A magyar tudósközösség névadója az első magyar miniszterelnök – Kép: fotoport

Mi, magyar kutatók és szakemberek abban látjuk korunk egyik legnagyobb globális problémáját, hogy a világ vezetői a társadalmi-gazdasági tennivalók összességét a klímapolitika alá akarják rendelni. Felelősséget érezve a jövőért, a valódi kihívásokról őszinte tudományos vitákat szeretnénk folytatni, és azoknak széles társadalmi nyilvánosságot biztosíttatni. E folyamathoz a legjobb lelkiismerettel a következők megfontolását javasoljuk:

 

1. Tisztázzuk az alapfogalmakat!

A világban a környezet és az energia terén számos elterjedt fogalom eredendően zavaros, vagy össze lett zavarva. Széchenyivel, az MTA alapítójával szólva, kötelességünk lenne „tiszta fogalmakat terjeszteni, zavartakat pedig salakjaikbul lehetőleg kitisztítni…” Íme, egy példa: a „klímaváltozás”
okát az 1995. évi LXXXII. törvényben szereplő ENSZ-definíció eredendően az ember légkörösszetétel-változtató hatására szűkíti.

2. Egy csodálatos Föld az otthonunk

A fogalmak tisztázatlansága még azt is elfeledteti, hogy a Föld nyitott rendszer; gazdagsága hatalmasabb, működése pedig sokkal fantáziadúsabb annál, mint amilyennek beállítják.

3. Civilizációnk alapja az energia

A Föld egyúttal veszélyes hely is, de az ember a rideg természetben otthont, civilizációt teremtett. Mindennek természeti alapja: az energia. A ma hozzáférhető legnagyobb hatékonyságú energiafajtáknak köszönhetően (atom, víz, földgáz, kőolaj, szén) a világon már mindenki kikerülhetne a nyomorból, ha ezt a folyamatot mesterségesen nem gátolnák.

4. Az energiaátállás lényege

Energiaátállás mindig is folyamatosan zajlott, és lényege az egyre koncentráltabb energiafajták bevonása volt. A folyamatos átmenet a maga természetes útján ma is folytatódhatna (az atomenergia elterjesztésével, és az emberi kreativitás által kitalált más módokon, talán majd a fúzió révén), de az
erőszakos zöldpolitika az energiaátállást természetellenesen rövid idő alatt, és a kívánatossal éppen ellentétes irányba téríti el, a „híg” (kis energiasűrűségű) energiafajták felé.

5. Az energia a szuverenitás alapja is

A szuverenitás alapja: megfelelő hazai energiaforrások megléte. Ha a természeti kincseinket a valóság alapján és nem ideológiai alapon ítélnénk meg, akkor kiderülhetne: nem vagyunk szegények. Ami az ún. megújulókat (víz-, nap-, szél-, biomassza-, geotermikus energia) illeti: a vízenergia terén egy teljes, politikamentes újragondolás kínálkozik lehetséges legfontosabb célkitűzésként, hiszen a vízerőművek egyúttal energiatározók is. Az egyéb megújuló energiák terén a helyi kiegészítő energiaforrásként való felhasználás szorgalmazandó. Villamosenergia-hálózatra a szeszélyes szél- és naperőművi energiát csak a vízenergia-tározók kapacitása mértékéig indokolt rákötni.

6. A klímapolitika veszélyes tévútra visz

A civilizáció természeti előfeltételeinek (energia, ásványi nyersanyag, víz, talaj, természet) kérdéskörét a nyugati világban, különösen az Európai Unióban ma a klímapolitika uralja. A megújuló-alapú zöldátállás erőltetése technikailag megvalósíthatatlan, megkísérlése fokozottan természetpusztító, végrehajtása pedig a civilizációt felbomlasztó következményekkel jár. A globális energiaellátás négyötödét adó széntartalmú energiahordozókról „átállni” csak részlegesen, és majd csak az atomerőművek megépítése után észszerű.

7. Súlyos gazdasági-társadalmi következmények

Az EU rohanása a szén-dioxid-mentesítés és az európai klímapolitika felé egyenértékű a jelentős gazdasági hanyatlással, a versenyképesség elvesztésének szinonimája. Felelőtlenül és megalapozatlanul állították fejre az Európai Unió energia- és mezőgazdasági politikáját, keltettek klímaszorongást a fiatalok körében, és forgatták fel fenekestől a normális emberi értékrendet. Az európai zöldpolitika szembe megy a fizikai, a kémiai, a biológiai, a gazdasági és a geopolitikai realitásokkal, sőt az elemi logikával is.

8. Adaptáció és mitigáció

A természet a maga módján ma is rendben működik, nincs ún. klímavészhelyzet. Fel kell hagyni a társadalom globálisan szervezett, pánikkeltő félretájékoztatásával. A globális természeti folyamatokon nem változtathatunk. Csakis azon változtassunk, amin lehet és kell. Mérsékelhető és mérsékelendő például a környezetkárosítás, a pazarlás, megoldható és megoldandó a vízgazdálkodás. A H2O minden térbeli léptékben mérsékli az időjárási-éghajlati szélsőségeket.

9. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve

Ideje észrevenni, hogy a divatos mélyzöld szemlélet, amelynek oly sokan behódoltak, soha semmitnem old meg. A mélyzöld politika a probléma része és nem a megoldásé. A haszonvezérelt termelési rendszereket kiszolgáló individualista ideológiák hedonista szemlélete a globális fogyasztói társadalomban letérítette a világ túlnyomó többségét alkotó normális fogyasztókat a mértékletesség útjáról, most viszont ugyanez a szemlélet az egyszerű embereket teszi felelőssé azért, hogy engedtek a csábításnak.

10. Vissza a tudományhoz!

A klímapolitika alapfeltevéseit illetően komoly tudományos kételyek merültek fel. Magyarul: a klímapolitika nem csak a kívánatos utat illetően kerget hamis illúziókat, hanem már a hivatkozási alapja is ingatag: a CO2 a növények tápanyaga, minden földi élet alapja, és a klímapolitika téves modellekből indul ki. A legtöbb kérdés tisztázásához elfogulatlan és tényalapú tudományos kutatások, valamint nyílt tudományos viták szükségesek. Konszenzusos érv és tekintélyelv: a valódi, fejlődésre képes tudományban nincs. A tudományos élet szereplőinek az ítéletalkotásban meg kell őrizniük a kritikus gondolkodás és a
kölcsönös tisztelet képességét.

Készítette: a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoportja 2024. október 3-án

Az első aláírók:

Szarka László Csaba, az MTA rendes tagja; Szabó Csaba Attila, az MTA doktora;
Reményi Károly, az MTA rendes tagja; Bársony István, az MTA rendes tagja;
Bérczi István, a földtudomány kandidátusa; Biró Tamás, az MTA doktora;
Bollobás Béla, a Cambridge-i Egyetem professzora, az MTA külső tagja;
Csejtei Dezső, az MTA doktora;
Csernai László, a Bergen-i Egyetem professzora, a Norvég Tud. Akad. tagja, az MTA külső tagja;
Dévai György, az MTA doktora; Gaál Botond, az MTA doktora; Kádár György, az MTA doktora;
Kiss Ádám, az MTA doktora; Mezey Pál, az MTA külső tagja;
Szabó József Zsigmond, az MTA doktora

Aki egyetért a dokumentummal, kérjük, hogy írjon erre a címre: laszloszarka54@gmail.com
és jelezze, hogy egyetértését aláíróként is vállalja-e.

További aláírók: 2024. október 3-4.

Laczkovich Miklós, az MTA rendes tagja; Solymosi László, az MTA rendes tagja,
Balásházy Imre, az MTA doktora, Czvikovszky Tibor, az MTA doktora;
Dávid Gábor, a Stony Brook Egyetem professzora; Hollósi-Laczkó Ilona, az MTA doktora,
Horváth István, az MTA doktora, Márki László, az MTA doktora;
Párkányi László, az MTA doktora, Viczián István; az MTA doktora;
Apor Péter dr.; Bohus Géza dr. Egyed Ferenc; Göőz Lajos, kandidátus; Héjjas István;
Hujter Mihály kandidátus; Huszár Lívia dr.; Kocsis Ferenc kandidátus; Kovács Barnabás;
Salamon Batur dr., Simon Gábor, Tóth Béla dr.; Trájer János; Vörös Ákos