Márton Áron egykori erdélyi római katolikus püspökre emlékeznek szülőfalujában, a székelyföldi Csíkszentdomokoson. A Hargita megyei településen 14. alkalommal szerveznek emlékezést és konferenciát a zsidóüldözés és a kommunista diktatúra jogtiprásai ellen egyaránt felszólaló főpap emlékére.

Az augusztus 29-30-án, péntek-szombaton zajló emlékünnepség helyszíne a csíkszentdomokosi római katolikus plébániatemplom és a Márton Áron Zarándokközpont. Pénteken este szentségimádást tartanak Márton Áron püspök boldoggá avatásáért, szombaton reggel rózsafüzérimádság, majd 10 órától szentmise lesz, melyet Kovács Gergely gyulafehérvári érsek celebrál és Marton József kanonok mond szentbeszédet.

Ezt követi a hagyományos konferencia a zarándokközpontban, melynek témája "Márton Áron püspök és a szociális testvérek társaságának együttműködése az egyház szolgálatában".

Elsőként Marton József egyetemi tanár tart előadást a Szociális Testvérek Társasága erdélyi történetéről, majd Murányi Teréz beszél arról, miként szolgálták a szociális testvérek az egykori püspököt. Előadás hangzik el a szociális testvérek társadalomépítő szolgálatáról a kolozsvári Központi Szállóban, valamint szerepvállalásukról "a keresztény feminizmusban".

Továbbá előadás hangzik el Ikrich Erzsébet Auguszta és Szim Lidia szociális testvérekről, szó esik a szociális testvérek nővédelmi munkájáról, az Ezer Székely Leány Napja létrejöttében vállalt szerepükről, kolozsvári anyaházuk kálváriájáról.

A mártír sorsú Márton Áron püspök 1896. augusztus 28-án született egy székely földműves család harmadik gyermekeként Csíkszentdomokoson. Gyulafehérváron érettségizett 1915-ben, három nappal később megkapta katonai behívóját. Az I. világháború alatt hadnagyként szolgált Doberdónál és az Ojtozi-szorosban, és háromszor sebesült meg.

1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelték pappá, 1930-tól udvari káplán és püspöki levéltáros, 1932-től püspöki titkár volt. 1934-ben az Erélyi Római Katolikus Népszövetség ügyvezető igazgatója lett, 1937-től címzetes kanonok, 1938-tól kolozsvári plébános volt.

XI. Piusz pápa 1938 decemberében nevezte ki a történelmi Erdély területét magába foglaló gyulafehérvári egyházmegye püspökének. Jelszava: "Non recuso laborem - Nem riadok vissza a munkától". A következő nehéz évtizedekben az általa vezetett egyház biztos támasza volt az erdélyi magyarságnak. Karizmatikus személyiség volt, szavaiból, tetteiből belső erő, sziklaszilárd hitbeli meggyőződés áradt.

Amikor az Észak-Erdélyt Magyarországnak ideiglenesen visszajuttató II. bécsi döntés kettészakította egyházmegyéjét, Romániában, Gyulafehérváron maradt. 1944 májusában felemelte szavát a magyarországi zsidóság deportálása ellen, a háború után a romániai magyar kisebbség jogaiért. Erélyesen tiltakozott, amikor 1948-ban a kommunista bukaresti kormány államosította az egyházi iskolákat.

Az 1949-es csíksomlyói búcsún mondott beszédét százezrek hallgatták, pár héttel később, június 21-én letartóztatták. Hollétéről még a Vatikánban sem tudtak, de a pápa címzetes érsekké nevezte ki. Koncepciós perét 1951-ben tárgyalta a bukaresti hadbíróság, s hazaárulás vádjával tíz év szigorított fegyházra és életfogytiglani kényszermunkára ítélték.

1955-ben szabadlábra helyezték, átvehette egyházmegyéje vezetését. 1957-ben tíz évre házi őrizetbe helyezték. A püspöki palotából csak a székesegyházba mehetett, de látogatókat fogadhatott, papokat szentelhetett. A nyomás enyhülésével 1969-ben elutazhatott a vatikáni püspöki szinódusra, 1971-ben fogadta VI. Pál pápa.

Az idős, betegséggel küszködő főpap 1976-tól több alkalommal felajánlotta lemondását a Vatikánnak. Ezt 1980. április 2-án fogadta el II. János Pál pápa, aki "az úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának" nevezte.

Márton Áron félévvel később, 1980. szeptember 29-én hunyt el. Holttestét a gyulafehérvári püspöki székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra. Hamvait 2016-ban, a születésének 120. évfordulóján meghirdetett Márton Áron-emlékévben a székesegyház déli mellékkápolnájában található kőszarkofágba helyezték át, hogy bárki leróhassa előtte kegyeletét és imádkozhasson folyamatban lévő boldoggá, majd szentté avatásáért.