Vasárnap lesz száz esztendeje annak, hogy 1919. augusztus 4-én a román királyi haderő elfoglalta Budapestet. A következő százkét nap során a megszállók módszeresen kifosztották a magyar fővárost; a román katonai ellenőrzés egyben az első világháború elvesztését is szimbolizálta.
A kommunizmus számára a legnagyobb, elpusztítandó ellenség a kereszténység, azon belül a Katolikus Egyház volt. (...) Tizenegy olyan katolikus papról tudunk, akiket a hit elleni gyűlöletből végeztek ki.
Másként alakul-e a magyar történelem, ha Kun Béláék 1919. március 21-én nem kaparintják meg a hatalmat Károlyi Mihálytól? Mitől vált divatossá a baloldali eszme az első világháború után az értelmiség körében is? A kérdésekre, a 133 nap előzményeire és eseményeire Ablonczy Balázs, Hatos Pál és Révész Tamás történészek adnak választ a Lugas kerekasztalánál.
A Kun Béla és Rákosi Mátyás részvételével felálló Tanácsköztársaság rémuralmának 133 napja alatt tapasztalhatta meg először Magyarország, hogy milyen is a hétköznapok szocialista elnyomása.
Már hónapokkal a szerződés megkötése előtt tudtak a BKV-nál arról, hogy kockázatot jelent a baloldali milliárdoshoz köthető, offshore cégtől buszokat bérelni.
Európa jövőjét féltjük a politikai és ideológiai nyomásgyakorlástól, hiszen ha ezt most megengedjük, bárki ellen bármikor felhasználható lesz – nyilatkozta Varga Judit.
A normalitás elleni háború légnyomást okozott magas poszton is.
