Komolytalanná süllyedt az államelnöki poszt - sajnos
Már csak harmadrendű figura vállalhatja el a köztársasági elnöki posztot, akit a havi hatmillió forint érdekel, az ország közössége nem.
"Sulyok Tamás azzal, hogy aláírta saját politikai kivégzését, paradox módon bebizonyította, hogy
valóban nem voltak meg a képességei az elnöki tisztség betöltésére,
mert az ember nem írhat alá olyasmit, amivel nem ért egyet. Az elnök esetében ez duplán érvényes" - szögezi le a cseh Právo napilap.
Sulyok maga részletezte, hogy miért nem lett volna szabad aláírnia kezdetleges jogi anyagot.
A parlament által elfogadott fogalmazvány
„sérti a jogállamiság, a demokrácia és a hatalommegosztás elvét.”
Akkor hogyan lehetett aláírni?
„Összeegyeztethetetlennek tartom Magyarország alkotmányos alapelveivel” – állítja Sulyok, majd az aláírásával mégis összeegyezteti.
Az iromány „félelmet keltő hatalomfelfogás” tükrözője.
Majd távozása után a Mandinernek nyilatkozta: „Az Országgyűlés által elfogadott, rám vonatkozó alaptörvény-módosítás ugyanis tartalmilag
teljes egészében alkotmányellenes,
sőt a nemzetközi és az európai uniós normáknak sem felel meg.
„Elmozdításommal
megszűnt a jogállam”
- mondta Sulyok Tamás a Mandinernek
Nem az elmozdításával szűnt meg a jogállam, hanem azzal, hogy ezt az elmozdítási kísérletet aláírta. Azaz maga Sulyok Tamás szüntette meg a jogállamot.
Amíg nem írt alá, addig jogállam volt. Amikor aláírt, megszűnt. .
Holott nem véletlen, hogy
élő ember tölti be az államelnöki posztot, és nem automata gép
vagy számítógépes program. Az élő embernek joga és lehetősége van arra, hogy egy eléje tett papírt ne írjon alá.
Sulyok Tamás - sajnos, akaratlanul is - rászabadította a társadalomra azokat a veszélyeket, amelyeket ő maga nevezett meg.
Ez az aláírás is rogyasztotta az államelnöki poszt tekintélyét, ám a hatást fokozta, hogy tizenhat személy egy sakkvilágbajnokot javasolt államfőnek.
A demokráciában bárki javasolhat bármit, nem sértett paragrafust, hogy tizenhatan javaslatot tettek. Megnézve a névsort azt látjuk, hogy négy-öt valóban komoly ember van a javaslók között, a többiek azonban jelentéktelenek. Akkor miért hozta a sajtó a hírt úgy, mint ha komoly testület tett volna javaslatot?
A demokráciába ugyan ez is belefér, de ízléstelen.
A politikai abszurd
műfajába illik, hogy a sakkvilágbajnok váratlanul – lesajnálóan – visszautasította a felkérést.
Ezzel ugyanis azt a helyzetet állította elő, amelyben a
„ha ló nincs, szamár is jó” elven állítható új államelnök.
Sajnos a hatás meg is lett: bohócokat is javasolnak köztársasági elnöknek állampolgárok. Ráadásul nem viccből, hanem komolyan. Annyira lesüllyedt az államfői poszt rangja, hogy azt hiszik, bugyuta tévészemélyiségek is betölthetik.
Ők a
havi hatmillióért boldogan beleripacskodnák magukat
a „ha ló nincs, szamár is jó” szerepébe.
Természetesen így is lesz államelnök, hiszen a havi hatmillió forintért utcáról behívott szerzet is beül a Sándor-palotába.
Évtizedek kellenek ahhoz, hogy az elnöki poszt újfent olyan rangot jelentsen, amilyet Mádl Ferenc idejében elért.
Címkép: István megkoronázása - Mihály Gábor Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. Amíg koronás fő volt az államfő, nem lehetett pökhendi fenyegetéssel trónjától megfosztani - Gondola
