Kormányinfó extra: közgazdasági alapismeretek újságíróknak

Ma ismét egy abszurd párbeszéd zajlott le Gulyás Gergely miniszter és az egyik ellenzéki újságíró között a Kormányinfón (ez már szinte hagyomány).

 

„Tudja-e, hogy mikor és hány évig építették a Barátság kőolajvezetéket?”– tette fel a kérdést a kolléga Gulyás Gergelynek, aki szellemes választ adott: szívesen vállalkozik ki mit tud?-ra, de nem a Kormányinfó keretében.

 

„Négy év telt el a háborúból, nem érzi az aránytévesztést, hogy a '60-as években négy év alatt felépítettek egy vezetéket, de ugyanennyi idő alatt mi nem tudtunk alternatív útvonalat találni?”– tette fel a tipikusan független-objektív kérdést az említett kolléga (ebből már azért lehetett érezni az „irányt”). Gulyás Gergely válaszában hangsúlyozta, hogy Azerbajdzsán felé szeretnének vezetéket építeni, ebben Romániával és Törökországgal is együttműködik a kormány, az Európai Bizottság is partner. Csakhogy az említett vezeték még nem épült meg.

 

„Az Adria vezetékkel az a probléma, hogy ahhoz tankerekkel kell szállítani az alapanyagot” – fejtette ki Gulyás Gergely, amit az újságíró nehezen tudott értelmezni. Egész konkrétan megkérdezte: „ha több a kínálat, akkor sokkal drágább egy alapanyag?” [Sic!]

A miniszter tanári türelemmel kifejtette neki a közgazdaságtan alaptételeit: abban az esetben lehet olcsóbb a kőolaj Magyarországon, ha vagy a forrás (pl. orosz kőolaj a közel-keletivel szemben) és/vagy a szállítás (pl. vezetékes tranzit a tengeri szállítás helyett) olcsóbb. Ezért fontos a diverzifikáció, a különböző források és szállítási útvonalak biztosításának lehetősége (ezt egyébként valószínűleg Brüsszelnek is el kellene magyarázni, mivel ők évek óta épp ellentétesen  „diverzifikálnak”).

 

„Ön befektetésre ajánlaná-e azt a céget, ami négy éve az alapanyagokat háborús övezeten keresztül hozza?” – érkezett a következő független-objektív kérdés. A miniszter ismét szellemesen válaszolt: neki nincs ilyen befektetése, de azt a céget mindenképpen ajánlana, ami küzd azért, hogy a lehető legolcsóbban szerezze be a kőolajat. Ezen a ponton ismét elemi közgazdasági ismereteket kellett átadnia: egy cég a legnagyobb profitra törekszik, ezért a legolcsóbb alapanyagot veszi, a Barátság kőolajvezeték az elmúlt négy évben a háború ellenére biztonságos szállítási útvonalnak bizonyult. Ha meg is sérült a háború miatt, eddig mindig megjavították pár nap alatt. Ha egy cég felelősen gazdálkodik, akkor nem teheti meg, hogy akár politikai okokból átáll egy olyan energiaforrásra, ami lényegesen drágább, ez még jogi szempontból is vitatható lenne. Nem mellékesen egy ilyen átállás százmilliárdos nagyságrendű befektetés lenne, amihez Magyarország a kérés ellenére semmilyen támogatást nem kapott eddig az uniótól. A miniszter kitért arra is, hogy a Mol az elmúlt években kőolajmezőkben is vásárolt részesedést, szintén a diverzifikáció jegyében.

 

Az újságíró nem elégedett meg a válasszal, ezért a miniszternek még egyszer el kellett magyaráznia:

 

„Azon vagyunk, hogy legyen alternatív szállítási útvonal is. Nem biztos, hogy a '60-as években a jelenlegi közbeszerzési szabályokra tekintettel kellett lenni, de így is négy évig épült a vezeték” – fogalmazott Gulyás Gergely. Hozzátette: a 2010 óta a környező országokkal megépült négy új interkonnektor is segíti a diverzifikációt, de az igazi megoldás természetesen a Barátság-kőolajvezeték megnyitása és az iráni konfliktus lezárása lenne. Amíg ez nem történik meg, a benzinár-sapka nyújt kielégítő védelmet a magyaroknak.

 

Az egyébként jogi végzettségű miniszter türelméhez és tanári képességeihez csak gratulálni tudunk – ha ki mit tud-ra nem is, közgazdaságtan-korrepetálásra vállalkozott a Kormányinfó keretében. Persze még jobb lenne, ha a regisztrált újságírók is vennék a fáradságot, és rendesen felkészülnének a Kormányinfóra.