Várandós édesanyát ítéltek el a tömeges migráció bírálatáért

A múlt héten a zamo¶ci járásbíróság botrányos ítéletet hozott, amely évekre kijelölheti a szólásszabadság határait Lengyelországban. A vádlottak padján a 21 éves Oliwia ült, aki az ítélet kihirdetésekor második várandósságának hatodik hónapjában járt. Az ok egyetlen beszéd volt, amelyet az ellenőrizetlen migráció elleni legális tüntetésen mondott el. A bíróság bűnösnek találta „gyűlöletre uszításban". Az indokolásban a bírónő kifejtette, hogy a bűncselekmény elkövetését többek között a felszólalás formája, hangneme és kifejezésmódja bizonyítja, valamint az, hogy a tüntetés résztvevőit a
„Lengyelországban a lengyel a gazda" (Polak w Polsce gospodarzem) rigmus skandálására buzdította.
Már azt is, hogy a beszédben szóba kerültek a migránsok által elkövetett bűncselekmények, a bíróság megengedhetetlen, „az egybegyűltek lelkivilágára gyakorolt hatásnak" minősítette, amely „félelmet és szorongást kelt a bevándorlókkal szemben".
Az ügyészség kulcsbizonyítéka egy felkért nyelvész szakértő véleménye volt, aki a rendőrségtől, az ügyészségtől és a bíróságtól a bűnös „gyors és hatékony" megbüntetését követelte. A bíróság igazat adott a védelemnek, és ezt
a szakvéleményt elfogultként és nem objektívként elutasította
— az ítélet mégis 3000 zloty pénzbírság lett. Az alacsony büntetés a védelem munkájának eredménye, mivel a „gyűlöletre uszításért" a büntető törvénykönyv akár 3 év szabadságvesztést is kilátásba helyez. Az Ordo Iuris Intézet az eljárás minden szakaszában támogatta Oliwiát; amint kézhez kapjuk az írásbeli indokolást, fellebbezést nyújtunk be. Már önmagában azt a tényt,
hogy valakit elítéltek ezekért a szavakért, veszélyes precedensnek tartjuk,
amely eldönti, lehet-e Lengyelországban nyíltan beszélni a tömeges migráció veszélyeiről.
Oliwia gyógytornász szakos egyetemi hallgató, kiváló eredményeiért tanulmányi ösztöndíjban részesül; tanulmányait egyéves kisfia nevelésével egyezteti össze, és a róla alkotott kedvező véleményt a bírósági pártfogó felügyelő is megerősítette a környezettanulmányban. Néhány héttel a tüntetés előtt szülőföldje környékén
egy Venezuelából érkezett bevándorló megerőszakolta és meggyilkolta a 24 éves Klaudiát.
A tavaly júliusi zamo¶ci tüntetésen Oliwia kereken kimondta: „én is lehettem volna!" Arról beszélt, hogy nem akarja, hogy tömegesen hozzanak Lengyelországba migránsokat olyan országokból, „ahol
a nőkkel szemétként bánnak,
ahol a nemi erőszak mindennapos, ahol az a nő, aki este egyedül megy ki az utcára, egyszerűen maga keresi a bajt". A felszólalás nyers volt, de nem tartalmazott erőszakra vagy bűncselekmények elkövetésére való felhívást. Ennek ellenére a hatóságok közvetlenül a tüntetés után eljárást indítottak „faji, nemzetiségi és vallási alapú gyűlöletre uszítás" miatt, és a várandós nőnek büntetőperben kellett vallomást tennie.
Az ítélet időzítése nem véletlen. A múlt hónapban hatályba lépett az EU migrációs paktuma. A kormány ígéretei ellenére Lengyelország nem mentesül alóla — az Európai Bizottság csupán egy évvel halasztotta el az illegális bevándorlók befogadásának kötelezettségét, és a jövő évi választások után, e határidő lejártával
migránsokat irányíthat Lengyelországba.
Az olyan ügyek tehát, mint Oliwia pere, nemcsak Lengyelországban jelölik ki a migrációs vita határait; hasonló kijelentésekért már ítélnek el német, brit, francia és spanyol állampolgárokat. Nem akarunk ilyen tárgyalásokat és ítéleteket az országainkban.
E jelenség méreteit mutatta meg a
Remigration Summit 2026,
amelyen részt vett az Ordo Iuris nemzetközi fejlesztési igazgatója. Az EU elhibázott migrációs politikája következményeinek visszafordításáról szóló vitára 600 résztvevő érkezett számos országból. A csúcstalálkozót Portóba tervezték, de biztonsági okokból egy közeli kisvárosba helyezték át, a helyszínt pedig csak a rendezvényt megelőző éjszakán fedték fel a résztvevők előtt. Az egyik vendég, a németországi Maximilian Märkl, akit a rendőrség a müncheni repülőtéren feltartóztatott, és három napra megtiltotta neki az ország elhagyását — azzal az ürüggyel, hogy portói jelenléte „csorbítaná Németország jó hírét" —, autóval jutott el a helyszínre,
vállalva a hazatérése utáni megtorlás kockázatát.
Felszólalt többek között Dries Van Langenhove volt belga parlamenti képviselő, akit nemrég „gyűlöletbeszédért" 4000 eurós pénzbírságra ítéltek a Leuveni Katolikus Egyetemen tartott előadásáért, amelyben — adatokra és statisztikákra támaszkodva — rámutatott a tömeges migráció és a bűnözés növekedése közötti összefüggésre; korábban privát csevegésben közzétett mémekért ítélték el, ügyeinek perköltségei pedig elérték a 420 000 eurót.
A megtorlás a holland jogászt, Eva Vlaardingerbroeket is elérte,
aki Keir Starmer miniszterelnöknek rótta fel a felelősséget „a brit lányok bevándorló erőszaktevő bandák általi folyamatos megerőszakolásáért és meggyilkolásáért" — három nappal később az Egyesült Királyság megtagadta tőle a beutazást arra hivatkozva, hogy „jelenléte nem szolgálja a közérdeket".
Úgy tűnik, hogy Lengyelországban még csak most kezdődik a szólásszabadság jogi üldözése ezen a területen.
Elemezzük a migrációval kapcsolatos hazai és nemzetközi dokumentumokat. Elkészítettük a migrációs paktum elemzését a 26 leggyakrabban feltett kérdésre adott válaszok formájában,
a magyar Mathias Corvinus Collegiummal közösen pedig a „Visszaszerezni az ellenőrzést.
A migrációs politika renacionalizálása" című jelentést, amely konkrét javaslatokat tartalmaz arra, hogyan kapják vissza az államok a migrációs politika feletti szuverén ellenőrzést. A „Migrációs politika: kihívások, megoldások és szuverenitás" című varsói konferencián, amelyet a Patrióták Európáért Alapítvány szervezett lengyel, magyar és olasz szakértők részvételével, az Ordo Iuris elnöke a migrációs válság kezelésének bevált módszereiről beszélt. A nemzetközi együttműködés meghozza első gyümölcseit: az Európai Parlament elfogadta a kitoloncolásokról szóló rendelettervezetet, amely szerint az egyik uniós államban kiadott kitoloncolási határozatot és beutazási tilalmat az összes többiben el kell ismerni — elemzésünkben ezt az uniós migrációs politika évtizedek óta első jó irányú változásaként értékeltük. Külön elemzést szenteltünk az Európa Tanács tagállamai kormányainak kisjenői nyilatkozatának, amely elismeri a nemzeti hatóságok elsőbbségét a migrációs politikában — összhangban szakértőink tézisével, miszerint a migráció és
a menekültügy területén a nemzetközi jog nem felel meg a mai valóságnak.
Lengyelország ma még biztonságos ország; nemrég még Belgium, Franciaország, Hollandia, Németország, Svédország és az Egyesült Királyság is annak számított. Nemcsak azért kell küzdenünk, hogy mi döntsük el, ki telepedhet le az országainkban és ki nem, hanem mindenekelőtt azért, hogy szabadon kifejezhessük a véleményünket ebben a kérdésben.
Címkép: Szobor a pesti Egyetem téren - Molnár Pál felvétele








