Kós Károly emléke
Mottója igy szól: „Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.”
2023. december 16. 12:20

A budapesti Wekerletelep általa tervezett két épületének egyike – wikipedia

Egy személyben épitész,iró,grafikus,szerkesztö,könyvkiadó,egyetemi tanár és politikus volt: 140 évvel ezelött Temesváron született 1883. december 16-án Kós Károly.

Kós Károly Karl Kosch néven szepességi szász származású ágostai hitvallásu evangélikus négy- gyermekes posta- tisztviselő egyetlen fiaként született.

Édesanyja, Sidonia Sivet, francia–osztrák származású hölgy volt.

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József Nádor Műegyetem mérnöki szakon volt hallgató, majd két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott Budapesten, majd Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában késöbb elsősor- ban a kalotaszegi népi architektúra, az erdélyi népmű- vészet és történelmi építészeti emlékek motívumait tanulmányozta és igyekezett felhasználni.

1912-ben“Régi Kalotaszeg“ címen illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg a Mátyas templomban IV. Károly király koronázási ünnepsége díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépítette nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül vette a türei református lelkész leányát, Balázs Idát.

1917–1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra.

Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ Párizs | Kós Károly – a 20. század  „legmagyarabb” építésze

Liszt Intézet

Mint egyetemi tanár leköszön budapesti állásáról és ahogy ö mondja: „hazamegyek Erdélybe“, mert ott szükség van rám.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt.

Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től ő szerkesztette. 1948–49-ben a Világosság című kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen megjelentette a Kiáltó szó című röpiratot.

1921-ben alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak.

 

Kós Károly-rajzok – Köztérkép

kozterkep

1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett.

1944 őszén sztánai otthonának a románok által történö kifosztása után Kolozsvárra menekült.

A második világháború után, Románia demokratikus átalakulásban reménykedve, politikai szerepet vállal és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, ezt követöen majd 1946–1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.

1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mező -gazdasági építészetet tanított. 1945-től a főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

Mottója igy szól: „Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.”

Így hagyta örökül üzenetét az erdélyi polihisztor.

Négy gyermekük közül Kós Balázs (1912–1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914–2010) szobrászművész, Koós Zsófia (1916–1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919–1996) néprajzkutató, író lett.

Pro Universitate érdemrendet vehetett át dr. Makovitzky József – Semmelweis  Hírek

Makovitzky József heidelbergi magyar professzor – semmelweis.hu

Kós Károly számtalan díj és elismerés tulajdonosa, 1977. augusztus 24-én halt meg Kolozsváron 93 éves korában. Családi sirboltja a kolozsvári, házsongárdi temetöben van.


Prof. Dr. em. Makovitzky József (Heidelberg és Freiburg i. Br)

gondola
  • Bandung árnyékában
    Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
  • Ezt a harcot még nem vívtuk meg
    Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
  • Harcolnunk kell azért, hogy magyarként élhessünk
    "Ma az elmékért és lelkekért folyik a harc” - hangsúlyozta, és rámutatott, hogy ebben az anyaországiak hátországbeliként úgy tudják támogatni a külhoni magyarokat, hogy erőforrásokat biztosítanak „az eredményes védekezéshez szükséges alap, bástyák, árkok megépítésére”.
  • A józan hang politikája
    A kormányfő elmondta, a helyzet egyértelmű katonai értelemben, ha az amerikaiak kiszállnak az ukránok mögül, akkor Európa nincs abban a helyzetben, hogy a siker leghalványabb esélyével is támogathassa Ukrajnát, nem beszélve a vesztes háború támogatásának pénzügyi-gazdasági következményeiről.
  • „Erkölcs legyen a munkánk talpköve…”
    Szerintünk a kultúra egy nemzet igazi alkotmánya. Nem pusztán tudás, művészi teljesítmény, hanem életünket szabályozó elv. A művészetnek, csakúgy mint a tudománynak, vannak fejedelmei, hercegei. A hamis egyenlősdi mindnyájunkat züllesztő közönségességet eredményez.
MTI Hírfelhasználó