A Balassi Bálint emlékét felidéző kardceremónián hangzott el Zalán Tibor Balassi-kardos költő laudációja. A poéta az akkor Balassi-karddal kitüntetett Tóth Erzsébet munkásságát méltatta.
Kiváló kiröptető fészek volt Holló József számára és mindvégig erős lélekellátója maradt a ma már csak virtuálisan létező, mégis inspiráló hatású Kelet irodalmi és baráti alkotókör. Hasznos kötetvitákat, esteket rendeztek; megbeszélték egymás verseit, megvitatták készülő köteteiket.
A szélsőbal azon taktikája, hogy bődületeseket kell hazudni, és mire a hazugság kiderül, addig is rengeteget rombol, majd a kiderülés után is ott ragad a sár egy része az ártatlan áldozaton, nos ez a taktika aljas, de politikailag hasznos.
A három magyar város folyóiratainak művelődési akciója önmagában is nagyszerű, ám jelentősége szélesebb: vonzó mintát ad művelődésünk térbeli kiterjesztéséhez.
A kormányfő azt mondta, Budapest ma az egyetlen hely Európában, ahol egy ilyen találkozót meg lehet tartani. Kifejtette, Magyarország szinte az egyetlen békepárti ország: három éve konzekvensen, nyíltan, hangosan és cselekvő módon a béke mellett áll.
A cím természetesen ironikus – de mégsem teljesen. Goethe Faustjának Mefisztója jut eszembe, aki így jellemzi önmagát: „Az erő része vagyok, / aki örökre rosszra tör, / de örökké jót tészen. / A tagadás a lényegem.”