A szabad sajtó, amelyet Petőfi is lelkesen követelt, lehetővé teszi az adott társadalom szellemi fejlődését, a közélet élénkítését, a legjobb hatalomgyakorlók megválasztását. Ám – mint tapasztaljuk – megnyitja az utat idegen propagandaközpontok társadalomromboló agressziója előtt is.
2023. április 16. 12:11
terkepek.net
Az önmagát „a demokrácia mintaállamaként” hirdető atlanti képződményben egy elnökválasztást sem tudnak lebonyolítani csalás nélkül.
Ahhoz, hogy demokráciaként ismerjünk el egy-egy berendezkedést, a minimum az lenne, hogy a legfőbb vezető megválasztása tiszta körülmények között zajlódjon. A választás eredményét mindenki ismerje el: a vesztes is.
Vannak ilyen országok, egyébként hazánk is közéjük tartozik.
(Mi már a harmadik királyunkat, Aba Sámuelt – és később a legnagyobbakat: Szent Lászlót, Mátyás királyt – is választással emeltük magunk fölé, a valódi demokráciának tehát nálunk mély történelmi gyökerei vannak.)
A nagy mintaállam ugyanakkor megbukott, az ottani társadalom és a földkerekség nagyobbik része csalásnak tekinti a fősodor média által „bejelentett, kihirdetett” választási eredményt.
Nemcsak ez az oka annak, hogy az úgynevezett „demokrácia” megbukott.
Ennél valószínűleg nagyobb ok, hogy az úgynevezett „demokrácia” lehetővé teszi a színes forradalmak megszervezését, így idegen hatalmi központ behatolását, területfoglalását, vagyonrablását.
A szabad sajtó, amelyet Petőfi is lelkesen követelt, lehetővé teszi az adott társadalom szellemi fejlődését, a közélet élénkítését, a legjobb hatalomgyakorlók megválasztását. Ám – mint tapasztaljuk – megnyitja az utat idegen propagandaközpontok társadalomromboló agressziója előtt is.
Tőzsdespekulánsok bérelhetnek fel hazaárulókat avégből, hogy azok jó pénzért politikai vírust terjesszenek az adott országban, ezzel megfertőzzék a fiatalokat, a működő, valóban demokratikusan megválasztott kormányok ellen hergeljék a társadalom elbolondítható részeit.
A legpusztítóbb politikai vírus az úgynevezett „liberalizmus”.
Egyes szélsőségesek még a választási csalástól sem riadnak vissza – ezt láthattuk a mintaállamban, de közelebb egy 2002-es alkalommal is –, így a kisebb országokban komprádorok megszerezhetik a hatalmat, s kiárusíthatják a nemzeti közöség javait. Kiiktathatják ellenfeleiket, először egzisztenciálisan, majd másképp is.
Egy közelebbi térségben ez történt 1994 és 1998 között: akkor egy posztkommunista és egy ragadozó párt koalíciója végezte a kótyavetyélő „privatizációt” (valójában állami tulajdont idegen állami tulajdonba is adtak – noha a legfőbb szélsőséges folyamatosan morogta, hogy „az állam a legrosszabb tulajdonos” –, így csak hamis privatizációról beszélhetünk).
A valódi demokráciát lehetetlenné tette a szólásszabadság betiltása is.
Az úgynevezett politikailag korrekt beszédmód ugyanis meghiúsítja, hogy a valóságnak megfelelő elemzések a nyilvánosságban megjelenhessenek. Azaz az emberi kommunikáció vált képtelenséggé.
Így pedig csak ábránd a legsúlyosabb problémák megoldása.
Ennélfogva a legsúlyosabb bajok megoldatlanok maradnak, elhatalmasodnak, ránehezednek a társadalmakra. Ennek jeleit közelről látjuk, tapasztaljuk, elszenvedjük.
Az egyik legnagyobb veszélynek – helyesen – a rasszizmust tünteti fel a polkorrekt központ, ám – sajnos – kettős mércét alkalmaz a rasszizmusok megítélésében.
Vélhető, hogy az emberiség védekezni fog ez ellen a terror ellen (is).
A földkerekségen ma élő nemzedékek ezt már nem érik meg, ám jövendölhető, hogy akár egy évszázadon belül kirajzolódjon egy megoldás.
Még nem tudjuk, mi az.
A különböző berendezkedési változatok az elmúlt évezredekben megbuktak, most az úgynevezett „demokrácia” agonizál.
Ezután is következik egy új variáció, még nem tudjuk, mi lesz, ám mindenképpen már most érdemes gondolkodni.
Netán – a már megismert és elszenvedett „társadalommérnöki”, átnevelési, bottal a Paradicsomba kergető agressziót kerülve – kísérletezni.
Az lenne ésszerű, ha nem akarnánk a faanyagokat műanyagokkal kiváltani, éppen ellenkezőleg, minél több műanyagot kellene kiváltani fával. Csakhogy egy ilyen politikai döntéshez nagyon hiányzik valami a közéletből, ez pedig a „Józan Paraszti Ész”.
Franciaország 2023-ban kiutasított egy 39 éves üzbég migránst az Emberi Jogok Európai Bíróságának tiltása ellenére. Görögország szintén figyelmen kívül hagyja a Bíróság egyes ítéleteit, amikor a migránsokat Törökországba toloncolja vissza polgárainak védelmére hivatkozva.
"Magyarország a tökéletes példa arra, hogy amikor azt kértük, próbáljanak meg gondoskodni az ide látogató szurkolók és közösség jobb kiszolgálásáról, a kormányzat és a promóter válasza is az volt, hogy oké, csináljuk. A megfelelő időben szánták el magukat a munkálatokra, így az idén megcsodálhatjuk ennek az eredményét, amelyhez ezúton is szeretnék gratulálni" - mondta Stefano Domenicali.
Bakondi György elmondta, azon túl, hogy az ország a szerb határ őrizetében a magyar emberek biztonságát szolgáló rendészeti intézkedéseket tesz, hosszú ideje küld az észak-macedón-szerb határra magyar rendőri erőket.
Munkásságodat a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével (2005) és Czine Mihály-díjjal (2009) ismerték el. Az utóbbi másfél évtizedben Te már odaátra gyűjtöttél érdemeket. (Korábban is azt tetted!) Rád igaz, hozzád illő igehely: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam…” (2Tim 4, 7-8)