A felbérelt ellenzék sem kap tehetséget a dollárokkal
A politikailag célzatos pénz útjai meglehetősen kacskaringósak, így vagy úgy eljutnak az érintettekhez. Más kérdés, hogy önmagában a pénz sem képes politikai tehetséget teremteni, amint az érintettek példájából ez igen jól látható – mutat rá Galló Béla.
2023. augusztus 13. 00:10
financial times
Lennie kellett egy olyan titkos alkunak, hogy ha a baloldal megnyeri a választást, valamit cserébe végre kellett volna hajtania. Csak nem tudjuk, mit: kerítést lebontani, beengedni az iskolákba a genderőrületet, belépni a háborúba? – vélekedik a hazafias politikai tömb. Galló Béla politológusnak tett föl kérdéseket a Gondola.
– Galló úr, a migránsözön hazánkra zúdítása, gyermekeink gender-bolondériával való megfertőzése, katonáink halálba küldése mind a magyar társadalom rombolását célozza. Kiknek lehet ez érdeke és miért?
– A kézenfekvő politikai magyarázatok mellett, van ennek egy mélyebb oka is. A Nyugatnak és a szovjet birodalomból kiszabadult Kelet-Európának merőben más a szabadságérzékelése. Ott az egyén szabadsága mindenek fölött áll, nálunk a közösség szabadsága, a közösség alanyi jogai sem „mellékesek”. Márpedig a mintaként ránk zúdított szabadságmámor, mi szerint már az is mindegy, egyénenként milyen neműnek születünk és saját döntésünk, hogy nők legyünk-e vagy férfiak, közösségellenes bolondéria, veszélyezteti a természetes biológiai szocializációt, megterheli az amúgy sem könnyű serdülőkori életszakaszt. Annak idején Petronius a hanyatló Róma szabadságélményét is ekként írja le: mindent megtehetsz, mindent kipróbálhatsz, hiszen szabad vagy. A szabadság korlátlansága tehát a hanyatlás velejárója, ergo, a Nyugat ma nincsen felszálló ágban. A migráció kapcsán is ugyanez a szabadságértelmezés érvényesül. A migránsok egyéni szabadsága felülírja a közösségnek azt a jogát, hogy szabályozhassa, ha kell, korlátozhassa a népvándorlást. A határokat ostromló migráns ily módon szabad, a határait védő nemzet pedig nem az. De aki efféle hangot üt meg, aki ellene szegül ennek a nyugati fősodor értelmezésnek, az sürgősen eltakarítandó. A jelenlegi magyar kormány ellenszegül, tehát le vele.
– Bizonyított, elismert tény, hogy az itthoni ellenzéket külföldről felbérelték. Ez valószínűleg paragrafusokba ütközik. Mindamellett az érintettek a parlamentben, a városházán ügyködnek, hisztériáznak. Hogyan lehet helyreállítani a jogállamiságot?
– A magyar politikai képlet egyszerű: a huzamos ideje fennálló ellenzéki impotenciát kívülről lehet(ne) csak kompenzálni. Régóta próbálkoznak már evvel, a legutóbbi választási kampányban az egyik dilettáns ellenzéki politikus egyenesen büszke is volt rá, hogy őt bizony pénzelik. Mostanság pedig egy másikat talpaltak meg külföldi „mikroadományokkal”, és nyilván lesznek még mások is, akiket patkolni fognak. Megfelelő jogi szabályozással ez a mechanizmus nehezíthető, megszüntetni azonban aligha lehet, mert a politikailag célzatos pénz útjai meglehetősen kacskaringósak, így vagy úgy eljutnak az érintettekhez. Más kérdés, hogy önmagában a pénz sem képes politikai tehetséget teremteni, amint az érintettek példájából ez igen jól látható.
archív
– Haynau, Rákosi, Karácsony – ezek az extrém figurák avatták fel a megépített, újjáépített, majd felújított Lánchidat az utóbbi 174 évben. A történelem miért tesz ekkora irdatlan terhet a csodálatos szerkezetre?
– A Lánchíd Budapest, illetve Magyarország európaiságának egyik eminens nemzeti jelképe, kibírta Haynaut, Rákosit – és a náluk azért szerényebb jelentőségű jelenlegi főpolgármester szerencsétlenkedését is ki fogja bírni. Csak nehogy megint lerombolják, hogy utána megint a haynauk avassák fel.
Bódis László hangsúlyozta azt is, hogy az idéntől a középiskolától kezdve az egyetemi képzés legvégéig minden képzési szinten elérhető egy vállalkozói program a tehetséges fiatalok számára.
A tettlegességnek semmi köze sincs a demokráciához. A demokrácia egyik szerepe éppen az, hogy elejét vegye a tettlegességnek – legalább a politikai életben. A baloldal ezt az Európai Unióban sem tanulta meg. Valamikor Rajk-perek, majd az 56-os szabadságharc után tömeges kivégzések jellemezték a baloldal demokráciáját.
A KDNP tiszteletbeli elnöke, volt népjóléti miniszter és EP-alelnök interjút adott lapunknak a kereszténydemokráciáról, Európai Unióról, kampányról és eldurvult közéletről, személyes hitéről.
Kossuth Lajos nevét minden magyar ismeri. A szabadság apostola, a nemzet felemelkedésének szimbóluma, aki a 19. század közepén a magyarság önállóságáért küzdött. Történelemkönyveinkben rendszerint „liberális” politikusként emlegetik – de ne keverjük össze ezt a liberalizmust a mai értelemben vett liberális eszmékkel. Kossuth ugyanis nem az egyén határtalan szabadosságának, hanem a nemzeti liberalizmusnak volt a képviselője. Míg Kossuth a magyar nemzet szabadságáért és felemelkedéséért küzdött, a mai liberálisok sokszor a nemzeti szuverenitás lebontásán fáradoznak.