„Bőven ezer fölött van azon állami szintű rendezvények száma, amiken pályám során részt vettem, így pontosan érzem a tisztavatás súlyát” – fogalmaz Szücs Péter ezredes, aki az MH Ludovika Zászlóalj parancsnokaként immár harmadik éve felel az augusztus huszadikán tisztté avatandó állomány felkészítéséért. Interjúnkban a felkészülési időszak sajátosságairól kérdeztük.

A felkészítési időszakot két részre lehet bontani. Az első a tervezés fázisa, amikor a naptárhoz igazítjuk a gyakorlást. Figyelembe vesszük, hogy adott évben mikor záróvizsgáznak a hallgatók, illetve, hogy a velük esküt tevő szerződéses és tartalékos állomány mikor tud rendelkezésre állni. Az összlétszám mindig változik, nagyságrendileg 120 és 180 között mozog. Ez az elsődleges szempont, ami alapján eldöntjük, hogy mennyi időre lesz szükségünk a teljes felkészítésre; idén két és fél hetet határoztunk meg, de egy hónapra is volt már példa korábban. A második fázisban kezdődik a végrehajtás. Kialakítjuk az alakzatokat, kijelöljük azok parancsnokait, felmérjük a szerződéses és tartalékos állomány alaki előképzettségét, hiszen a felkészítés végére mindenkinek ugyanazt a szintet kell képviselnie.

Miért ölel fel ennyire hosszú időt a gyakorlás?

Sokszor megkérdőjelezik, hogy szükséges-e a hetekig tartó gyakorlás – néha még maguk a honvéd tisztjelöltek is. A szablyával való mozgás, az azzal való alaki fogások elsajátítása egyéni szinten maximum egy hetet vesz igénybe úgy, hogy az elvárásnak megfelelően a lehető legszebb, legfeszesebb legyen a végrehajtása. Viszont ahhoz, hogy több mint száz ember egyszerre mozduljon – ugyanolyan dinamizmussal és ugyanolyan magasságba emelve a szablyáját – sokkal több idő szükséges. Ahogy haladunk előre a gyakorlásban, úgy lesz egyre élethűbb annak levezetése. Lassan kiderül, hogy hány beszéd lesz, azok hány percesek – így nagyjából kapunk egy képet az egész rendezvény hosszáról. Ez nagyon fontos, hiszen nemcsak az izmokat tanítjuk meg a helyes fogásokra, hanem a mentális terhelést is fokozatosan növeljük. Az az elvárásunk, hogy a gyakorlás végére egy kicsivel több ideig tudják magukat ahhoz a feszes, alakias végrehajtáshoz tartani, mint amennyi ideig élőben kell majd a Kossuth téren.

Önnek az MH Ludovika Zászlóalj parancsnokaként pontosan milyen szerepe van a folyamatban?

Parancsnokként azért vagyok felelős, hogy az esküt tevő állományt felkészítsem, amibe az alakiságon túl beletartozik a mentális felkészítés is. Az MH Ludovika Zászlóalj parancsnokaként hatalmas és nagyon megtisztelő feladat, hogy én vezénylem magát az esküt – úgy gondolom, hogy ez a beosztáshoz tartozó egyik legfelemelőbb feladat.

Ez már a harmadik alkalom, hogy parancsnokként vesz részt a felkészítésben. Mennyire ugyanaz a feladat évről-évre, vagy inkább mindig újszerűnek érződik?

Az egyetlen, ami minden évben egyezik, az a papír, vagyis az adminisztráció. Minden más – mondhatni a tartalom – évről-évre változik. A legfontosabb, hogy összekovácsoljuk a csapatot, ami egy hosszú folyamat eredménye. Csak a gyakorlás során derül ki, hogy az adott állománynál mire kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni; van, ahol az „eskühöz, eskütől”-höz hasonló vezényszóra való ténykedés megy nehezen egyszerre, de lehet gond a menet közbeni igazodással is, ezért folyamatosan alakítjuk a felkészítés menetét is. A haladás üteme nem a parancsnoktól függ. Nekem nem fáj napi négy óra alatt eredményesen felkészülni, de nyolc óra alatt sem – minden azon múlik, hogy az avatandók mennyire vannak jelen lélekben és mennyire fókuszálnak.

A díszelgő múltja mit ad hozzá a jelenlegi parancsnoki feladatköréhez?

2003-ban avattak, azóta csak három olyan tisztavatás volt, amelyen nem vettem részt valamilyen formában. Kétszer afganisztáni misszió, egyszer pedig a mesterképzés tartott távol. Emiatt abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy az évek során az ünnepségvezénylő parancsnoki kivételével valamennyi Kossuth téri beosztást betölthettem. A díszelgő múltam természetesen segít abban, hogy pontosan tudjam, mi hoz eredményt. Jól érzékelem a felkészülés dinamikáját és tudom azt is, hogy meddig terhelhetők az emberek.

Gondolom, különös gondot fektet az alakiságra!

A társadalom jelenlétében és figyelme mellett zajló eseményeken elvárás, hogy a katonák a szokásosnál is sokkal feszesebb, méltóságteljesebb feladatvégrehajtást nyújtsanak. Az augusztus huszadikai tisztavatáson nem lehet hibázni, mindenkinek a legjobb formáját kell hozni. Szem előtt kell tartanunk, a tisztavatáson mutatott kép alapján nemcsak az alakzatban álló, frissen avatott tiszteket ítélik meg, hanem az egész Magyar Honvédséget. Bőven ezer fölött van azon állami szintű rendezvények száma, amiken pályám során részt vettem, így pontosan érzem ennek az ünnepségnek a súlyát. Valóban nagy figyelmet fordítok az alakiságra, ugyanakkor annak fogalmát az alaki szabályzat leírja – ehhez kell tartanunk magunkat. Az alakiság egységes, egyöntetű tevékenység, amellyel kifejezzük, hogy tudunk csapatban működni.

Mit jelent a tisztavatás egy katona számára?

A tisztavatás egy jelkép; jelképe az augusztus huszadikai nemzeti ünnepünknek, egyben annak nyitánya is. Ez a rendezvény nagyon sokakat megérint, minden évben sokan követik a helyszínen és az élő közvetítés által egyaránt. A honvéd tisztjelöltek számára négy évnyi tanulás gyümölcse érik be az avatás által. Amikor fogadom a szerződéses és tartalékos állományt, mindig elmondom nekik, mennyire nagy lehetőségnek tartom, hogy a civil egyetemet végzett, mégis a Magyar Honvédséget, azon belül is a tiszti pályát választók is ünnepélyes fogadalmat tehetnek a Kossuth téren. Egy tiszt ugyanis soha nem felejti el a saját tisztavatását. Mindig emlékezni fog rá, hogy hol állt az alakzatban, milyen idő volt, milyen érzés töltötte el az eskü elmondásakor és mit érzett, amikor az avatást követően találkozott a szeretteivel.

Milyen érzések munkálkodnak önben a tisztavatás előtti hetekben, napokban?

Parancsnokként először mindig izgalommal teli várakozás tölt el, mielőtt még megpillantanám a teljes csapatot. Miután elhangzott az első pár vezényszó, a kötelességtudat lép ennek helyébe. Érzem annak a felelősségét, hogy állami vezetők, külföldi országok képviselői, katonai vezetők és a civil társadalom előtt mérettetik meg a tevékenységem a tisztavatás által. Egészen a főpróba végéig egyfajta belső izgalomként munkálkodnak bennem a magammal és az állománnyal szemben támasztott elvárások, azonban éppen ez az, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy közösen lendüljünk át az akadályokon és eredményesen szerepeljünk a megmérettetésen.

Bányász Eszter

Képek: honvedelem.hu