Nem engedjük, hogy Brüsszel mondja meg, hogyan éljünk a saját hazánkban - Bólya Boglárka a szuverenitás védelméről és az EU jövőjéről
Az Európai Unió működéséről és a magyar érdekek érvényesítéséről beszélgettünk Bólya Boglárkával, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának, az Európai Unió szuverenista reformfolyamatának előmozdításáért felelős miniszteri biztosával. „Nem engedjük, hogy Brüsszel mondja meg, hogyan éljünk a saját hazánkban” – mondta az interjúban, amelyben a magyar szuverenitás védelmét, a jogállamisági vitákat, Orbán Viktor „körkörös Európa” modelljét, valamint a család- és kereszténydemokrata értékek szerepét is érintettük.
2025. szeptember 22. 17:43
Az Ön pályája Brüsszelben és itthon is alakult - hogyan látja jelenleg az Európai Unió működését, mennyire tudnak megjelenni a nemzeti érdekek intézményi szinten?
 
Brüsszelben eltöltött tizenhat év alatt sokat lát és tanul az ember. Hazatérve helyettes államtitkárként szolgáltam a hazámat, részt vettem - már másodszor - a magyar EU-elnökségben, jelenleg pedig szuverenitásvédelmi miniszteri biztosként dolgozom Bóka János miniszter úr mellett. Ennyi év után úgy látom, hogy ma az Európai Unió egyik nagy problémája, hogy rendkívül központosított és ideologizált lett: a döntéseket egyre inkább a brüsszeli elit és bürokraták hozzák, miközben a tagállamokat le akarják „nyomni”. Mindeközben folytatódik a politikai és ideológiai boszorkányüldözés azokkal a szuverenista tagállamokkal szemben, amelyek nem hajlandók beállni a brüsszeli fősodorba. Ha pedig nem állsz be a sorba, nem azt teszed, amit a brüsszeli bürokrácia és az őket kiszolgáló média és civil hátország követel, akkor megbélyegeznek, kirekesztenek és megpróbálnak kifosztani, elvenni minden olyan forrást és jogot, amely megillet téged ennek a közösségnek, az EU-nak a tagjaként és az EU polgáraként.
A „jogállamisági” viták politikai eszközzé váltak, nyomásgyakorlásra használják őket, és kettős mércét alkalmaznak Magyarországgal szemben.
Ami a kérdés második felét illeti, intézményi szinten ott tud a legerősebben megjelenni a nemzeti érdek, ahol megmaradt a tagállamok szuverenitása, például ahol a szerződések egyhangúságot írnak elő. Az egyhangúság egy fontos szuverenitási garancia: a közös kül- és biztonságpolitikai döntések, a szankciós csomagok és a bővítési lépések is csak valamennyi tagállam beleegyezésével fogadhatók el.
E körben Magyarország világos feltételeket rögzít; ha a szöveg nem tükrözi a magyar érdekeket, hozzájárulás nincs.
A teljesség kedvéért érdemes a másik két intézményre is kitérni. Az Európai Bizottságnál következetesen érvényesítjük a szubszidiaritás és az arányosság  elvét. Ezt nemcsak jól hangzó politikai üzenetekkel, hanem valódi eljárásjogi eszközökkel is tesszük: hatásvizsgálatokra hivatkozunk, visszautasítjuk a felesleges brüsszeli hatáskörbővítést, és ha kell, jogi úton is megvédjük az álláspontunkat.
 
Az Európai Parlamentben jelenleg a baloldali-liberális többség ideológiai nyomása ellen van egy régóta húzódó küzdelem, de mi minden vitában világossá tesszük: nekünk a magyar emberek akarata az iránytűnk, és ehhez igazítjuk minden lépésünket, ellentétben a többi - akár magyar - párttal, akik a brüsszeli elit érdekeit szolgálják. 
Összefoglalva, a feladatunk az, hogy a szerződésekhez visszatérve, a tudatos szövetségekkel és a józan ész mentén haladva, következetes stratégiával megvédjük a szuverenitásunkat. Nem engedjük, hogy Brüsszel mondja meg, hogyan éljünk a saját hazánkban.
Mit gondol Orbán Viktor kötcsei beszédéről, miszerint az Európai Unió a jelenlegi formájában nem működőképes. Az EU a közös pénz motorjával ugyan létrejött, de hiányzik a közös költségvetési politika. A magyar kormányfő „körkörös Európát" javasolt: egy olyan modellt, amelyben minden nemzet maga dönt a részvétel mértékéről. Erről mi a véleménye?
 
Sokan mondják sok éve, hogy Európa válaszúthoz érkezett, borús előrejelzések, pesszimista magyarázatok születnek gazdasági, politikai, társadalmi szempontból. Én is azt gondolom, válaszút előtt állunk, vagy egy központosított birodalom felé megyünk el, ami előbb vagy utóbb széthullik, vagy megvédjük az eredeti koncepciót: a szuverén nemzetek együttműködését.
 
Sajnálatos módon láttam, hogyan tolódik a rendszer egy központi, uniformizáló logika felé, miközben a tagállamok természetes különbségeit és mozgásterét egyre kevésbé tisztelik. 
 
Hiszen mi volt az Európai Unió eredeti célja? Békét, biztonságot és jólétet teremtsen a kontinensen, miközben tiszteletben tartja a tagállamok sokféleségét és hagyományait.
Az alapító atyák elképzeléseiben nem szerepelt föderális szuperállam, Európai Egyesült Államok, hanem egy olyan együttműködés, amelyben az önálló nemzetek erejüket összeadva, de identitásukat megőrizve tudnak közösen válaszolni a kihívásokra, hogy együtt erősebbek legyünk, mint külön-külön.
Egymást kölcsönösen tisztelő, egymás szavát meghallgató erős nemzetek erős Európájában hiszünk ma is, mi ehhez csatlakoztunk 2004-ben.
 
Amit látunk az elmúlt évtizedben, hogy az Európai Unió minden egyes válságra hibás választ adott. Ez a brüsszeli politika megbukott. A veszélyek korában egyetlen egy veszélyes kihívásra sem tudott megfelelő választ adni. Emiatt a tapasztalat miatt teljesen érthető, amit a Miniszterelnök Úr Kötcsén mondott: az EU a jelenlegi formájában nem működőképes.
 
 
Álláspontom szerint a „körkörös Európa” jó elgondolás. A lényege egyszerű: több körből, vagy több rétegből álló rugalmas együttműködés, ahol minden nemzet maga dönti el, melyik politikában milyen mélységig vesz részt. Belül erős gazdasági és biztonsági kooperáció, kívül nemzeti mozgástér az identitást, családpolitikát, migrációt érintő kérdésekben. Így megőrizzük a közös piac előnyeit, de nem kényszerítünk egységes ideológiai mintákat azokra, akik meg akarják őrizni a alkotmányos  identitásukat és szuverenitásukat.
Ez a modell visszavisz a józan észhez és a szerződések szelleméhez: az unió eszköz, nem cél. A nemzeti demokratikus felhatalmazás az első.
Miért szükséges ez most? Mert kettős mérce és politikai nyomásgyakorlás érte Magyarországot az elmúlt években, és egyetlen ország sem tűrheti ezt hosszú távon. Ezért jött létre a Patrióták Európáért pártcsalád, egy valós alternatíva, amely az európai együttműködést a szuverenitás tiszteletére építi. Nem „ellen-Európát” akarunk, hanem éppen ellenkezőleg, megmenteni a kontinensünket: visszaadni a közösségnek azt a működési stratégiát, ahol az unió a közös, határokon átnyúló ügyeket intézi (piac, versenyképesség, infrastruktúra), a nemzeti közösségek pedig maguk döntenek sorsfordító társadalmi kérdésekről. Ebben a rendszerben nem terhelhetők ránk a kötelező migrációs megoldások, és nem kényszeríthető ránk semmilyen gender-ideológia sem, miközben Magyarország továbbra is nyer a gazdasági együttműködésből.
 
Az elmúlt hónapokban többször beszélt az NGO-k átláthatóságáról és egy EP-munkacsoport létrejöttéről. Mely konkrét bizonyítékok vagy jelentések alapján látja indokoltnak az aggodalmakat? Milyen konkrét szabályozási vagy adminisztratív lépéseket javasolna az uniós támogatások átláthatóságának növelésére?
 
Európa jövőjét az európai polgárok akarata helyett egyre gyakrabban a külső befolyás megerősítésének reményében küldött pénz, média- és NGO-hálózatok formálják. A brüsszeli elit, a külföldi alapítványok és a nemzetközi hálózatok háromszöge egyre nyíltabban avatkozik be a tagállamok belügyeibe. Ez a folyamat nem erősíti, hanem rombolja a demokráciát. Magyarország számára világos: a polgárok demokratikus akaratát nem írhatják felül idegen érdekek és álcivil szervezetek. Emlékezzünk csak: a 2022-es választások idején az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából érkező források példátlan mértékben próbálták befolyásolni a politikai folyamatokat a baloldal javára. A USAID és egy bizonyos Action for Democracy nevű Soros-szervezet 10 millió dollár nagyságrendben küldtek támogatást a baloldalnak - ezek voltak az ún. „guruló dollárok” - és avatkoztak be egy szuverén nemzet választásába, demokratikus folyamataiba.
 
A külföldről finanszírozott NGO-k és médiahálózatok szerepe különösen aggasztó. Magyarországra 2014 óta legalább 62 millió euró érkezett közvetlen uniós forrásból politikai aktivista szervezetekhez. És itt csak a legnagyobb szervezetekről beszélünk, ezek nem pártatlan „civil” szereplők: jogi akciókat, kampányokat és lobbitevékenységet folytatnak a szuverenista kormányok ellen, ezek politikai nyomásgyakorló csoportok. 
Az Európai Számvevőszék 2025-ös jelentése maga is elismerte: az NGO-finanszírozás átláthatatlan, a másodlagos kedvezményezettek rejtve maradnak, és a támogatások gyakran politikai célokat szolgálnak. Az Európai Bizottság pedig maga vallott arról, hogy bizonyos forrásokat indokolatlan lobbitevékenységre használták fel a kedvezményezettek. 
A folyamat röviden úgy működik, hogy Brüsszel különböző programokból pénzt ad olyan civil szervezeteknek, amelyek közül sokat Soros alapítványai is támogatnak. Később ugyanezen szervezetek készítenek jelentéseket, kampányokat, panaszokat Magyarországról, majd ezekre a saját anyagaikra hivatkozva épülnek fel a Magyarországot elítélő európai parlamenti állásfoglalások és bizottsági eljárások. A „civil” forrás így visszacsatolódik az intézményi döntésbe, a médiában pedig ugyanaz a narratíva jelenik meg bizonyítékként: egy zárt kör, ahol mindenki egymásra hivatkozik. Ebből lesz a politikai nyomás, vagyis forrásmegvonás, megbélyegzés, és újabb eljárások.
 
A mi álláspontunk egyszerű: az uniós közpénz útja legyen egyszerű és visszakövethető,. Ezzel a tisztán működő civileket védjük, a visszaéléseket és a tagállamok belpolitikájába való beavatkozási és befolyásolási kísérleteket pedig elriasztjuk. A magyar Szuverenitásvédelmi törvény persze világossá teszi: idegen befolyás, titkos finanszírozás és kampánybefolyásolás esetén felelősségre vonás következik. Példánkat mások is követik: Franciaország 2024-ben szigorú befolyásregisztrációs törvényt fogadott el, Szlovákia pedig 2025-ben új NGO-átláthatósági szabályokat vezetett be.
 
Ugyanakkor valódi védelemre nemcsak nemzeti szinten, hanem uniós szinten is szükség van. Ezért követeljük, hogy az EU teljes átláthatóságot biztosítson az NGO-finanszírozásban, nyilvánosságra hozva a szerződéseket és szüntesse meg a kettős mércét. Nem lehet, hogy európai adófizetők pénzét politikai kampányokra, vagy tagállami kormányok megbuktatására fordítsák.
 
Számos lehetőség van az átláthatóság növelésére. Az egyik például, hogy legyen egy mindenki számára elérhető, egységes azonosítóval működő támogatási nyilvántartás, ahol végigkövethető, ki mennyit kapott, mire költötte, és ha továbbadta, akkor kinek. A jelenleg - hasonló célt szolgáló - nyilvántartás elég hiányos, mivel sokszor a szervezetekre van bízva, hogy az éves pénzügyi beszámolójába feltünteti-e a kapott uniós összeget, és ha igen, akkor azt milyen részletességgel. Jelen állás szerint a Bizottság ugyan számos szerződést kötött civil szervezetek támogatására irányulóan, azonban nem hajlandó nyilvánosságra hozni ezeket. Körülbelül 37.000 db ilyen szerződésről tudunk a transzparencia teljes hiányával.
 
Továbbá az is fontos, hogy a közpénzből finanszírozott támogatást el kell választani az érdekképviselettől: támogatási összegből ne lehessen intézményekre nyomást gyakorló tevékenységet fizetni, ha pedig valaki ilyet más forrásból folytat, arról nyilvánosan, részletesen számoljon be. Ami ehhez kiegészítésként kapcsolódik, hogy jól láthatóvá kell tenni a harmadik országból érkező pénzek arányát is, egyértelmű jelöléssel minden pályázatban és beszámolóban.
 
A minap azt nyilatkozta, hogy „jogállamisági dzsihád" zajlik a szuverenista kormányok ellen. Mit ért pontosan ezen, és hogyan lehetne visszaterelni a vitát a konstruktív, intézményes párbeszéd medrébe? 
A „jogállamisági dzsihád” alatt azt értem, amikor a jogállamiság eredeti elvét politikai fegyverré teszik, eseti, szelektív, és büntető logikával.
Nem szakmai vitát látunk, hanem politikai nyomásgyakorlást: forrás-visszatartás, megbélyegző EP-állásfoglalások, eljárások egymásra halmozása, és mindez gyakran olyan területeken, amelyek valójában nem uniós hatáskörök. Ide tartozik például a jogállamisági feltételességi mechanizmus kiterjesztő használata, a 7. cikkely politikai alkalmazása, illetve az Európai Parlament Magyarországot diktatúrának bélyegző retorikája, megszámlálhatatlan, Magyarországot elítélő állásfoglalással. Ezek együtt politikai üzenetet küldenek:
„ha nem úgy viselkedsz, ahogy Brüsszel akarja, büntetés, kirekesztés, forrásmegvonás fog következni.”
Ez pedig már nem a szerződések szelleme és nem is kérünk belőle.
 
Az én álláspontom: a jogállamiság nem kampányeszköz, hanem jogi normakeret. Ha visszatérünk a szerződésekhez, a szubszidiaritás és arányosság elvéhez, az egyenlő bánásmódhoz és azon logikához, miszerint minden tagállamot ugyanazzal a mércével, egymást kölcsönösen értékelve vizsgálnak, nem politikai megbélyegzéssel, hanem tények alapján. Így lehet értelmes, higgadt vitát folytatni. Mi ebben partnerek vagyunk: a magyar emberek érdeke, hogy az EU erős legyen, de nem a tagállamok rovására, hanem velük, tiszteletben tartva a szuverenitást.
 
Mit gondol: mi az, amit Brüsszel félreért Magyarországgal kapcsolatban?
 
Mi magyarok mindig is a történelem ütközőzónájában éltünk: kereszténység védelme évszázadokon át, szabadságharcok, Trianon, forradalom, rendszerváltás. Ezt nem érti meg Brüsszel: nálunk a szuverenitás nem politikai jelszó, hanem létkérdés.
Mi vagyunk azok, akik folyamatosan emlékeztetjük Európát saját alapjaira. Küldetésünk, hogy visszavezessük az uniót az alapító atyák szándékaihoz - egy erős nemzetállamokra épülő együttműködéshez, amely tiszteletben tartja a sokféleséget, és megőrzi a kulturális, történelmi és vallási gyökereket.
Nekünk, magyaroknak identitásképző védjegyünk a kereszténydemokrácia. Harcoltunk a kereszténységért a közép- és újkorban, harcoltunk a kereszténydemokráciáért a 20. században, és ezt a harcot a mai napig folytatjuk. 15 milliós nemzet vagyunk, Európa szívében egyedülálló nyelvet beszélünk. Ahogy Miniszterelnök Úr Kötcsén is elmondta: „Nekünk magyaroknak a nyugati civilizáció Közép-Európai életben tartásával van küldetésünk.”
 
Mi konstruktívan tárgyaltunk és tárgyalunk és együttműködünk a mai napig, de nem fogadunk el sem bürokratikus hatáskörmegvonást, sem kettős mércét. Aki tiszteletben tartja a szerződéseket és a nemzeti hatásköröket, abban mi partnert látunk, de aki ideológiai kényszert erőltet, azzal szemben megvédjük a magyar érdeket. Ilyen egyszerű a képlet.
 
Összefoglalva ez nem egy „kormány kontra EU” vita, hanem a magyar emberek világos elvárása: biztonság, határvédelem, családbarát politika és döntési mozgástér. Amikor nemet mondunk kötelező migrációra vagy ideológiai nyomásra, azt a magyarok mindennapi tapasztalata és a józan ész vezeti.
 
 
Két külön ügyben a Patrióták Európáért a Parlament és az EU pártfelügyeleti szervének döntéseit vitatja, amelyek eredményeként elvesztették a hozzáférést több mint 4 millió eurónyi forráshoz, azzal érvelve, hogy a döntések illegitimek, elfogultságból és pártatlanságból fakadnak. Mit lehet erről tudni?
 
Amit most látunk az politikai boszorkányüldözés. A 2024-es európai parlamenti választások világos üzenetet küldtek: az európai polgárok változást akarnak, nem pedig további föderalizmust. Az urnáknál egyértelműen kifejezésre jutott a csalódottság a brüsszeli elit politikájával szemben, amely az elmúlt években a központosítás és az ideológiai kísérletezés útjára vitte az Európai Uniót. Ezzel szemben a választók olyan erőket támogattak, amelyek a nemzetek Európáját képviselik, és vissza akarják adni a döntések jogát a tagállamok közösségeinek.
A Patrióták Európáért frakció ebben a környezetben a fősodor valódi alternatívájává vált.
Nem Európa szétveréséről, hanem annak újjáépítéséről van szó - egy olyan szövetségről, amely a szuverén nemzetek szoros együttműködésére épül. A patrióta együttműködés célja, hogy erős, demokratikus nemzetállamok szövetsége formálja az EU jövőjét, nem pedig egy brüsszeli elit által fentről irányított föderális birodalom. Ennek ellenére a brüsszeli mainstream politikai erők félelemmel reagáltak a patrióta áttörésre. A cordon sanitaire nevű mesterséges kizárási mechanizmussal megpróbálják elhallgattatni és háttérbe szorítani azokat a politikai erőket, amelyek több mint 20 millió európai polgár szavazatát képviselik. 
 
Ez a gyakorlat nemcsak a demokratikus elvek sárba tiprása, hanem az unió hitelességét is rombolja: miközben az Európai Parlament állandóan a jogállamiságról beszél, saját működésében megsérti a legfontosabb demokratikus alapelveket, a képviselet és az arányosság elvét. Ugyanez történik most is, a brüsszeli baloldali többséghez kötődő politikai és médiakörök megbélyegezik a jobboldalt és pénzügyi eszközökkel próbálják ellehetetleníteni. Most is ezt látjuk, de hangsúlyozom, hogy mi, Patrióták ezt nem hagyjuk, jogi úton szerzünk érvényt az igazunknak. Megtettük a szükséges lépéseket. 
 
Miért hivatkozik a „nyugati” baloldali média, és politikai szereplők szélsőjobboldali pártként a Patriótákra? Ma a normalitás képviselete a szélsőséges? 
 
Azért hívnak minket „szélsőjobboldalinak”, mert ez a legegyszerűbb módja annak, hogy lezárják a vitát, és ne kelljen a lényegről beszélni. Ez egy pejoratív címke: a balliberális brüsszeli média egy kalap alá veszi vele a szuverenista felfogást, határvédelmet, családot és józan észt képviselő álláspontot a valódi szélsőségekkel, és pontosan így lehet morális megbélyegzéssel kiváltani a szakmai érvelést. Ha a normalitás – biztonság, határvédelem, családok megerősítése, szabad nemzeti döntés – lenne a mérce, akkor sok brüsszeli dogma megkérdőjeleződik és ezért próbálnak bennünket megbélyegezni. Az európai polgárok körében pedig egyre nagyobb nyugtalanság terjed. Ezt a tavalyi választások megmutatták, nem véletlen, hogy a Patrióták olyan eredményt értek el, amilyet.
A 2024-es európai parlamenti választások világos üzenetet küldtek: az európai polgárok változást akarnak, és ettől fél a brüsszeli elit. De nem lehet örökké az emberek ellenében kormányozni. Brüsszelben változás kell és mi ennek a változásnak az élére álltunk.
A Patrióták bizottságának delegációja korábban Lengyelországban vizsgálódott — mi volt a delegáció célja, és milyen konkrét következtetéseket hoztak haza? Hogyan illeszkedik ez a magyar külpolitikai stratégia képébe?
 
Európa változást követel, persze ahogy látjuk eközben Brüsszel sem tétlenkedik. Lengyelország mai helyzete jól mutatja, milyen jövő várhat másokra is. A Patriótákkal nemrég tényfeltáró látogatást tettünk Varsóban. A Tusk-kormány alatt Lengyelországban megindult a demokratikus intézmények szisztematikus lebontása: bírók és ügyészek leváltása, bírósági posztok szándékos üresen hagyása, politikai szűrők a kinevezéseknél, valamint a baloldali kormányzatnak nem engedelmeskedő bíróságok pénzügyi kivéreztetése. Ez intézményi bénultsághoz és a jogállam színlelt, de tartalmatlan működéséhez vezetett. A média területén a közszolgálati televíziót erőszakkal vették át, a kormánykritikus sajtót gazdasági eszközökkel próbálják ellehetetleníteni. Adóhatósági és szabályozási vizsgálatokkal, valamint reklámbevételek megvonásával próbálnak független szerkesztőségeket tönkretenni. A civil társadalomban a hagyományos értékeket képviselő szervezeteket feketelistázzák, támogatásuktól megfosztják, míg a külföldről finanszírozott, Brüsszelhez hű hálózatok minden segítséget megkapnak.
Az így kialakuló kettős mérce egyértelmű: a szuverenista hangok elhallgattatása, a globalista hálózatok erősítése.
Az Európai Unió viselkedése sokatmondó: amikor Lengyelországban konzervatív kormány volt, Brüsszel szankciókkal, pénzmegvonással és eljárásokkal bombázta Varsót. Most, amikor a Tusk-kormány nyíltan politikai kontroll alá vonja az igazságszolgáltatást, a médiát és a civil szférát, Brüsszel csendben marad, sőt, feloldja a korábban befagyasztott forrásokat.
Ez a kettős mérce veszélyes precedenst teremt: világossá vált, hogy a „jogállamiság” nem jogi, hanem politikai fegyver, amelyet csak azok ellen vetnek be, akik nem illeszkednek a föderalista agenda keretei közé. Lengyelország ma az élő bizonyítéka annak, mi történik, ha a nemzeti szuverenitás háttérbe szorul: bábkormány, intézményi válság és színlelt demokrácia jön létre.
Ez a jövőkép fenyeget minden tagállamot, ha Európában nem történik fordulat. Ezért is mondjuk: változás kell Európában. 
 
Nyilatkozataiban hangsúlyozza a család és a hagyományos értékek fontosságát, illetve kritikát fogalmazott meg a „gender-politika" bizonyos irányai felé. Hogyan képzeli el a kiegyensúlyozott politikát, amely egyszerre védi a teremtett ember női és férfi biológiai létét, a család szentségét, de ugyanakkor tiszteletben tartja az egyéni szabadságjogokat?
 
Azon a véleményen vagyok, hogy a normalitás nem szélsőség: egyszerre mondunk igent a szabadságra és a felelősségre.
Számomra a kiegyensúlyozott politika azt jelenti, hogy kimondjuk, az anya nő, az apa férfi, a család közösség és erőforrás, a gyermek pedig védelemre szorul, miközben minden ember magánéletét, méltóságát és választását tiszteletben tartjuk.
A gyakorlatban ez világos határokat és tiszta garanciákat jelent. Az állam feladata, hogy a családpolitikát megerősítse, a nők és a gyermekek biztonságát és méltóságát védje, ugyanakkor garantálja, hogy senkit nem érhet hátrány az identitása miatt. Tehát: a kiegyensúlyozott politika számomra nem jelent meghátrálást az értékeinkből.
 
Határozottan kiállok amellett, hogy férfi és nő biológiai valósága nem ideológiai kérdés, hanem a teremtett rend része. A család szentsége nem alkualap, hanem társadalmunk jövőjének záloga. Ez nem jelenti azt, hogy bárkit ki kellene rekeszteni: mindenkit megillet az emberi méltóság és a jogegyenlőség.
 
Ugyanakkor azt is vallom, hogy az egyéni szabadságjogok tisztelete nem jelentheti azt, hogy kisebbségi ideológiák diktálják a többségnek, hogyan nevelje a gyermekeit vagy milyen értékek szerint éljen.
Én olyan Európát akarok, ahol a szabadság nem egyenlő a gyökértelenséggel, és ahol a hagyományos értékek védelme nem szégyen, hanem erény.
Hol látja a saját legfontosabb hozzáadott értékét a KDNP-n belül és a pártszövetségben?
 
Először is azzal kezdeném, hogy mit jelent számomra a KNDP. Nekem a magyar közélet szilárd tartóoszlopa: hit, család, közösség. Ezek ugyan erős jelszavak, de élő valóságot is jelentenek a hétköznapokban. Sokszor megtapasztaltam, hogy értékeink túlmutatnak a napi vitákon.
 
 
A saját szerepemről: nem az én tisztem „beárazni” magam, de őszintén mondhatom, hogy a kereszténydemokrata értékrendet mindig büszkén képviseltem és képviselni fogom. A munkám és a politikai pályám során is mindig a haza szolgálata és a közös ügy képviselete motivált, Brüsszelben és Budapesten is a magyar érdekekéért küzdöttem mindig.
A legfontosabb hozzáadott értékem a Kereszténydemokrata Néppártban, hogy Brüsszelben megtanultam: aki időben és határozottan nem emeli fel a szavát, azt elsodorják a „haladás” jelszava alatt futó ideológiai kísérletek.
Én nem félek kimondani, ha egy javaslat szembe megy a magyar emberek akaratával vagy a keresztény civilizáció alapjaival. Ez a bátorság és szakmai felkészültség a legnagyobb erőm. Ugyanakkor tizenhat év brüsszeli tapasztalattal nemcsak ismerem, hanem belülről értem az uniós döntéshozatal logikáját. Úgy érzem, a szerepem az, hogy el tudjam mondani brüsszeli „nyelvezettel”, hogy mit miért csinálunk, és hogy ne hagyjam, hogy Brüsszelben a magyar valóságról leegyszerűsített, ideologikus kép alapján hozzanak ítéletet.
 
Hogyan írná le az egyensúlyt a szakmai- és családi élet között - mi tartja Önt motiváltnak a mindennapokban?
 
Nem szeretem az álszentséget: nem könnyű a közéleti munka mellett helytállni otthon anyaként, feleségként, gyermekként. Ez sok tudatos döntést, fáradtságot és erőfeszítést igényel, de megéri.
Háromgyerekes édesanyaként, úgy gondolom, hogy a család, a hit és a hazaszeretet ereje adja az élet igazi alapjait.
A munkám nem csak munka, hanem hivatás, mert minden munkám során, akár itthon akár Brüsszelben mindig a hazám szolgálata motivált és ez adja a hozzáadott értékét. Háromgyermekes édesanyaként naponta megtapasztalom, hogy a politika nem öncélú, hanem az emberek mindennapjairól szól. Ami motivál: hogy a gyermekeimnek ne egy szétesett, identitását vesztett Európát kelljen átvenniük, hanem egy olyat, ahol a keresztény kultúra, a józan ész és a valódi szabadság uralkodik – nem pedig politikai divatirányzatok.
A hivatásomban az is erőt ad, hogy hozzájárulhatok egy olyan Európához, ahol a nemzeti szuverenitás tisztelete alap, ahol a családokat megbecsülik, a keresztény értékeket tiszteletben tartják, és a jövő nemzedékek számára biztonságos világot építünk.
Gerzsenyi Krisztián
Címkék:
MTI Hírfelhasználó