinek megváltoztatásáról, az előre kijelölt mozgástér tágításáról szólnak az évszázad megnyerése érdekében – emelte ki Lázár János.

A miniszter kijelentette, a mai kor érdektelensége ellenére mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy beszéljünk az áldozatok történetéről, megkövessük őket, és megadjuk nekik a béke és megnyugvás lehetőségét idős korukban, gyermekeiknek és leszármazottaiknak pedig azt, hogy a szenvedés ellenére büszkék legyenek őseik hazafiasságára és kitartására. Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke a megemlékezésen elmondta: 1953. november 20-án és 25-én két szállítmánnyal mintegy ezerötszáz magyar volt politikai rab érkezett haza a Szovjetunió rabtelepeiről. Számukra nyolc-kilenc év rabsága ért véget – fűzte hozzá.

Menczer Erzsébet úgy fogalmazott, a győztes végtelen bosszúja és mérhetetlen étvágya nyelte el a 20. század második világégésének végén a serdülőkort alig elhagyó vagy még iskoláskorú rettenetes bűnösöket. Mérhetetlen megaláztatás és szenvedés jutott osztályrészül, csak azért, mert ők még hitték és élték az ősi jelszót: Istennel a hazáért mindhalálig. Emlékezzünk több mint nyolcszázezer ártatlanul elhurcolt honfitársunkra, mások mellett Kovács Béla politikusra, aki tíz év után térhetett haza a fogságból, vagy Bethlen István korábbi miniszterelnökre, aki szovjet börtönben halt meg, Bakay Szilárd vezérezredesre, Kiss Szaléz ferences atyára, akit a szovjetek kivégeztek, és nem utolsó sorban édesapámra, Menczer Gusztávra, a Szorakész alapítójára – mondta Menczer Erzsébet.

Az Országgyűlés 2012. május 21-én nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjának annak emlékére, hogy 1953-ban ezen a napon léphetett Nyíregyháza-Sóstón ismét magyar földre a Gulag borzalmait túlélő politikai rabok első csoportja.