Két magyar jövő ütközik ma

Két magyar jövő ütközik ma.

 

Mindkettőnek fontos egy jól működő Magyarország. Prosperáló gazdaság, színvonalas közszolgáltatások. Ez elsősorban szakmai kérdés. Az egyik oldalnak van tapasztalata ebben, a másiknak nincsen. Az elvégzendő munka nagy, minden igaz magyarra szükség van.

 

A különbség tehát nem ebben, hanem a Magyarországon kívüli világhoz való hozzáállásban van. Az egyik oldalnak fontos a magyar szuverenitás, egy „kicsiről” sem szeretne lemondani, ha nem muszáj (főleg, hogy már tudjuk, a gyakorlatban ez mit jelent). A másik oldal – bár ezt a választásokig nem feltétlen mondja ki – valójában egy Európai Egyesült Államokat szeretne, egy olyan nemzetek fölötti intézményrendszert („Brüsszel”), ami őket támogatja, akár a magyarok többségének ellenében is. Az egyik oldal a magyar gazdaságot szeretné tovább erősíteni és ütésállóvá tenni, a másik a multinacionális nagyvállalatok (pl. Shell) térnyerésének ágyazna meg. 

 

Az egyik oldal veszélyt lát Ukrajna uniós csatlakozásában (pláne hazánkra), és szeretne minél hamarabb véget vetni annak a szörnyű, öldöklő testvérháborúnak, amit Oroszországgal vívnak. A másik oldal kritikátlanul lelkesedik Ukrajnáért, bármit megenged nekik (pl. olaj- és gázvezetékek felrobbantása), mert úgy gondolja, hogy ők amolyan kiszervezett európai haderőként védenek minket az állítólagos orosz fenyegetéstől. Az egyik oldal szerint a világ legnagyobb atomhatalmával szemben nem lehet háborút nyerni, és ezzel csak az emberiség pusztulását kockáztatjuk. A másik oldal szerint Oroszoroszág majd a különböző szankciók terhe alatt magától összeomlik, miközben az európai lakosság ennek terhét alig érzi meg (vagy ha mégis, akkor ezért az áldozatért a baloldali-liberális világpolgárság jegyében hálás lesz).

 

Az egyik oldal szerint Ukrajna rendszerszintűen visszaél a nyugati támogatásokkal („aranybudi, aranykonvoj”), a másik oldal szerint csak Magyarországon (ott is csak a jobboldalon) fordulhat elő korrupció meg jogállamisági problémák. Az egyik oldal szerint elsősorban a saját érdekeinket és biztonságunkat kell megvédeni (ezt ugyanis senki más nem fogja megtenni helyettünk), a másik oldal szerint „Slava Ukraini” – lehetőleg az utolsó ukránig. 

 

Az egyik oldal a tapasztalt és megfontolt Orbán Viktort választaná újra miniszterelnöknek, a másik a nemzetközi politikában még teljesen járatlan, nagyokat mondó és megbízhatatlan Magyar Pétert, akinek már eddigi rövid politikai pályafutása alatt is botrányok sora fűződik a nevéhez (de legalább a hajzselét rutinosan használja).