Franciaországot miért nem figyelmeztetik, ha átlépi az előírt számokat?– kérdezte egyszer az akkor még bizottsági elnök Junckertől valaki. Elkerekedett a szeme:- Hát…, mert ők a franciák – válaszolta…
2024. január 25. 22:10
murderbook
Az EU történelmének legnagyobb korrupciós botrányainak vádlottja" – ezt Ursula von der Leyenről mondta Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő. Galló Béla politológusnak tett föl kérdéseket a Gondola.
– Galló úr, Ursula von der Leyen az Európai Parlament plenáris ülésének a jogállamiság magyarországi helyzete és a befagyasztott uniós pénzeszközökről tartott vitán azt állította, hogy a magyar jogállamiság még mindig deficites. Ő maga azonban nem tesz eleget a jogállamiság követelményének, amikor a Covid-ügyben váltott, hatalmas pénzösszegekről szól sms-eket eltitkolja a hatóság elől. Van-e itt ellentmondás, és mi az?
– Láthatatlan struktúra működik itt, nem ellentmondás. Pontosabban az ellentmondás maga is struktúra-alkotó elem, azaz nem kívülről jön, egyáltalán nem az unió rendszerén kívül keletkezik. Ellenkezőleg. Kimondva-kimondatlanul érvényesül benne az Orwell-i Állatfarm logikája: éljen az egyenlőség, de azért vannak „egyenlőbbek”.
murderbook
Ez nem csupán a korrupciós ügyek kapcsán érzékelhető, hanem minden téren. Például az államháztartási hiánycélok elvileg ugyan mindenkire vonatkoznak, gyakorlatilag kivéve az „egyenlőbbekre”. Franciaországot miért nem figyelmeztetik, ha átlépi az előírt számokat?– kérdezte egyszer az akkor még bizottsági elnök Junckertől valaki. Elkerekedett a szeme:- Hát…, mert ők a franciák – válaszolta…
A jogállamiságra mint „fegyverre” kiváltképpen érvényes mindez. Forgatják is szüntelenül: az unión belül ott deficites a jogállamiság, ahol mi, az egyenlőbbek annak mondjuk. Mi magunk pedig természetesen érinthetetlenek vagyunk, punktum. Aki mégis tiltakozna, minél inkább tiltakozik, annál kevésbé „jogállami” a megítélése. Kábé így megy ez.
– Az Európai Parlament egyik, görög vezető tisztségviselőjének a lakásán tisztázatlan eredetű bőrödnyi pénzt találtak a belga rendőrök. A politikus a jogállamisági követelményeknek megfelelően hatósági őrizetbe került, onnan azonban kiengedték, és ő visszaült az Európai Parlementbe, sőt szavazott is. Az Európai Parlamentnek miért közömbös, hogy van-e erkölcsi tekintélye a félmilliárd európai uniós polgár előtt, vagy nincs?
– Miután lezajlanak az esedékes uniós parlamenti választások, a képviselők jelentékeny része mindig felméri, éppen hol csörög a pénz. Beilleszkedik abba a lobbista, kijáró szisztémába, amit Brüsszel tálcán kínál neki. Kitapogatja a fentről (a cégektől, cégóriásoktól) érkező csábításokat, a belső mechanizmusok nyújtotta kiskapukat, nem beszélve arról, hogy az Európán kívüli országok politikai és gazdasági érdekérvényesítésének elősegítése milyen előnyös lehetőségekkel kecsegteti. Business as usual.
Ezekhez képest a polgárok előtti erkölcsi tekintélyvesztéssel legföljebb akkor törődik majd, ha új választások közelegnek, és még egy beszerző körre visszamenne Brüsszelbe.
– Az Európai Bizottság egyik, ciprusi biztosának tisztázatlan eredetű hatalmas pénz jelent meg a bankszámláján. Akkor az az erőteljes gyanú merült fel, hogy e pénz mozgása nincs összhagban a jogállamisági követelményekkel. Ennek ellenére a politikus a bizottságban maradhattott. Az Eger méretű brüsszeli bürokráciában melyik az az intézmény, amely magát az Európai Bizottságot is bátoríthatja a jogállamiság követelményeinek betartására?
– Ez szituatív probléma, függ a konkrét intézményes erőviszonyoktól. De úgy gondolom, ehhez az uniós struktúra egészét kellene megreformálni, de legalábbis újraolajozni. Ez azonban csupán a jelenlegi neoliberális főáram megroppanása esetén realitás. Ami persze előbb-utóbb – ki tudja, mikor… - be kell, hogy következzen.
A tettlegességnek semmi köze sincs a demokráciához. A demokrácia egyik szerepe éppen az, hogy elejét vegye a tettlegességnek – legalább a politikai életben. A baloldal ezt az Európai Unióban sem tanulta meg. Valamikor Rajk-perek, majd az 56-os szabadságharc után tömeges kivégzések jellemezték a baloldal demokráciáját.
Ma Magyarországot polgári és keresztény mivolta miatt egy eddig szinte soha nem látott mértékű, folyamatos rágalomhadjárattal és diktatórikus erőszakkal próbálják meg külső és belső ellenséges erők a szabadságától megfosztani. Ebben a hadjáratban akár még hamisan polgári beállítottságúaknak mutatkozó, de valójában báránybőrbe bújt farkasok is aktívan részt vesznek. Igaz magyar és igaz keresztény tehát nem adhatja szavazatát olyanra, aki – Mindszenty József bíboros szavait idézve – „megtagadja magyarságát, idegen bandák kötelékében silány szegődménnyel”.
A nyár elején több mint harmincezer karkötőt osztottak szét Magyarországon és Kárpát-medence szerte, a hétvégi budapesti rendezvényre pedig ötvenezer darabbal érkeztek. "A kis szalag vékony, de eltéphetetlen, amely identitásunkat, összetartozásunkat és a jövőbe vetett reményünket jelképezi" - fogalmazott Závogyán Magdolna.
Márai Sándor kijelentette, a magyarok annyira élnek, amennyire Magyarország él. Ez kiemelten alkalmazható az elszakított nemzetrészek tagjaira, "hiszen ezen közösségek léthelyzetének egyik meghatározó tényezője a velük szemben alkotmányos felelősséget viselő anyaország aktuális helyzete.
Soltész Miklós a minden hónap 13-án a Kisboldogasszony-kegytemplomnál tartott engesztelő nap alkalmából beszélt arról, hogy a Nyolc Boldogság Közösség női szerzetesrend a kolostorépület - az egykori ferences rendház - felújítására félmilliárd forint állami támogatást használhat fel.