porthole.hu

„Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen” – idézte Széchenyi Istvánt a harmadik magyar űrhajós, Kapu Tibor a kozmoszban. Széchenyi Lovakról című művéből való ez a bölcsmondás, a Mit kellene tehát nekünk tenni? című részből. Kapu Tibor, a harmadik magyar űrhajós ezekkel az összefogásra biztató szavakkal zárta űrből küldött buzdító üzenetét. (Ismeretes változata: „Soknak semmi..., egynek minden nehéz.” Az összefogáson áldás van.) Fontos a hit a szóban! A szónak hatalma van. Döntő, hogy mi és mikor, kitől és hol hangzik el. A Szentírás szerint Isten a Szó, a jánosi Logosz, a Verbum erejével teremtette  a világot, amely általa, az Ő akaratából létezik. A Szó hatalma a Teremtésben is megnyilvánul. Isten mindent mérték (mensura), szám (numero) és súly (pondere) szerint rendezett el. (Bölcsesség könyve 11,20) A jézusi megváltás a kereszten a horizontális és a vertikális metszéspontján történt. Ha az ember a Teremtő szándékát követi, akkor a „megismerés: megértés, a megértés: szeretet” útján jár. Neil Armstrong amerikai űrhajós szájából hangzott el – 1969. július 20-án, az európai időzóna szerint 21-én –, a Holdról, bolygónk égi kísérőjének a felszínére lépve, ez a szállóigévé nemesült mondat: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” Armstrong ezzel az űrüzenet-történetben szép hagyományt teremtett. Cs. Varga István irodalomtörténésznek tett föl kérdéseket a Gondola.  

– Tanár úr, a második magyar űrhajós, Simonyi Károly magyar egyetemisták kérésére magyarul szólalt meg a nemzetközi űrállomáson, és Madách Imrét idézte. Kapu Tibor most Széchenyi István gondolatát ragyogtatta föl az amerikai űrhajóban. Miért különleges ez az öröm nekünk, magyaroknak?

– Charles Simonyi (Budapest, 1948. szeptember 10.) Születési nevén Simonyi Károly szoftverfejlesztő, a szándékorientált programozás (Intentional Programming, IP) kutatója, aki második magyarként kétszer is járt a világűrben. Tévedés, tudatlanság, végső soron oktalanság a nevét kihagyni a magyar űrhajósok névsorából. Nem egyszerű űrturista, hanem a harmadik kiképzett magyar űrhajós Farkas Bertalan és Magyari Béla után. 2007. április 9-én este először hangzott el magyar beszéd a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről. Charles Simonyi a magyar egyetemistákkal magyarul folytatott kommunikációt...

Simonyi Károly - futurespaceflight.com

Az is tény, hogy az egri amatőr rádiósok ifjú csapata is – Pankaczi József vezetésével – nagy lelkesedéssel teremtett kapcsolatot, magyarul folytatott kommunikációt a ténylegesen második magyar úrhajóssal. Simonyi honlapján az egyik érdeklődő megkérdezte: ha csak egy magyar nyelvű könyvet vihetne magával az úrhajóban, melyik lenne – Válaszul Jókai MórA jövő század regényét említette, amely Verne Gyula híres műveivel egy időben készült, és szerinte egy korai science fictionnak is tekinthető. De azt is hozzá tette: ha lehet, Madách Imre Az ember tragédiája is helyet kapna a könyvtárában. Az egyik áthaladása során a Kárpátok koszorúja felett Radnótit idézte: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.” Charles Simonyi ötödik fizető űrturistaként jutott Föld körüli pályára. 2000-ben létrehozta Magyarországon a Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíjat, amely 2,5 millió forinttal támogatja a társadalom-, a műszaki és természettudományok területén kiemelkedő hazai szakembereket. Apja, Simonyi Károly, a Sopron vármegyei Egyházasfaluban született (1916. október 18.). Híres fizikus, humanista tudós, ragyogó egyetemi professzor volt. A halála után a fia, az ő emlékére is díjat alapított, amelyet minden évben egy hazai fizikus és egy mérnök nyer el.

– Az űrhajózás elsősorban műszaki teljesítmény, az űrhajósokat reál ismeretekre képezik ki. Szellemükben azonban ott van és hatást gyakorol az irodalom is. Miért?

– Kétségtelen, hogy a magyarság – az emberiség számára is – legnagyobb szellemi kincse a magyar nyelv. A nemzeti kultúra, benne a magyar irodalom, nyelvünk sok-sok inspirációja, sugallata emberségünk, magyarságunk, nemzettudatunkra meghatározója.

Kaput Tibor - youtube

Albert Gábor nyomán egyre többen valljuk: kultúránk a legteljesebb alkotmányunk. A magyar szellemiség, eszmeiség, kultúra legfőbb hordozója édes anyanyelvünk. A világ szinte minden írója, költője a maga anyanyelvét méltán dicséri, szépnek tartja, édesnek nevezi, a magyarok is ódákat zengenek anyanyelvükről. Bizonyítékul néhány vallomás: „Az anyanyelv a legmélyebb sorsközösség” (Márai Sándor) „A magyar nyelv mindig szerelmem, mindig boldogságom volt.” (Faludy György) Sylvester János 1538-ban arról ír, hogy anyanyelvünk kincseivel koldusszegényekből hamarosan dúsgazdagokká lehetünk. Pázmány Péter: „A nyelv, ha oktat, tudatlanságtúl szabadít: ha énekel gyönyörködtet: ha dorgál jobbít: ha biztat szűvesít: ha bátorít vigasztal: ha fenyeget tartóztat. A nyelvnek köszönjük, hogy a vad és oktalan módon élő emberek várasok társaságába szállottak és emberi életet tanultak. A nyelv oka, hogy a bölcs tudományok terjedtek." Kazinczy Ferenc: „A nyelv az legyen, aminek lennie illik: hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és érez.” Széchenyi István Az Akadémiáról: „...társaságunk csak úgy jár el valódi szerepében, s hivatásának csak úgy felel meg magasb szellemileg, ha a magyarnak nyelvkincse körül annál anyaibb gonddal virraszt, és annak becsét, méltóságát emelni annál inkább buzog, minél kétesb jövendő borul nemzeti önállásunkra, s minél nagyobb s nagyobb süllyedési veszélyekbe bonyolódik a hon.” A magyar alapműveltség része „Pósa Lajos A magyar nyelv című ódája, amelyben önfeledt átéléssel, örömmel dalol csodálatos anyanyelvéről: „Nincsen szebb nyelv a magyar nyelvnél, / Lágyan csendül hangja, Mint a messze rónaságon A puszták harangja. (...) Ezredévnek őre, / Szabadság védője, / Benne van a magyar nemzet / Múltja és jövője. Csengj, te szép kard, láng-lövelve, / Ősapáink drága nyelve!” Faludy György 1840-ben, Párizsban vetette papírra Óda a magyar nyelvhez című versvallomását: „...Te vagy jelenünk és hajdani / arcunkat rejtő Veronika-kendő / és a jövendő. // Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk / és forró, mint forrongó szellemünk. / Nem teljesült vágy, de égő ígéret, / közös jövő és felzengő ítélet,/ nem hűs palackok tiszta óbora, /nem billentyűre járó zongora, / de erjedő must, könnyeinkben úszó / tárogatószó.” Bertha Zoltán érvelő, okadatoló, bizonyító idézetgyűjteményéből egy csokorra való a „csillagokban lakó” magyarság nyelvről: „Továbbra is világos irány- és értékjelző mindaz az etikai alapvetés, amely a sorsvállalás feltétlenségében ragadja meg ethnosz és ethosz, emberség és magyarság összeforradásának hit- és minőségelvű szükségszerűségeit. „Mi az hát, ami a magyart emelheti? / Valóban nem más, mint az ész s erkölcs” (Berzsenyi Dániel); „Minden ember legyen ember / És magyar” (Vörösmarty Mihály); „Ha nem születtem volna is magyarnak, / E néphez állanék ezennel én” (Petőfi Sándor); „Testvéremül elfogadom, / Ki tiszta ember és magyar. (…) Kitárul a felé karom, / Kit magyarrá tett értelem, / Parancs, sors, szándék, alkalom”, „Ember az embertelenségben, / Magyar az űzött magyarságban” (Ady Endre); „Hát igenis lenni, lenni: elsősorban embernek és emberiesnek lenni, jó európainak lenni és jó magyarnak lenni” (Kosztolányi Dezső); „jövőt nevelni, embert és magyart” (Áprily Lajos); „magyarként és emberként (…) Élem tovább az örök életet!”

– Madách és Széchenyi a XIX. században fogalmazta meg gondolatait, a két magyar űrhajós a XXI. században emelte magasra ezeket a szellemi kincseket. Mennyire erősíti meg mindez azt, hogy a nemes irodalom hatása térben és időben is szinte végtelen?

– Megerősíti „a nemes irodalom hatása térben és időben is szinte végtelen” állítást a magyar nyelv rendkívüli, költői kép- és metaforagazdagsága. Madách távlatos, lélekerősítő üzenete: „… s ha mi jelenlegi élők ’e nemzet szellemi templomához csak egy követ is viszünk ’s szilárdul be alapítjuk azt, úgy nem éltünk híjjába.” (Madách: Művészeti értekezés, 1842.) A „gondonka-hangú” Juhász Gyula a költő és írótársak szép szokását követte, amikor az utódköltő a költőelőd Madáchról két verset is írt. A Madách című poétai telitalálat: „(...) A világa régen összeomlott, / A szerelme följáró halott, / A művészet lombikjába hordott / Minden üdvöt, minden bánatot. // Elpusztulhat gyönyörű világa, / Úr lehet az őszi hervadás, / Gondolatok örök lombikjában / Örök embert alkotott Madách.”A Madách Sztregován című emlékállító vers korjellemző sorkonklúzió: .... Vihar után, örök borúban, / Nem is lesz több fény soha tán – Ül térdig porban és hamúban, / Egyetlen társa a magány. (...) // Bort famulus. Bitang az eszme, / Fejedre nőnek a gazok, / Kik indultak veled repesve / Köszönteni az új napot! / Vörös vagy zöld: rongy lesz a zászló, / az Igazság bukik vele, Arra jó, hogy számadáskor /Bunkó legyen törött nyele!” A híres, tudós „marslakók” és számos külhoni tudós, író, költő is vallott a magyar nyelv gondolkodást meghatározó különlegességéről. Egy anekdota szerint Szilárd Leó, a világhírű magyar fizikus, amikor arról kérdezték, ’miért nincs bizonyíték a földön kívüli életre, pedig annak valószínűsége elég nagy’, ezt válaszolta: „Már itt vannak közöttünk, csak magyarnak mondják magukat.”

Cs. Varga István - archív

A legismertebbek közé tartozik Neumann János, Teller Ede, Szilárd Leó és Wigner Jenő. Teller Ede, „a hidrogénbomba atyja” is tagja volt ennek a „marslakó” csoportnak, amely az Egyesült Államokban leginkább arról szerzett hírnevet magának, hogy tagjai nagyon okosak, megfejthetetlenül gondolkodnak, egy furcsa, érthetetlen nyelvet beszélnek, és egy távoli kis országból származnak. A magyar nyelv jellegzetességei közé tartozik, hogy agglutináló nyelv. Ez azt jelenti, hogy a nyelvtani viszonyokat toldalékok hozzáillesztésével fejezi ki, nem pedig a szavak belső változásával vagy a szavak sorrendjének megváltoztatásával. Teller Ede szerint ő a tudományos sikereit is leginkább a magyar nyelvnek köszönheti, különösen Ady eredeti metaforikus, szósűrítő-robbantó leleményeinek. A magyar nyelv sokszor logikafejlesztő eszköznek bizonyult a számára. Azt is mondta, hogy a magyar nyelv az egyetlen a világon, amely FÉNY természetű-anyagi és hullám-, és az dönti el a jelentését, hogy milyen környezetben használjuk. Az atomfizikus,, halála előtt pár évvel,, Pakson ezt is kimondta: „...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” (Mai Nap , Budapest, 1991. 9.)

Molnár Pál