Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
2024. szeptember 24. 10:19
Kép: Gondola
A címben megformált mondatot egy filmrendező bajtársam fogalmazta meg pár évvel ezelőtt. A demográfiai bajok egyik enyhítési lehetőségeként ugyanis azt a követelményt fogalmaztam meg neki, amely követelményt 1990 óta ismételgetek, elsősorban szóban, néha, amikor lehetőség nyílik rá: írásban.
Magyarországon a magyar kultúra legyen az első számú kultúra.
Ez a kitörési pont.
Ezt a kitörési pontot még nem ostromoltuk meg.
A filmrendezőnek nem kellett magyaráznom. Nem tettette magát értetlennek, azonnal tudta, miről van szó, és bólintás közben kimondta: „Ezt a harcot még nem vívtuk meg.”
Tudtommal nincs tudományosan bizonyítva, nem meggyőződésem tehát, ám erőteljes vélekedésem: minden kultúra gondoskodik önmaga fennmaradásáról, túléléséről, sőt valamelyest kiterjeszkedéséről.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse.
Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
Akkor kezdett a születésszám csökkenni. Még jóval többen születtünk, mint amennyien meghaltunk, de a népszaporulat zsugorodott, s valamikor a hetvenes évek körül beállott a fordulat: már kevesebben születtünk, mint amennyien az örökkévalóságba távoztunk.
A brutális rombolást tehát 1900 előtt, a 19. század utolsó éveiben, esetleg évtizedeiben kell azonosítanunk. Akkor történt, zajlott le valami, ami kultúránkat lejtőre állította.
Noha már Vörösmarty vizionálta „a sírt, hol nemzet süllyed el”, Petőfi riadót fújt: „Meddig alszol még, hazám, / szántanak szomszédid, / s a magokéhoz oda / szántják földed szélit.”
Aggasztó jelek tehát már a század derekán fölsejlettek.
Ilyen jeleket természetesen Szent Istvántól Mátyás királyig minden évszázadban találhatunk, sőt sorjáznak ezek. A tatárjárás után kényszerült IV. Béla olyan döntésekre, amelyek előrevetítették a bajokat. Mohácsot nemzeti nagylétünk nagy temetőjének minősítette Kisfaludy Károly. Noha XI. Ince pápa csodálatos történelmi cselekedettel fölszabadította Magyarországot, a keleti megszállók után nyugati gyarmatosítók jöttek. Rákóczi birtokvesztése nem tett jót a magyar felvirágzásnak. A Széchenyi István erőltette ősiség-felszámolás átgondolatlanul történt, az 1990-es privatizációs tomboláshoz hasonló kárt okozott. A trianoni őrület már akkor történt, amikor a népfogyás nekilendült, az amputációkat túlélni óriási történelmi érdem. Akkor még a Szamuely-düh halálvonatos magyarirtása is tetézte a katasztrófát. A Rákosi-, majd a Kádár-rendszer tragikus intézkedései szinte fokozták a bajokat, igaz, a Ratkó-korszak nagy eredményeket jegyzett, s később az „OTP-gyerekek” is javítottak a demográfiai mutatókon: a fiatal családok a lakásvásárlás után a gyerekszámtól függően adósságelengedéshez juthattak – ez nagyon fontos volt.
Ők ezt kitörési pontnak sejtették.
Az is volt: kitörési pont.
Jó volt, ám kevésnek bizonyult.
Ám éppen az OTP-gyerekek példája mutatja: a politika „csak” gazdasági módszereken volt képes gondolkodni akkor is.
A kultúra elemi önvédelmének megszervezése meg sem fordult a hivatalosság fejében. Döbbenet: a diktatúra még a dalárdákat is betiltotta. Egy szélsőbaloldali figura állítólag még a szürke marhákat is kiirtotta volna, mert azok látványa a magyarokban feléleszti a nemzeti érzést. Egy neves öttusázó szerint a Népstadiont azért hagyták elromosodni, hogy ne tudja nyolcvanezer magyar együtt énekelni a Himnuszt. És még sok jele volt a tudatos, tervszerű kultúrarombolásnak.
Ugros eliminandos esse – az egykori Keleti Frank Királyság uralkodói rendelete ma is érvényben, sőt hatályban van. A glóbusz, sőt a kontinens több pontján vibrálnak agytrösztök, amelyek a 907-ben kiadott dekrétum végrehajtását forralják: a magyarok kiirtassanak.
A szellemi felforgatás folyamatban van, az ötödik hadoszlop mozgékonyabb, mint valaha. Pénzeli és tanácsokkal is ellátja az Atlantikum.
Ilyen össztűzben élre emelni a magyar kultúrát bonyodalmas. Amikor először, 1990-ben ezt szorgalmaztam, akkor még rendelkezésre állt a káderállomány. Mára ez a sereg megfogyatkozott. Akik villognak, megélhetési figurákként szerepelnek, majdhogynem celebként. Ez több a semminél, kérdés, hogy elegendő-e.
A magyarok által befizetett adókból a magyar kultúrát kellene támogatni.
A politika a lehetőségek művészete, kérdés, hogy ez a lehetőségek határán belül van-e.
Az biztos, hogy konfliktusok nélkül nem lehet a magyar kultúrát az első helyre emelni Magyarországon. Utoljára talán Vitéz János idejében volt ez elmondható.
Ám keresni kell a lehetőséget. És ahol mutatkozik, ott megragadni akkor is, ha konfliktus pattan ki. A megmaradásért mindig harcolni kell, most különösen.
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
Európa-hírű zeneművészek adtak ízelítőt tudásukból szülővárosukban, Gyöngyösön. A hangverseny a város híres zeneiskolájában, a középkorban jezsuita gimnáziumként szolgáló boltíves épületben, teltházas közönség előtt került sorra.
"A szolnoki beruházás is ahhoz járul hozzá tehát, hogy hazánk energiaellátása minél tisztább, kiszámíthatóbb, biztonságosabb és olcsóbb legyen, hiszen ez szükséges a mindennapi jólétünkhöz és a gazdaságunk versenyképességének erősítéséhez" - jelentette ki Czepek Gábor.
Ilyenkor kell észnél lenni. A mi sorsunk közvetlenül is tétje ennek a háborús konfliktusnak, ezért mi meggondoltan, kiszámíthatóan, tervezhetően és higgadtan fogunk cselekedni – fogalmaz közösségi oldalán Orbán Viktor.
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
