Sakk-matt vagy patt készül a Perzsa-öbölben?
A Perzsa-öbölben kialakult stratégiai helyzetről közöl átfogó elemzést Benkő Erika geopolitikai elemző. Hangsúlyozza, hogy ez egy veszélyes geopolitikai patthelyzet, amely komoly következményekkel járhat nemcsak a világgazdaságra, hanem a globális hatalmi egyensúlyra is. A konfliktus kimenetele jelenleg kiszámíthatatlan, és a szerző szerint nem ad okot optimizmusra, különösen azért, mert egyszerre mutat rá a Nyugat gazdasági sérülékenységére, az Egyesült Államok katonai korlátaira és a nyugati szövetségi rendszer belső feszültségeire.
A konfliktus egyelőre patthelyzetnek tűnik. Bár a középhatalom Irán katonailag legyőzhetőnek tűnik, a győzelem ára rendkívül magas, amit a Nyugat nem szívesen vállal.
Az Egyesült Államok lehetséges lépései – például az iráni olajexport kulcsfontosságú pontjainak elfoglalása vagy a Hormuzi-szoros „megnyitása” – komoly kockázatokkal járnak, különösen a potenciálisan még mindig aktív iráni védelem és az ennél is nehezebben kezelhető drónfenyegetés miatt. (Ennek számos példáját láthattuk az orosz-ukrán konfliktusban is, amikor pár olcsó tengeri drón kereskedelmi vagy épp hadihajókat pusztított el). A hadműveletek végső sikere tehát továbbra is bizonytalan, a konfliktus könnyen eszkalálódhat, például ha Irán – közvetlenül vagy „proxyjain” keresztül – továbbra is más országok infrastruktúráját támadja meg.
A cikk szerint az eleve instabil katonai-gazdasági helyzetet tovább nehezíti, hogy az amerikai vezetés, különösen Donald Trump kommunikációja következetlen és kiszámíthatatlan. Az amerikai álláspont gyakran változik, és olyan kijelentések hangzanak el, mint hogy az Egyesült Államok Európára bízná a Hormuzi-szoros biztonságát, miközben azt állítja, hogy Amerikában nincs szüksége az öböl olajára. Ez minimum ellentmondásos, hiszen az amerikai gazdasági és katonai erő egyik alapja a „petrodollár-rendszer”, amely szorosan kötődik a térség olajához. Ennek megingása az egész globális pénzügyi rendszert veszélyeztetheti, és teret nyithat rivális hatalmak, például Kína számára.
Az írás külön kitér a nyugati szövetségi rendszer válságára is. A szerző szerint a NATO és a nyugati együttműködés tekintélye meggyengült, az amerikai politika előbb említett kiszámíthatatlansága pedig tovább rontja a helyzetet. A korábbi egység helyett egyre inkább belső ellentétek és stratégiai bizonytalanság jellemzi a Nyugatot, miközben nem világos, milyen célok mentén zajlik egy-egy konfliktus kezelése. Ráadásul mindez egy olyan időszakban történik, amikor a Nyugatnak erőt és egységet kellene mutatnia – különösen a valódi nagyhatalmi kihívónak tekintett Kínával szemben.
Az elemzés hátteréről érdemes megemlíteni, hogy Romániát különösen súlyosan érinti a jelenlegi olajválság, és gazdasága amúgy sincs a legjobb állapotban.
