Szászfalvi László: Magyarország családbarát országgá vált az elmúlt 16 évben

A családbarát Magyarország kialakítása és fejlesztése a kereszténydemokrata politika egyik legfontosabb célja. Szászfalvi Lászlót, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjét kérdezte a Gondola.

- Képviselő úr, a hazafias kormány az utóbbi másfél évtizedben mintegy harminc módozatot dolgozott ki és léptetett működésbe a magyar családok segítésére. Ezek legfogósabbja az otthonhoz jutás segítése. Mi mutatja, hogy ez a kísérlet eredményes?

- Magyarország – immár elmondhatjuk – családbarát országgá vált. Az elmúlt 16 évben a nemzeti kormány hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ez ne csak egy szlogen legyen, hanem megtapasztalható valóság.

Az élet minden területén számtalan változtatást valósítottunk meg és felsorolhatatlanul sok programot indítottunk a családok támogatására, segítésére és annak érdekében, hogy a gyermekvállalás ne teher legyen a fiatalok számára.

Újra építettünk sok programot, amelyeket a baloldali kormányok elvettek a magyar családoktól és olyan innovációt valósítottunk meg a családtámogatás területén, amely világraszóló „eredményeket” hozott. Idő és hely hiányában csak néhányat említek meg, de a csalad.hu internetes honlapon ennek részletei mindenki számára megismerhetőek: CSOK, CSOK Plusz, Falusi CSOK, gyermekek utáni adókedvezmények, az édesanyák adómentesítési programja, amely a világ legnagyobb adócsökkentési programja, óvodai- és bölcsődei férőhely bővítési program, babaváró hitel, Otthonteremtési Program.

Nem véletlen, hogy a világ számos régiójában példaként állítják a magyar modellt.

Most már elmondhatjuk azt is, hogy ez nem egy nagy kísérlet, hanem egy olyan stabil nemzetstratégia, amelynek egyes elemei kiegészítik egymást és egy koherens komplex családtámogatási programot hoztunk létre. Ennek finanszírozására a kormány a GDP 5 %-át fordítja évente, ami kiemelkedő arány világviszonylatban. Az eredményességet talán az a szám mutatja, hogy az elmúlt 15 évben több mint 200.000 olyan gyermek született meg, akik nem születtek volna meg, ha ez a nemzeti kormány által bevezetett családtámogatási rendszer nem jött volna létre. Ez a kereszténydemokrata politikánk egyik legnagyobb öröme és sikere.

- Gazdaságilag ne járjanak rosszabbul azok a családok, amelyek gyermekeket vállalnak - ez is a hazafias kormány egyik célja. A brutális gyermektelenségi adó már csak a kommunizmus régmúltjából emlék. A XXI. századi megoldások miért hozamosabbak?

- A nemzeti kormány nem életidegen ideológiával közelíti meg ezt a valóban óriási kihívást és nemzetstratégiai ügyet. Ezek az ideológiák mindig zsákutcás megoldások voltak a magyar történelemben. Nyilvánvalóan számunkra, kereszténydemokraták számára az alap a keresztény értékekben található, amelyet röviden most így foglalnék össze: Isten, haza, család.

Mi életszerű felelősséggel és a lehető leggyakorlatiasabb programok építésével akarunk segíteni a családoknak, hogy a vágyott gyermekek Magyarországon megszülethessenek.

Pontosan annak érdekében, hogy gazdaságilag, pénzügyileg azok a családok, amelyek gyermeket vállalnak, ne járhassanak rosszabbul. Tehát stabil elvi alap, életszerű programok és pragmatikusság. Nem igaz - és ezt újra és újra el kell utasítanunk-, hogy a nemzeti kormány bele akarná „kényszeríteni” a fiatalokat, a családokat egy „diktátumba”. Sokkal inkább esélyeket és lehetőségeket adunk, amelyekkel a fiatalok szabadok élhetnek és a terveiket, álmaikat megvalósíthatják. De társadalompolitikai szempontból minden döntésünknél figyelembe kell vennünk – a jövőben még inkább -, hogy a család a társadalom alapja. Egészséges társadalom csak egészséges családokra épülhet. Nekünk ez a felelősségünk és egyúttal a feladatunk.

- A gyermekvállalás nemcsak gazdasági kérdés. El kellene érni, hogy Magyarországon a magyar kultúra legyen az első számú kultúra. Noha a hazafias kormány sokat tett evégből, még milyen lehetőségek nyílnak művelődésünk magyar jellegének erősítésére?

- Teljesen egyetértek, a gyermekvállalás nemcsak gazdasági kérdés. Nyilvánvalóan óriásit változott a világ szellemisége. A korszellem, illetve a „kórszellem” családellenes, gyermekvállalás ellenes lett. Önző és individualista világszellem uralkodott el, amely persze összefügg a virtuális világ kiépülésével, a globalizációval és a városiasodás térnyerésével, a munka világának változásával is. A kis közösségek ereje meggyengült és a világ rettenetesen felgyorsult, teljesítmény központúvá vált. Ilyen körülmények között kell/kellene gyakorlatilag szembe menni az árral. Azt hiszem, hogy mégis ezt kell tennünk, mert csak így tudjuk megmenteni a nemzeti létünket és a lelki-szellemi szuverenitásunkat.

Keresztény emberként azt mondom, hogy ebben az ügyben (is) megtérésre van szükségünk. A gyermekvállalás elsősorban lelki kérdés, s csak azután jön a gazdasági dimenziója.

Ugyanakkor széles értelemben véve a keresztény kultúra, a keresztény civilizáció részesei vagyunk mindannyian - hívők és nem hívők egyaránt -, és ha ezt komolyan gondoljuk, akkor felelősök vagyunk a gyermekek vállalásáért és a jövőért mindannyian. Ezért kell küzdenünk és dolgoznunk minden lehetséges eszközzel keresztény-nemzeti kultúránk megéléséért, mert az éltet bennünket. A mi magyar kultúránk alapvetően keresztény kultúra. Benne vannak szokásaink, hagyományaink és mindennek közösségteremtő fantasztikus ereje. Az elmúlt 16 évben óriási szellemi és anyagi energiákat fordítottunk a magyar kultúra dominánssá tételére mind az egyéni, mind a kisközösségi, mind pedig az intézményrendszer tekintetében. Történelmi nagyságrendű beruházási forrásokat biztosított a nemzeti kormányunk a kulturális intézményeink infrastruktúrájának felújítására és újak építésére.

Szinte felsorolhatatlan kulturális befektetés történt (Pl. Opera, Zeneakadémia, Néprajzi Múzeum, Zene Háza, Várkert Bazár, Budai Vár, Sportberuházások), amelyeknek jelentősége, nagyságrendje meghaladja a Kiegyezés utáni kulturális fejlesztésekét.

De van még bőven feladat előttünk, elsősorban a közösségfejlesztés, amely elképzelhetetlen a magyar kultúra domináns szerepe nélkül.

A nemzeti kultúránk nemzeti egységbe fog össze minket az egész világon, hiszen világnemzet lettünk. Ennek a kultúrának megtartása a szó legszorosabb értelmében létkérdés számunkra, hiszen ez a nemzeti kultúránk tartott/tart meg minket magyarságunkban és nemzeti közösségünkben.