Magyar Péter ösztönözhette, hogy Horvátország ne engedje át az olcsó olajat Magyarország felé

Ez az egyetlen, fél füllel elcsípett mondat többet mond a mostani politikai helyzetről, mint sok hivatalos nyilatkozat együttvéve. Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy megszakadt egy szállítási útvonal, hanem arról, hogy az energiaellátás kérdése belpolitikai fegyverré válhatott.

A hivatalos magyarázat szerint a Barátság kőolajvezetéken történt incidens miatt állt le a szállítás Ukrajna irányából. Csakhogy a magyar kormány számára készült jelentések szerint egy orosz találat legfeljebb rövid technikai szünetet indokolna, huzamos leállást nem. A dokumentumok alapján az ukrán vezetés tudatosan készült a tranzit felfüggesztésére, hogy nyomást gyakoroljon Magyarországra, amiért nem támogatja Ukrajna felvételét az Európai Unióba.

Magyar Péter közben maga is beszámolt róla, hogy Münchenben tárgyalt több vezetővel, köztük Andrej Plenkovic horvát miniszterelnökkel. Posztjaiban eredményes egyeztetésekről, baráti hangulatról írt, és arról, hogy a magyar–horvát kapcsolatokat a kormányváltás után kívánják rendezni. Ám az Index értesülései szerint ugyanott, a biztonságpolitikai konferencián az ukrán delegáció – német közvetítéssel – jelezte a Tisza Párt vezetésének: nem tervezik újraindítani a Barátság vezetéket, készek Magyarországot leválasztani az orosz energiahordozókról.

Ez önmagában politikai állásfoglalás. De egészen más jelentést kap, ha mellétesszük a horvát döntést: Zágráb megtagadta, hogy az Adria-vezetéken keresztül orosz kőolajat engedjen át Magyarország és Szlovákia felé, noha az uniós szabályok vészhelyzetben ezt lehetővé tennék. A horvát fél elismeri, hogy az orosz olaj körülbelül 30 százalékkal olcsóbb, mégis csak nem orosz eredetű nyersanyagot hajlandó továbbítani. Gazdaságilag ez drágább, politikailag viszont illeszkedik az oroszellenes narratívába.

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a horvát álláspont látványosan azután változott meg, hogy Magyar Péter Münchenben Donald Tusk mellett Friedrich Merz német kancellárral tárgyalt. Mindezek fényében nem alaptalan, hogy Magyar Péter a németektől és ukránoktól kapott üzenetet továbbíthatta a horvátoknak, ösztönözve őket, hogy Horvátország ne engedje át az olcsó olajat Magyarország felé.

Így a zágrábi döntés már nem pusztán technikai vagy jogi kérdésként, hanem egy szélesebb geopolitikai és belpolitikai alkufolyamat részeként születhetett meg.

A kérdés nem az, hogy helyes-e hosszú távon csökkenteni az orosz energiafüggőséget. Ez legitim vita. A kérdés az, hogy helyes-e mindezt egy választási kampány részeként kezelni. Ha igaz a bárban hallott beszélgetés – miszerint az olaj elzárása „segíthet” a választás megnyerésében –, akkor itt nem külpolitikai kényszerről, hanem tudatos belpolitikai stratégiáról van szó.

Orbán Viktor szerint mindez beavatkozás a magyar választásokba, és erre ukrán nyilatkozatok is utalnak. Egy ukrán politológus nyíltan kijelentette, hogy Európa érdeke Orbán veresége, és a Barátság vezeték leállítását is ebbe a sorba illesztette.

Ugyanez a logika köszönt vissza Kollár Kinga korábbi európai parlamenti felszólalásában, amikor a magyar emberek romló életminőségét a Tisza párt, az ellenzék politikai erősödésével kapcsolta össze.

Ez már nem pusztán külpolitikai vita. Ez az a pont, ahol egy párt érdeke láthatóan egybeesik külföldi szereplők nyomásgyakorlásával. És itt válik az ügy igazán súlyossá: ha egy politikai erő számára az ország energiaellátásának bizonytalansága „hasznos”, akkor az nem kormányzóképességet, hanem cinikus számítást jelez.

Lehet vitatkozni Orbán Viktor politikájáról, lehet bírálni az orosz kapcsolatait, lehet alternatívát kínálni. De egy dolog nem fér bele a demokratikus versenybe: hogy a magyar emberek energiaellátását és pénztárcáját geopolitikai zsarolás eszközévé tegyék, majd ezt belpolitikai haszonként könyveljék el.

Ha Magyar Péter valóban olyan tárgyalásokat folytatott, amelyek következménye az olcsó kőolaj elzárása Magyarországtól, akkor ez nem külpolitikai siker, hanem súlyos politikai felelősség.

Mert onnantól kezdve nem az a kérdés, ki mennyire oroszpárti vagy ukránpárti, hanem az: ki áll a magyar választók oldalán, és ki hajlandó őket eszközként használni egy hatalmi játszmában.

Egy választást meg lehet nyerni programmal, hitelességgel és teljesítménnyel. De ha valaki az ország ellátásbiztonságának megingatásában lát esélyt a győzelemre, akkor nemcsak politikai ellenfele van, hanem erkölcsi problémája is. És ezt sem Münchenben, sem Brüsszelben nem lehet elsimítani néhány baráti kézfogással.

Főkép: Andrej Plenkovics horvát miniszterelnök és Magyar Péter 2026. február 16-án. Fotó: Facebook/Tisza Párt