Ukrajna vasárnap súlyos csapást mért az orosz hadászati légierőre. Az ukrán katonai kémközpont, az SzBU közlése szerint megsemmisítették a cirkáló rakéták szállítására alkalmas orosz gépek 34 százalékát. Az anyagi kárt 7 milliárd dollárra becsüli az SzBU. Stier Gábornak, a moszkvater.com főszerkesztőjének tett föl kérdéseket a Gondola.

- Főszerkesztő úr, a vasárnapi ukrán dróncsapástól az olenyai, ivanovói, dgyagilevói, belajai és ukrainkai támaszpontokon atomfegyverek hordozására alkalmas Tu-95 és Tu-22M3 hadászati bombázó, és A-50-es korai előrejelző harci repülőgép, összesen 41 harci gép pusztult el. Ez a makacs tény mennyiben ingatja meg Szergej Nariskin kémfőnök pozícióját, hiszen sem a hírszerzés, sem az elhárítás nem tudott a másfél év alatt előkészített akcióról?

- Először is pontosítsuk, ezekről a veszteségekről az ukrán fél beszél, és érthető módon felnagyítja a számokat, hogy az információs háborúban ezzel is „ütősebbé” tegye a kétségkívül sikeres akciót. Az egyébként a hadsereg vezetésével és az elhárítás hatékonyságával szemben is rendkívül kritikus orosz Telegram csatornák 8-10 gép elvesztését tudták nyílt források alapján igazolni. A veszteség így nagyjából kétmilliárd dollár, ami szintén nagyon sok. A támadás profi előkészítése és kivitelezése elvitathatatlan, és az ukrán, valamint a velük folyamatosan együttműködő nyugati, mindenek előtt brit szolgálatok felkészültségét dicséri. Azonban anélkül, hogy kisebbíteném az érdemeiket, szögezzük le, hogy ez a kétségkívül nagyszabású diverzáns akció ugyan komoly taktikai siker, stratégiai értelemben azonban nem változtat lényegesen a háború menetén. Ettől még a frontokon az ukrán erők egyre rosszabbul állnak, és a kibontakozó orosz offenzíva nyomását egyre nehezebben bírják. Ami pedig a hírszerzés és a bázisok védelmének működését illeti, három helyen elhárították a hasonló támadásokat, ami azt mutatja, hogy azért működik az elhárítás, csak nem úgy, mint háborús helyzetben elvárható lenne. Elvitathatatlan ugyanakkor, hogy ide vezet a túlzott magabiztonság, az önelégültség és a trehányság. Ennek orosz szempontból megalázó következményeit az elmúlt három év során több esetben láttuk, mint ahogy azt is, hogy ezután az orosz hadsereg összekapta magát, kijavította a hibákat, és alkalmazkodott az új helyzethez. Igaz, a tanulópénz mindig drága volt. Egyébként azt is jegyezzük meg, hogy ilyen támadások bármelyik országban előfordulhatnak, csak az nem mindegy, hogy milyen gyakorisággal. Az orosz hírszerzés és a hadsereg ezúttal sem állt a feladata magaslatán, ám most is korrigálni fog. A történteknek jó eséllyel lesznek személyi következményei is, azonban nem gondolom, hogy Nariskin viszi majd el a balhét. Már csak azért sem, mert a probléma rendszer szintű, és egyetlen látványos leváltás nem oldja meg.

- Kijev biztosra veheti, hogy Moszkva még pusztítóbb ellencsapással áll bosszút. Mikor és mitől bicsaklik ki a háborús logika?

- Abban biztosak lehetünk, hogy az orosz válasz nem marad el. Ám az első reakciókból is látszik, hogy Moszkva nem ül fel a provokációnak, és akar úgy eszkalálni, ahogy azt az ukránok szeretnék. Így nukleáris csapásmérést akkor is kizárom, ha erre az orosz nukleáris doktrína ez esetben lehetőséget ad. Egy látványos megtorlást elképzelhetőnek tartok, de az igazi büntetés az offenzíva hatékonysága lenne. Az egyértelmű, hogy a légi csapások intenzívebbé váltak, és a frontokon is egyre nagyobb nyomás nehezedik az ukrán védelemre. Ilyen értelemben várom az eszkalációt, de tény, hogy a nukleáris védőpajzs, a triád egyik lábának a támadása is már eleve eszkaláció. Úgy is fogalmazhatnék, hogy veszélyes és felelőtlen játék a tűzzel. De az én olvasatomban az ukránok és európai támogatóik elszántsága mellett ez a kétségkívül látványos és a kivitelezést tekintve megsüvegelendő akció Kijev kétségbeesettségét, a végjáték kezdetét is mutatja. Az pedig, hogy Ukrajna támogatói szuperlatívuszokban beszélnek erről a veszélyes eszkalációs lépésről, számomra azt igazolja, hogy a „tettrekészek” a határokat feszegetve is készek gátolni Trumpnak a háború gyors lezárását célzó rendezési elképzeléseit.

Stier Gábor - moszkvater.com

- Mennyire valószínűsíthetjük, hogy az ukrán tarsolyban további, hosszan előkészített akciók sora lapul?

- Az ukránok és szövetségeseik kreativitását a háború eddigi több mint három éve igazolta, így főképp a kilátástalanság növekedésével számíthatunk még további meglepetésekre. Az ilyen akciók azonban megemelhetik orosz szempontból a háború árát, ám stratégiai fordulatot nem tudnak hozni annak menetében. Elhúzhatják a háborút, további károkat okozhatnak Moszkvának, ám ezzel megtörni nem tudják az orosz társadalmat, Oroszországot.  

Molnár Pál