200 év kincsei

Valóban a legjobb szó ez esetben a kincs, amikor a Magyar Tudományos Akadémia két évszázados fennállásának évfordulóját ünnepeljük, és az ezzel kapcsolatos kiállítást végigjárjuk. Bizonyos kincsekről nem is tud a nagyközönség, csak a kutatók. 

 

Már a bejáratnál egy különleges bemutató fogad bennünket. Összeállítói történelmi áttekintést adnak az időjárásról. Maga a cím is blickfangos: A légkör titkai nyomában. Az alcím pedig: 155 év magyar meteorológiai öröksége. Feltételezem, hogy hozzám hasonlóan nem túl sokan tudják, hogy az Alsó-Ausztriában született Schenzl Guidó bencés szerzetes kezdeményezte 1870-ben a hosszú nevű Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet megalakítását, ahol intézeti igazgató volt, később akadémikus lett. (Egyébként a Főreáliskolában, a mai Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított, ahol meteorológiai megfigyelőállomást létesített.)

 

 

Felkísérnek minket a harmadik emeletre, ahol másfél órát tölthetünk el szabadon sétálgatva az egymásba nyíló termek között (ha jól számoltuk, hét van belőlük).

Talán azt sem tudja mindenki, hogy gróf Teleki József nyelvész és történész volt az MTA első elnöke, aki kb. 30 ezer kötetes családi könyvtárát ajánlotta fel a létrehozandó tudós társaságnak, gyűjteményeket vásárolt az Akadémiának, könyvet írt „Hunyadiak kora Magyarországon” címmel.  

 

 

A laikus nyilván most látja először Eötvös Lorándnak, az Akadémia első természettudós elnökének levelező tagsági okiratát. Külön érdekesség, hogy a klasszikusok (többek között Kazinczy, Berzsenyi) között látható pl. Czuczor Gergely bilincse, Kölcsey védőiratának kézirata a Wesselényi Miklós ellen indított felségsértési perben.

 

Azonban történelmi nagyjainktól itt van a kevéssé ismert öt felvonásos Madách-dráma, a Csák végnapjai című darab pályamunkája, a nagyon ismert Vörösmarty-vers,  A vén cigány kézirata, a Szózat eredeti kézirata, Kossuth lapjának, a Törvényhatósági tudósítások kézirata, Mátyás király törvénykönyve, egy Zrínyi-levél III. Ferdinánd magyar királynak, és van egy corvinánk is.

 

De érdekes tárgyak is: pl. Vörösmarty piros-fehér sakk-készlete, Kisfaludy Károly halotti maszkja, hajfürtje. A kódexek sarkában Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára 1874-ből, nyomtatott példány. Apropó nyomdászat: Gutenberg 641 lapos Bibliájából egyetlen papírlap van az Akadémián. Ennek a mókás történetét leírom: Egy magyar származású amerikai üzletember, könyvkereskedő megvásárolt egy csonka példányt, majd azt laponként (!) eladta.

 

Thuróczy János Chronica Hungarorum c. művét Augsburgban nyomtatták. Hess András budai nyomdájának megszűnte után kb. fél évszázadig nem működött nyomda Magyarországon. 1533-ban az első, teljesen magyar nyelvű könyvet Krakkóban és Bécsben nyomtatták, viszont itthon 1540-ben a Nádasdy Tamás országbíró birtokán lévő nyomdában elkészült az Újszövetség Sylvester János fordításában.

 

Az ember meghatódik, amikor meglátja Arany János Kapcsos könyvét, amelyben az Őszikéket írta meg, mégpedig 14 évig tartó akadémiai titoknoki (szép szó, ugye?), a később főtitkárinak nevezett nehéz munka után. De látjuk még  A walesi bárdok kéziratát, valamint a Toldi sikerekor Petőfi üdvözletét Aranynak. Ugye emlékszünk még az iskolából erre: „Olvastam, költőtárs, olvastam művedet” — ez a híres megszólítás a vers 3. sorában látható. 

 

Az igazán szép férfi, Kisfaludy festő, lapalapító, az irodalmi élet fő szervezőjének portréja Székely Bertalantól, akitől – hasonlóan Than Mórhoz és Barabás Miklóshoz – több híressé vált portréban is gyönyörködhetünk (pl. a fiatal Arany, báró Eötvös József jogász, író, miniszter, aki haláláig az Akadémia elnöke volt).

Kisfaludyval kapcsolatban fontos még tudni, hogy halála után barátai és tisztelői megalapították a nevét viselő Társaságot, amely az új irodalmiár-generáció tagjainak indulását pályadíjakkal segítette.

 

Látható még Kazinczy mellszobra, Strobl Alajos munkája József Károly főhercegről, aki az első cigány-magyar szótárt (!) írta. Továbbá portrék Markusovszky Lajos orvosról, a matematikus és természettudós Bolyai Farkasról, Kölcseyről, Vörösmartyról, Bugát Pál szemészorvosról, Budenz József, Hunfalvy Pál és Szarvas Gábor nyelvészekről.

 

A 20. századból Babits Esti kérdése, Ady Elbocsátó szép üzenete, Kosztolányi Ilonája, mind ismerősek régi tanulmányainkból. Külön tárlóban Radnóti Hetedik eclogája, Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Szilárd Leó levele.

 

A zenesarokban Liszt levele Vörösmartynak, Bartók akadémiai székfoglalója Lisztről, Kodály akadémiai elnökké választásának jegyzőkönyve – a mai ember boldog és büszke, mi mindenünk van!

 

 

Másfél óra alatt ennyit tudtunk tanítványaimmal jegyzetelni. Igyekeztünk az ismertekhez a különlegességeket is beemelni. Nyilvánvaló, hogy még több ilyen látogatásra kell időt szánni, mert ez a gazdagság a magyar tehetségeket és dicsőségüket mutatja be.

 

Utolsó estéjükön szintén az MTA-ba mentünk, ahol az első emeleten a gyönyörűen felújított Díszteremben Vesei H. Miklós és a QJÚB koncertszínházi előadást tartott Kéziratok között címmel. Ez a rendkívüli tehetségű és érzékenységű fiatal magyar színész (ld. József Attila-est a Pesti Színházban, Semmelweis-film) ugyancsak rendkívüli zenésztársaival, az énekesnő Hegedűs Borival, a szenzációs zenét produkáló Frimmel Jakabbal, Mihalik Ábellal, Paczári Viktorral és Ratkóczi Hubával a fenti kiállítás anyagából tizenhetet megzenésítve hoztak be a műsorba, kiegészítve Pilinszky János saját versmondásával.

 

(Sok minden várható ettől a formációtól, mert új eszközökkel hozzák közel hozzánk a XX. század kiemelkedő költőinek életét és munkásságát. Úgy hallottuk, nemrég a MÜPA-ban léptek fel Juhász Ferenc-estjükkel.)

 

A nagyon mély és kivételes hatást kiváltó estet a művész úr, miután köszönetet mondott az MTA-nak a meghívásért, humorral zárta le: „ki kellett próbálnunk, hogy a freskók nem zuhannak-e le a zene erősségére.”

 

Katarzis volt ez az este. Méltó nagyjaink megidézéséhez.